A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Veszprém, 2000)
K. Palágyi Sylvia: Római kori villák újabb vaseszközei a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban
ekevas kisebb, mint a Balatonalmádiból származó példány, de csaknem azonos hosszúságú, mint a másik két Balaton-felvidéki darab, amelyek viszont határozott ormokkal rendelkeznek. A balácai ekevason ormó nincs, viszont a penge középen erősen megvastagodik, az oldalélek pedig kevésbé hegyes szögben találkoznak. Müller R. a balatonalmádi vaseszközlelet elrejtését a markomann háborúkkal hozta összefüggésbe. 25 M. Pietsch az eszközformák fejlődésének fázisait bemutató táblázatán a fenti ekevas-formákat kora császárkorinak (Kr.u. I. század) tartja. 26 Bár a javasolt terminológia szerint csak azokat az ekevasakat nevezhetnénk aszimmetrikus ekevasaknak, amelyeknek csak egy válla van, 27 mégis inkább aszimmetrikusnak, határoznám meg másik, 1999-ben előkerült lapát alakú ekevasunkat (Nr. B24-13. ábra 12., 14. ábra 2.). Az erősen hiányos ekevas egy rövidebb, lekerekített változatot mutat, és bár vallanak megformálása sem teljesen azonos, mégis emlékeztet a csabrendeki, a csesznekinek mondott és a szentgyörgyvári (Müller R. szerint Keszthely-fenékpusztai) példányokra. A cseszneki és csabrendeki ekevasakat római korinak tartják, a szentgyörgy vári fenékpusztait pedig késő rómainak azzal, hogy a forma ismert az Árpád-korban is. 28 A Gyulafirátót-pogányteleki ekevas (Nr. Gyl7. ábra 1.) a csapott vállú, lapát alakú, nagyobb ekevasak közé sorolható. Gyakran fellépő forma. Köpüjének magassága kb. 1/3-a a teljes hossznak. Kevésbé csapott váll megoldást, de hasonló arányokat találunk a soproni ill. a veszprémi múzeum ismeretlen lelőhelyü ekevasán. Mindkettőt római koriként tartják nyilván. 29 A Gyulafirátót-pogányteleki vaseszköz-lelethez egy csoroszlya is tartozott. (Nr. Gy2-7. ábra 2.) Az ekevasakhoz képes lényegesen kevesebb a csoroszlyák száma Pannónia római kori anyagában. Ennek Müller R. szerint az az oka, hogy az ekék csak bizonyos százalékban 30 voltak csoroszlyával felszerelve. Az ekevasakhoz hasonlóan a csoroszlyák is a késő La Tène időszakában jelentek meg, és a későközépkorig nem túl nagy formai változáson mentek keresztül. Kronológiai szétválasztásuknak egyik támpontja lehet a nyél kiképzése. A megközelítőleg négyzetes nyélkeresztmetszetü csoroszlyák lehetnek a római koriak, a téglalap-keresztmetszetű példányok pedig középkoriak. 31 A fenti ismérvnek megfelel a gyulafirátóti vaseszközlelet csoroszlyája négyzethez közelebb álló nyélkeresztmetszetével. A gyulafirátóti ekegarnitúrát a valószínűleg csak a római korral fellépő és Pannoniára különösen jellemző ekehúzólánc ill. ekehúzóláncok (Nr. Gy3-5 - 7. ábra 3-5.) teszik teljessé. A három ekehúzólánc három egymáshoz hasonló, de a nagy karika formáját és méretét tekintve, három különböző típus képviselője. A Nr. Gy3-as (7. ábra 5.) karikája tojás alakú, a Nr. Gy4-es példányé (7. ábra 4.) inkább oválisnak mondható, míg a legkisebb (Nr. Gy5 - 11. ábra 3.) átmérője kerek. A láncok közül a nagy karikába kapcsolódó szem mindig nyolcas alakú, míg a második láncszem piskóta alakú. Ez a fajta összeállítás nemcsak Gyulafirátótra és Balácára jellemző, hanem általában Pannoniára is. Balassa I. a nagy karikák formája és nagysága, valamint a láncok végződése alapján felállított tipológiai sorát Müller R. is közölte és egyetértett Balassa I-nal abban, hogy a formai eltérésekben nem kell funkcionális változásokat látni. A típusok közül az első kettőnek a karikája nagyobb és általában ovális, különbség közöttük csak a láncvég láncszemmel ill. kampóval kapcsolódó megoldásában van. 2 A 3. típus kisméretű karikájával valóban eltér a többitől. A balácai ekehúzólánc (Nr. B26 - 14. ábra 3.), bár kissé ovális a "nagy karikája", mégis inkább a 3. csoportba tartozik. Közeléből került elő a Nr. B24. ekevas (148/A-D szelvény Ny-i tanúfala, ill. a 149/C szelvény K-i fele - 9. ábra, 13. ábra 12., 14. ábra 2.), ami a két ekealkatrész összetartozását valószínűsítheti. Az 1926 előtti balácai ásatásokból ismerünk egy másik ekehúzóláncot, amelynek közelebbi lelőhelye ismeretlen. 33 Inkább oválisnak mondható nagy karikájának mérete csaknem azonos a gyulafirátóti ekehúzólánc karikájával (Nr. Gy3 - 7. ábra 5.). Mivel Gyulafirátót-Pogányteleken és Balácán is mindkét fő típusú ekehúzólánc előfordul, joggal vetődhet fel, hogy a kis ill. a nagy karikás változat alkalmazása összefüggésben lehet a talajszerkezettel. Úgy tűnik, hogy a nagy és a kis karikás változatokat, a fenti példák nyomán egyszerre többet is, fellépésüktől a késő római korig ill. még a V. században is használták. A II-III. századra határozhatók meg a táci, a IV-V. századra pedig a Keszthely-fenékpusztai ekehúzóláncok. 34 A Gyulafirátót-pogányteleki vaseszköz-lelethez még egy, leginkább egy nyéllyuk nélküli kalapácshoz hasonló 35 , enyhén ívelő oldalú vashasáb 26
