A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Veszprém, 2000)

Tóth G. Péter: Otthon és külvilág. Magánélet és nyilvánosság egy veszprémi polgár szemével (Dokumentumok a Laczkó Dezső Múzeum Adattárábó)

landó hírvivője és hírszerzője is volt a követválasztás történéseinek. Amellett, hogy figyelt, híreket gyűjtött, feleségének is mindenről folyamatosan beszámolt. A látvány, hangok, zajok, hírek tették lehetővé, hogy ez „a rejtett nyilvánosság" végül is működni tudjon, és az otthon tartózkodók is bekapcsolódjanak az eseményekbe. Ezek a médiumok nem csak üzenetközvetítést vagy csak információcserét biztosítottak, hanem a „mindennapi környezetteremtés" a „világban való élés" módjait teremtették meg. Francsics tehát egy olyan aktív szereplő volt, aki nyíltan vállalta a politikai vitákat, ha az a családi vagy baráti körön belül zajlott, és olyan aktív szemlélő, aki mindenképp részese volt a politika nyílt csatáinak. Azt is elmondhatjuk, hogy kritikus szemlélője volt ezeknek az eseményeknek. Bár kitartott '48-as eszméi mellett, magát a politikát és a politizálást a mindennapi élet problémái mögé utasította. Hozzá kell tenni, hogy teljesen más volt politikai hozzáállása a kiegyezés előtti időszakban és a kiegyezés után. 1867 előtt a „mindenki számára adott közös környezet" melyben a „rejtett nyilvánosság" működött - politikai értelemben egységes volt. A közös ellenségnek számító osztrák kormányzat szolidáris egységgé szervezte az aktív résztvevőket és a szemlélőket. 1867 után viszont ez a politikai mező széttöredezett. A hatalomért folytatott nyílt küzdelemben a korábban „mindenki számára adott közös környezet" így válhatott pártok, iparosok és értelmiségiek, magánemberek, barátok, apák és fiúk, férjek és feleségek politikai csataterévé. Következtetések Térjünk vissza most a mottónkban elhangzottakhoz, Francsics rémálmaihoz. Miután több terepen is bemutattam főhősünket - amely terepeken létezését megpróbálta bizonyítani - kiderült, hogy nem csak a kapitalizmus térhódítása, a polgárosodás okolható Francsics kudarcaiért. Természetesen nagyobb léptékű gazdasági hatásokkal is magyarázható, hogy egy háztartást az 1860-as években nehezebb eltartani, mint korábban, vagy a szakálldivat változásával, melyet Francsics is folyamatosan korholt, egy borbélyműhely bevételei csökkennek. Vagy a vasút, ami a Balaton déli és nem az északi partján épült meg - tönkreteszi a helyi gabonapiacot, amelynek következményeként a potenciális kuncsaftok elpártolnak mind a várostól, mind Francsicstól. Az is biztos, hogy az 1860-as években egy szőlőbirtok ráfizetéses vállalkozás, és a rossz hitelgazdálkodás következményeként számos háztartásban romolhat az anyagi helyzet, melynek jeleként silányul a ruházkodás, beszűkülnek az étkezési lehetőségek, és le kell mondani az élet kellemes dolgairól, a pipázásról, dohányzásról, később már a bagózásról és a borivásról is, ahogy azt Francsics is megtette. De a nagyobb léptékű hatások mellett az egyén szempontjából más tényezőknek is jelentősége lehet. Például, hogy egy „kívülről jött ember" nem bír gyökeret ereszteni egy új közösségben. „Rossz helyen" szeretné kialakítani otthonát. Úgy próbál élni egy társadalmilag „felértékelt térben", hogy nincsenek meg a megfelelő anyagi eszközei. Francsics ilyen értelemben egy „felesleges ember" ott, ahol lakik. Bár sem a kortársak, sem a mai társadalomtörténészek nem definiálhatják „polgárnak" Francsicsot, egy naplóíró ember magát polgárnak valló önbecsülését etikátlan lenne megtagadni. A tanulmány elején mottóul választott két idézet tehát a „felesleges ember" metaforikus képét mintázza. A város elhagyását megjelenítő "valószerű" álomkép és az ördögök általi elragadtatás "álomszerű" valósága esetén azonban két ellentétes hatás, tapasztalat közös nevezőre hozott kinyilatkoztatásával állunk szemben. A napló, ez az önvallomásra gerjesztő médium (de azt is mondhatnánk, ez a pszichoanalitikus orvosság) alakítja mindkét álomképet megélt-megírt tapasztalattá és kinyilatkoztatássá. A "valószerű", vándorlást megjelenítő álom azt az érzést jeleníti meg, melyben Francsics rájön arra, hogy egész életét ,felesleges" küzdelmekkel élte le. A feleséggel, a szomszédokkal és a kuncsaftokkal folytatott harcban Francsics elfáradt, megcsömörlött. Rádöbben arra, hogy jobb lenne újrakezdenie az életét a kompromisszum vállalása helyett. Az ördögöktől elragadtatott álomkép is ezt a tapasztalatot erősíti fel. Itt azonban már nem arról van szó már, hogy Francsics menni szeretne, de nincs elég bátorsága az első lépést megtenni. Ilyen „első lépésre" csak egyszer vállalkozott, amikor az 1848/49-es szabadságharc kitört, és elindult, hogy fölvéteti magát a honvédség kötelékébe. Bátorsága azonban csak a szomszédos településig tartott, vacsoráját már otthon fogyasztotta. Az álomban megjelenő ördög Francsicsot minden aktív cselekedetétől megfosztja. 1849-ben még elindul és visszafordul, 1860-ban álomban elindul, de felébredve megijed a saját vágyaitól, és azért sír, nehogy mindez való146