A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Veszprém, 2000)

Perémi Ágota: A Lesencetomaj-Piroskereszt Keszthely-kultúrás temető fülbevalói

S. PERÉMI ÁGOTA A LESENCETOMAJ-PIROSKERESZT KESZTHELY-KULTÚRÁS TEMETŐ FÜLBEVALÓI A temető kutatásának jelenlegi helyzete

1 Ez idáig a temetőnek 394 sírját tártuk fel. A Sági Károly által feltárt sírokkal együtt 447 temetkezést ismerünk.

2 (Az évtizedek során elpusztított sírokkal együtt ez körülbelül a temető fele lehet). Behatárolt anyagi lehetőségeinkhez mérten a feltárás során elsősorban arra törekedtünk, hogy a még kutatható területen keresztmetszetet kapjunk a temetőről és amennyire ez lehetséges, megkeressük a temető széleit. Ennek során sikerült megtalálni a déli, illetve nagyjából behatárolni keleti szélét. Mivel a domb nyugati oldala magántulajdonban van, egyelőre nem kutatható. Északi kiterjedését csupán a Sági Károly által végzett leletmenés alapján tudjuk többé-kevésbé megállapítani.

3 A feltárás és az anyagfeldolgozás során kiderült, hogy a temetőt a domb keleti lejtőjén, alján nyitották meg. A dél-északi irányú sorok minden bizonynyal a domb teljes szélességében húzódtak. Ezen a részen kerültek elő a temető legkorábbi sírjai, míg a dombtetőn a legkésőbbiek. Ennek hátterében minden bizonnyal az áll, hogy a Keszthely-kultúrás temető megnyitásakor a dombtetőn még jól látszottak azok a római korra keltezhető sírok, amelyek nyomait nekünk is sikerült megfigyelni. így többek között a késő Keszthely-kultúrás sírok feltárása során, a sírok földjében igen sok római kori cseréptöredéket, hamus foltokat, valamint a domb különböző pontjain téglatöredékeket találtunk. Hamvasztásos kora római sír került elő a 289. bolygatott késő Keszthely-kultúrás sír mellett, de az ásatás területétől jóval északabbra eső részen Sági Károly két késő római csontvázas sírt is feltárt. Ez egyébként nem véletlen, hiszen Lesencetomaj területéről, a temetőnkhöz közeli részen már korábban is ismertek voltak kora római hamvasztásos, valamint a község belterületén előkerült sírkövek alapján, késő római temetkezések.

4 Feltárások hiányában nem sokat tudunk mondani a terület római kori történetéről, de több mint valószínű, hogy az erre vezető kereskedelmi út mellett jelentősebb településnek kellett lennie. A Keszthelykultúra népe a római település közelében telepedhetett le. Számuk igen jelentős volt, mivel Tomaj község belterületéről is ismert egy nagyobb Keszthely-kultúrás temető.

5 Ilyen értelemben gyakorlatilag tovább őrzik a római kor hagyományait. A Piroskereszt lelőhely esetében bizonyos, hogy a kultúra népe temetkezőhelyül a római kori temetőt választotta, de annak tudatában, hogy a dombtetőn már vannak sírok. Ezért saját temetőjüket a domb keleti lejtőjén nyitották meg. A régi temető emléke valószínűleg az évtizedek során feledésbe ment. Csupán a szerencsének köszönhető, hogy mind a hamvasztásos, mind a csontvázas római kori temetkezések megmaradhattak. A temető anyagának feldolgozása során, elsősorban a női sírok jellegzetes Keszthely-kultúrás leletei alapján három, a temetőn belül is viszonylag jól körülhatárolható részt lehetett elkülöníteni. A terület keleti részének általános jellemzői: az ezüst, ritkábban arany és bronz, kiskosaras fülbevalók; kizárólag szemes gyöngyökből fűzött nyakláncok; a stílustük (mindig tömör) és a korongos fibulák ritka előfordulása; általában egy, ritkábban kettő vagy három, bronz kígyófejes vagy vas karperec. Egy esetben spiráldíszes, lemezes, ezüst gyűrű. Az adott területre jellemzőek a szuperpozíciós sírok. A leletanyag alapján az itt feltárt temetkezések, a szuperpozícióban lévő sírokat leszámítva, tekinthetők a legkorábbiaknak. A terület középső részének jellemzői: a nagyobbrészt bronzból készült kosaras fülbevalók mérete a korábbiakhoz képest megnő; a kosárkás csüngő minden esetben kúpos záródású; megváltozik a fülbevaló karikájának díszítése; megjelennek a hasított szárú stílustűk; ezzel szemben a nyakláncok nagy része még szemes gyöngyökből áll; a karperecek kígyófejesek. 41