A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Veszprém, 2000)

Rainer Pál: A Berhidán és Felsőzsidén a XIX. században talált pecsétek (II. Géza és III. István királyunk pecsétnyomói?)

tett, ollyan Stólával, vagy is Scapuláréval, millyent a' napkeleti Tsászárok is szoktak viselni. A' Király mellén egy keresztetske látszik, 's ugyan ő jobb kezében liliomos Királyi Páltzát, vagy is talán Lantsát, bal kezében pedig keresztes Világtekét tart. Hátul a' Petsétnyomón sok kalapátsütés látható, mellyek által a' kor együgyűsége szerént a' viaszban a' kinyomást eszközlötték. Hogy ez a' Petsétnyomó a' királyi nagy, méltóságos (maiestaticum) és privilegiális petsétet állítja elő. II. Geisa időszakából, azt, ha nem érénteném is, mindenki észreveheti. A' Körülirat, kipótolván a' rövidítéseket ez: " + GEISA DEI GRATIA HVNGARIE. DALMATIE. ADQVE CROVATIE REX"." n A veszprémi lenyomat alapján a pecsét átmérője 11 cm volt.

12 Horvát leírásából, a közölt ábráról, s a fennmaradt pecsétlenyomatról is egyértelműen megállapítható, hogy itt egy szokásos XII. századi magyar királyi nagypecséttel - vagy legalábbis annak többékevésbé pontos másolatával - van dolgunk. A Veszprémvármegyei Múzeum szervezésekor kibocsátott ú.n. "Alispáni kérdőpontok"-nak - ezek az illető helység történetére, régiségeire, régészeti lelőhelyeire, stb. vonatkoztak - a berhidai elöljáróság (Szász ?, Kenyeres István) által kitöltött példányán (1903. május 29.) a következőket olvashatjuk: "Zsigmond király pecsétnyomója állítólag a Kánya domb körül találtatott meg, mely szintén állítólag a megyei levéltár vagy múzeumba küldetett be".

13 Feltehetően a II. Géza-féle pecsét torzult a kései emlékezetben Zsigmond király (13871437) pecsétjére. A feljegyzés értéke azonban az, hogy megőrizte a lelőhely - Kánya domb - pontos megnevezését. A berhidai pecsétnyomóról megemlékezett Szentpétery Imre is "Magyar oklevéltan"-ában (1930.): "//. Géza kir. nagy pecsétjének érc tipariuma is megmaradt (ha ugyan valódi !) a pecsételéskor alkalmazott kalapácsütések nyomaival. (Leírása: Tudom. Gyűjtemény, 1835.IX.4-5.f)".

[4 1933-ban Rhé Gyula veszprémi múzeumigazgató ismertette röviden a pecsétet a "Veszprémi Hírlap"-ban. Rhé - úgy tűnik - nem ismerte Horvát István tanulmányát, ellenben ő megemlékezett a megyei levéltárban megőrzött lenyomatáról (ezt őrzi ma a Laczkó Dezső Múzeum). Egyúttal felhívta a figyelmet arra is, hogy, ha a tárgy esetleg hamisítvány "... mint régi hamisítványnak is meg van a jelentősége" 15

. Említést tett még a berhidai pecsétről Dornyay Béla Bakony kalauza (1927)

16 és a Veszprém megyei régészeti topográfia (1969) is.

17 Németh Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum pecsétnyomó-gyüjteményét bemutató tanulmánya szerint (1988) e pecsét hamisnak bizonyult.

18 A felsőzsidi pecsétnyomó A berhidai pecsétnyomónak volt egy némileg rokon darabja is. Horvát István már idézett 1835-ös tanulmányában olvashatjuk, hogy Felsőzsiden (Zala m., a községet, amely 1943-ban egyesült Alsózsiddel, azóta Várvölgynek hívják), a győri káptalan szántóföldjén egy asszony II. Géza és III. István (1162-1172) király pecsétnyomójára talált. "Egy kerék formájú fehér márvány darabon vagyon vésetve mind a' két Petsétnyomó. Fölül II. Geisáé látszik; hátul vagyis alul III. Istváné; mind a' kettő elég mély bevésetéssel készült. A ' koronás fő erányában és a' Körüliratnak azon része fölött, hol a' Keresztnél szokás szerént a' Körülirat kezdetik, a' kerék fehér márvány karimájába mind fölül, mind alul két lyuk furatott-bé, hogy a' petsételő azonnal észrevehesse, mellyik a' Petsétnek fölső része". A győri káptalan által a Nemzeti Múzeumnak ajándékozott pecsétnyomó két pecsétábráját Horvát szintén bemutatta rézmetszetben (7. ábra).

19 Sajnos a rajzról nem derül ki a pecsétnyomó alakja, s a pecsétképek egymáshoz való viszonya sem. Ezekről miután ennek a pecsétnek is bizonytalan a sorsa

20 csak Horvát leírása áll a rendelkezésünkre. Szentpétery Imre "Magyar oklevéltan"-ában erről a pecsétről is megemlékezett : "ellenben azt a fehérmárvány tömböt, mely egyik felén II. Géza, a másikon III. István pecsétjének kivésett formáját mutatja, semmikép sem tekinthetjük az eredeti tipariumnak (leírása . Tud. Gyújtem. 1835.IX.7.), mert a pecsétkép is, a körirat is - bár csekély - de észrevehető eltéréseket mutat a reánk maradt eredeti pecsétektől, s a két király pecsétjének egy darabba való kivésése is mutatja, hogy csak valami későbbi utánzattal van dolgunk. Bár kő tipariumok olykor előfordulnak a középkorban (olv. EWALD, Siegelkunde, 126.), a márványnak ily célra való használata is szokatlan. FEJERPATAKY (A kir. kancell. 73.) azt hiszi, hogy e kőbevésett pecsétminták a kancelláriában ellenőrzési célokat szolgáltak". A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum Régészeti Adattárában, a Berhidán talált II. Géza pecsét lenyomata mellett - mindenféle magyarázat nélkül rátaláltam III. István király pecsétjének egy vörös 78