A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Veszprém, 2000)

Koncz Pál: Két XX. századi pápai könyvkötőmesterről

KONCZ PÁL КЕТ XX. SZÁZADI PÁPAI KÖNYVKÖTŐMESTERRŐL A kisvárosi kultúrszükségletek korlátozott piaca Pápán a XX. század első felében csupán néhány olyan könyvkötőt tarthatott el egyenletes, biztos megélhetéshez szerényen elegendő megrendelé­sekkel, aki saját fölszerelésével önálló műhelyben működhetett. Ez már a XIX. század második felére is érvényes szám, még ha tapasztalható is némi konjunkturális, átmeneti bővülés a századvégen. Sorra nyíltak újabb műhelyek, de néhány évig tartó önállóság után számos mester beszüntette iparát. A segédeket nem számítva a könyvkötészetet szak­képesítéssel foglalkozásszerűen űzők (ingadozó) száma ennél több, hiszen alkalmazottként néhány nyomda is foglalkoztatott könyvkötőket. A rokon­szakmákat képviselő nyomdászokkal, könyvkeres­kedőkkel, képkeretező-üvegezőkkel való együtt­működés kölcsönös üzleti érdekkel motivált jó kollegiális viszony keretében valósult meg, amely az adott időszakban egymásnak közvetlen konk­renciát jelentő könyvkötők számára más-más meg­rendelői kört segített kialakítani. Ezek a könyvkö­tők az országosan tapasztalható jelenséggel egye­zően többnyire alkalmazott nélkül dolgoztak. Segéd igen ritka, inkább családtagok besegítése, részmunkája volt jellemző ebben a kézműves fog­lalkozásban is. Egy 1983-ban a veszprémi Laczkó Dezső Mú­zeumba került szerszámegyüttes kézi és gépi aranyozószerszámai összekapcsolnak több olyan pápai könyvkötőmestert, akik az idő folyamán visszanyomozva sorra tulajdonosai voltak e (né­mileg gyarapodó) kollekciónak. A legutolsó fel­Rhédi Károly könyvkötőmester 1906. január 20-án született Pápán, elhunyt ugyanott 1962. ok­tóberében. 4 Apja Rhédi Sebestyén helybeli kály­hásmester, anyja Lukács Etelka, egy erdész leánya. használó könyvkötő, Bedőcs József még 1962-ben vásárolta meg az akkor elhunyt szaktárs, Rhédi Károly fölszereléséből, aki viszont még önállósu­lása idején egy akkoriban iparát fölhagyó idős mestertől, Mayer Istvántól vásárolta. Bizonyos, hogy utóbbi könyvkötő még apjától, Mayer Adolftól örökölte, aki egy generációval korábban a maga vásárlásaival egy még régebbi szerszám­együttest egészített csak ki. 3 Az idősebb és ifjabb Mayer, majd Rhédi, ill. Bedőcs könyvkötők által használt díszítőszerszámok legjelentősebb cso­portja jellegzetesen XIX. század közepi, romanti­kus stílusú. Számos korabeli könyvkötés erősíti meg datálásukat. Mintegy tucatnyi aranyozó szer­szám ezeknél is korábbi; a párhuzamok alapján nagyrészt a XVIII. század második felére, ill. a XVIII-XIX. század fordulójára tehető. Ezúttal a szerszámegyüttest utoljára birtokló, alkalmazó két pápai kézműves könyvkötőmester életrajzát, szakmai működését ismertetem. Az ál­talában is gyér adatok csak esetlegesen, egyenetle­nül gyűjthetők. A rendelkezésre álló iparigazgatási iratok töredékesek, a kötésemlékek szétszóródtak. Ezért különlegesen megnő a még kikérdezhető családtagok, kortársak szóbeli közléseinek, a kora­beli reklámok és nem utolsó sorban a föllelhető könyvkötések kutatásnak a jelentősége. Az eszkö­zök és díszítőszerszámok részletes tárgyleíró is­mertetése, az azonosított felhasználói könyvkötés­adatok fényképükkel, ill. díszítmény-levonatukkal együtt a Laczkó Dezső Múzeum ipartörténeti adattárában hozzáférhetők. Lakásuk Pápa-Kishegyen az ún. Bodánczki-féle ház volt. Az elemi iskola után iparostanonc lett 1920-1924 között a Református Főiskolai Nyom­dához kapcsolódó, Kis Tivadar vezette könyvköté­RHÉDI KAROLY 171

Next

/
Oldalképek
Tartalom