A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Veszprém, 2000)

Tóth G. Péter: Otthon és külvilág. Magánélet és nyilvánosság egy veszprémi polgár szemével (Dokumentumok a Laczkó Dezső Múzeum Adattárábó)

Az első emeleten volt még egy lakószoba, két ablakkal a Fő utcára, az ablakon ablakdeszkák. Itt volt továbbá az ebédlő vagy „hátulsó szoba", melyet néha Francsics igencsak „szűknek" érzett. Ezen egy hátsó utcára néző ablak volt. „Közel az ablakhoz " Francsics „ szokott faszéke " illetve a naplóírásnál igénybe vett „bőrszéke" állt. íráskor az ablakdeszkára tette „ketyegő zsebóráját". Az ebédlőnek és konyhának is használt helyiségben egy asztal, hat szék és egy fekete bőrkanapé állt, melyen Francsics és felesége gyakran olvasgatta a Polgári Kaszinóból kölcsönzött könyveket. A második emeleti szobákhoz lépcső vezetett fel. A „nagyobbik szobának", mely az 1860-as években szalonként és hálószobaként is funkcionált, két ablaka volt. Az „egyik ablakunkba könyökölve néztünk ki feleségemmel az utcára" - írja gyakran Francsics. Az ablakon górfüggönyök voltak, melyek Francsics szerint szinte „lehullanak, szakadnak", az ablaknál egy szalmaszék állt a belső ablakdeszkák előtt. A szobában az ágyak nem egymás mellett helyezkedtek el. Francsics felesége gyakran - amíg szeme a sok varrástól teljesen tönkre nem ment - ült és kötögetett a szobában álló díványán, melynek „fölső-zöld borítéka alól" Francsics szerint már „kivigyorog a vászon". A dívány mellett egy fésülködő tükör helyezkedett el egy kanapéval egyetemben. A szoba közepén öt szalmaszék állt egy asztal körül, melyek 1854 körül készült „filigrán munkák" voltak, de 1862-ben már ezeket is divatjamúlt „rongy szalmaszéknek" nevezte Francsics. Az utcára néző két ablak között állt egy „ismétlőórá", mely óránként jelezte az időt. Ez a szerkezet, a piactéren álló vigyázótorony, és a városi templomok harangjaival együttesen alapvetően határozta meg hősünk napi időbeosztását. A napló tanúsága szerint az óra központi szerepet töltött be Francsics életében. A ház és a szoba higiéniai viszonyairól árulkodik az a leírás, melyben egy korareggeli felkelésről számol be: „Fél ötkor keltem fel ma. Egész éjjel kínoztak bolhák, büdös férgek, meg tudja ördög, mi mindenféle alkotmányai az Istennek. Alig nyitottam ki szemeimet gyötrelmes alvásomból felébredve, azonnal kínzott öregmama, a macskák nyiákolása, a disznók ordítása és minden, amire csak néztem a házban. Fél hatkor kelt fel Sófi, de azért 6 órakor mégis reggeliztünk ám. Melynek végezte után ágyainkat vetettük, miközben midőn ágyamról lepedőmet lehúztam, s azon egy egész hosszú sor büdös férgeket megpillantottam., mondám Sófinak: - De barátom! Ha még soká meg nem szabadulunk ebből a féregfészekbő, csakugyan megesznek bennünket az Istennek mindenféle alkotmányai. " (1853. szeptember 2.) A második emeleten volt még egy kisebbik szoba is egy utcára néző ablakkal. Francsics a mindennapi eseményeket rögzítő vázlatos feljegyzéseit, a szőlő, szántóföld, a műhely és a ház gazdálkodásával kapcsolatos könyvelést, valamint az ünnepek rítusaihoz köthető dalokat, nótákat itt vetette papírra gyertyafény mellett. Ebben a kisszobában állt egy „schubláda", két szék és egy íróasztal, az íróasztalon Francsics szavaival „írótollam" és „firkáim". Az iratok, feljegyzések és a „Daloskönyv" a kis almárium fiókjában lapultak. A hálószoba és a kisszoba egy közös folyósóra nyílt, melynek ablaka a hátsó utcára nézett. A háztartáshoz szorosan hozzátartozott még két, a város határában fekvő kisebb szántóföldi parcella összesen körülbelül 12 kataszteri hold területtel, melyen Francsics rozst termesztett. Valószínűleg a város Séd-völgyi kertjeiben állt egy disznóól, mely hol négy disznót is látott, hol csak egy-két malacot. Francsics birtokolt még Almádiban egy 3 holdas szőlőt egy „keservesen összerakott pincével" és nádtetős „présházzal", valamint egy szerény nyaralóként funkcionáló „hajlékkal". Ez utóbbiban egy „takaréktűzhely", egy kisasztal, valamint padok és székek álltak. A szőlővel kapcsolatban Francsics hol minden hiúságtól mentesen azzal büszkélkedik naplójának, hogy „az enyimnél szebb-tisztább-gazdagabb szőlő jelenleg egész Almádiban nincs", máskor ezzel ellentétben „rongy és hitvány szőlőjét" említi. A háztartás létszáma ebben az időszakban 8 fő volt. Francsics Károlyon és feleségén kívül még a házban élt egy szolgálólány, egy vénlány szakácsné, két borbélysegéd, egy borbélyinas és az emeleti szobában egy lakó albérletben.

6 Mit is jelenthet ez az ambivalens viszony az otthonhoz? Francsics, a Pápáról származó, de Szombathely, Celldömölk, Győr, Pozsony, Pest, Érsekújvár, Nyitra és Sümeg lakóhelyet is kipróbáló borbélylegény, 23 évesen minden vagyon nélkül érkezett Veszprémbe. 1860-ban már belvárosi polgár volt és kétemeletes lakóházzal, almádi szőlővel, Veszprém határában lévő szántófölddel, és ekkor még prosperáló borbélymühellyel rendelkezett. 1860-ban már közel negyven éve élt Veszprémben, mégsem érezte otthon magát. Ha az egyén, jelen esetben Francsics Károly, környezetváltásra határozta el magát, sarkítva két lehetőség közül választhatott: vagy „megindít egy 141