A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Veszprém, 2000)

Gopcsa Katalin: A jelenlét megsokszorozott bizonyossága. Šwierkiewicz Róbert: Többedmagával című műtárgyegyüttese a Laczkó Dezső Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében

hatvanas évek vége s a hetvenes évek a fotográfiával kapcsolatban „a változás kora". A hatvanas évek végén, elsősorban a fényképezni kezdő képzőművészek hatására, fellendült az egyedi fotók kultusza, megkezdődött a régi nagy fotósok újrafelfedezése és a régi fotók kultusza. A „totális hatalomra törő fotográfia", az önfelfedezést elősegítő fotográfus felfedezése a világnak, a mindenütt jelenlévő fényképezőgép és fénykép mibenléte az érdeklődés középpontjába került. Jelzik ezt a rangos kiállítások és megindult múzeumi gyűjtések, sorra megjelenő albumok és fotográfiával foglalkozó, új szemléletű elméleti írások. „Andy Warhol volt az, akinek vásznai a művészet magasságába emelték a névtelen kriminalisztikai fotókat, s így sztárrá a körözött bűnözőket, Christian Boltansky konceptuális müvei a családi albumok szuvenírfelvételeit, és ezután mondhatja el Sontag: „az igénytelen, funkcionális amatőrkép éppoly érdekes látvány lehet, éppoly sokatmondó, éppoly szép, mint a legünnepeltebb művészfotó."

17 1970-ben még fel lehetett tenni egy fotómüvészettel kapcsolatos folyóiratban azt a kérdést (a tömören „csak" válasszal és „egy művészettörténész csődje" megjegyzéssel), hogy „Miért használ fotókat Andy Warhol?"

18 Még 1972-ben is felmerült kérdésként, hogy miért használ fotókat az A. P. L. C.?",

19 de 1977-ben, amikor a Muszáj Herkules született, és 1984-85-ben, amikor a Többedmagával - a kérdés, hogy miért használ fotókat Swierkiewicz Róbert, már feltehetetlenné, idejétmúlt kérdéssé vált. Addigra a fotók lényegi funkciói (a valóság megörökítése, dokumentálás, mágikus funkció, reproduktív funkció, metaforikus funkció) aktív gyakorlattá váltak a kortárs képzőművészetben is. A fénykép bizonyíték volta ekkorra már a múlté. A fénykép eredmény, eszköz, kiindulási alap, amellyel bármit lehet csinálni. A kérdés csupán az: hogyan? „A modern ízlés popváltozatának legsikeresebb hordozója éppen a fényképezés, hiszen hatalmas hévvel rombolja a múlt kultúrájának nimbuszát (a törmelék, a limlom, a furcsa holmi köti le figyelmét, s nem ismer lehetetlen témát), tudatosan hódol a közönségességnek... vonzódik a giccshez, ügyesen békíti össze egymással az avantgárdé törekvéseket és az üzleti szellem előnyeit.. A fényképezés ugyanakkor lassanként magáévá teszi a klasszikus modernista művészet minden aggályát és tudatosságát."

20 Swierkiewicz tehát a hetvenes évek végétől kezdve teljesen magátólértetődő módon készít és alkalmaz fotókat művein. Összeállít belőle fotósorozatot, képregényt, variálja egy filmkocka felnagyított fotóját, átrajzolja, átfesti a polaroid képeket, sokszorozza önarcképét, a nagyító elé és a nagyítópapír közé raszterrácsot tesz, és meghajlítja a nagyítópapírt - majd az egészet átviszi szitára (Apám, Anyám sorozat),

21 és személyes kapcsolatba kerülve a képeket hordozó perforált filmtekercsekkel, elővarázsolja a csigaházból a filmeket, amelyek a hengeres üvegből kiömölve, végükön csigaházakkal, sajátságos fotókapcsolatról árulkodó tárgyegyüttest alkotnak (Időhúzás, 1980), hisz a fényképnek anyagi hordozója, a film éppúgy látványt képező matéria, mint az előhívott, síkban megjelenő, egymásra nagyított képpár, amikor a virágok szirmai közt lebegő női akt ugyanazt a lebegésérzetet idézi, mint a levegőre bízott hőlégballonmü.

22 A tükör A tükör kettős természetű: egyik oldala matt és hétköznapi, a másik csillogó, megfejthetetlen és titokzatos. A tükör: konkrét fizikai léttel bíró valóságos tárgy, illetve felület, korra jellemző civilizációs eszköz, használati és dísztárgy, amulett és rítusok mágikus eszköze; ugyanakkor anyagtalan kép, sokszor értelmezett filozófiai, vallási fogalom, a való igazság jelképe, a művészet kategóriája. Lehet az isteni mindentudás eszköze (Dante Paradicsoma), az igazmondás tárgya (Hófehérke) és a bölcsesség metaforája.

23 A művészetben évszázadok óta kedvelt motívum a tükör. Önarcképet készítő festők segédeszköze, Jan van Eyck kedvelt témája az Arnolfini házaspár képén, a felirattal: Johannes de Eyck fuit hic - a jelenlét bizonyítéka; Hans Memling, Petrus Christus, Quentin Massys, Nicolas Froment, Baidung Grien képein - szimbólumhordozó; Leonardonál szövegrejtő (tükörírás); és a barokkban: szakrális tárgyakhoz illő keret, pompás paloták, kabinetek trompe d'oeil eszköze. Különböző, az evilági múlandóságra és az emberi halandóságra emlékeztető „memento móri" és „vanitas"képek alapja. Korunkban a tükör anamorfózisok izgalmas kísérleti eszköze (Marcel Duchamp), dobozokban, tárgyegyüttesekben, képapplikációkban kedvelt anyag, a magyar szobrászat nagy egyéniségének, Schaár Erzsébetnek kisméretű plasztikáiban falat193