A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Veszprém, 2000)

Regenye Judit: A lengyeli kultúra újabb lelőhelyei Veszprém megyében

csöves fúróval történt. A csöves fúró nyomai jól láthatóak köríves rovátkák formájában a nyéllyuk belső falán. A befogásnak nincs megfigyelhető kopásnyoma. A balta alakja leginkább egy nagyon hosszú szárú szabályos háromszögre hasonlít. Mindkét végét használták, az egyiket éles vésőként, a másikat kalapácsként.

7 2. Csőtalp töredéke. Sárga színű, kis csőtalp töredéke, díszítése vörös festés, amely eredetileg az egész felületet borította, most csak nyomokban látszik. (4. ábra 7.) Ajka-Szent István u. 6. A lelőhely a Torna patak északi partján, a parttól 4-500 méterre mintegy 300 m hosszan húzódik jelenlegi ismereteink szerint a Szent István u. 6. és a Pálma u. 6. számú házak között. Egy sürün beépített városrészben, pince átalakítása során kerültek elő a leletek 1998-ban a metszetfal tanúsága szerint egyetlen nagy gödörből. A tulajdonos a pincét már kibővítette, amikor a leletek előkerülését jelentette, így csak az általa összegyűjtött és a még el nem szállított kiszórt földből kiválogatott anyag került a múzeumba, a gödör anyagának csak töredéke. A lelőhely fekvése alapján a Tüzköveshegy körüli telepek közé sorolható. A szentgáli telepek közül ez a legnyugatibb fekvésű, délkeletre mintegy 2 km-re találjuk Ajka-Pálmajort, keletre pedig 3-4 km-re a másik ajkai lelőhelyet szintén a Torna patak északi oldalán. Leletek: (2. ábra 1-15., 3. ábra 1-12., 4. ábra 1-3., 5. ábra 1-3.) 286 db kerámiatöredék és 6 db tűzkő. A kerámiatöredékek színe barna, sötétszürke, sárga. A kerámia soványítására túlnyomórészt a homok és kerámiazúzalék keveréke jellemző (82 %). A kizárólag homokkal soványított, vékony falú kerámia aránya közel 8 %. Az átlagos falvastagság 7 mm, a kerámia 21 %-a kopott felületű az agyagos talaj hatására. A kőeszközök közül 2 magkőmaradék, van továbbá mikromagkő, vakaró, penge és szilánk. Nyersanyag szerint egy teveli tűzkő, a többi dunántúli radiolarit (2 szentgáli típusú).

8 Edény formák: db tál (ossz) csonkakúpos tál csőtalpas tál fazék 32 22 7 8 kis fazék 0 bikónikus edény amfora 0 3 váza 0 kis váza 0 pohár kis bikónikus edény háromrészes edény 1 1 1 Díszítések: Egyetlen töredék sem volt festett, ez lehet azonban annak következménye, hogy erősen lekopott a töredékek felszíne. A bütykös töredékek száma 9, a füles daraboké pedig 12. A peremek közül 3 profilált, 9 bevagdalással vagy benyomkodással díszített. Három aljtöredék őrzött meg levéllenyomatot vagy fonatminta lenyomatát. A kerámia értékelésénél figyelembe kell venni, hogy kis darabszámú leletegyüttesekről van szó. Az ajkai anyag nagysága megengedi, hogy részletesebben elemezzük, bár nem zárt leletegyüttes, mint említettük, egy hatalmas gödörnek csupán részlete esett bele a pincebővítés gödrébe, a metszeten azonban kétség kívül látszott, hogy egyetlen objektumról van szó. A kerámia túlnyomó többsége díszítetlen oldaltöredék, a díszített töredékek aránya 11%. A peremek aránya szintén 11 %, emiatt viszonylag kevés töredékről dönthető el biztonsággal, hogy milyen formájú edény része volt. Az edényformák közül, mint láttuk, legtöbb a tál, lényegesen kevesebb a fazék, a többi - a környékbeli lelőhelyeken gyakori - edényforma közül pedig csak l-l akad. Ez az összetétel a nem teljes gyűjtés számlájára írható, nincs kronológiai jelentősége sem annak, hogy a vékony falú kis edények szinte teljesen hiányoznak, sem annak, hogy festés nem fordul elő. Ami az edényformákat illeti, a tálak közül a széles száj nyílású csonkakúpos tál (2. ábra 1-5.) a leggyakoribb felismerhető forma. Ez a típus azonosítható egyedül a később említendő zirci anyagban (4. ábra 4-5.). Előfordul kihajló peremmel, ívelt fallal is a csonkakúpos tál. A leletanyag datálása szempontjából nem ad segítséget a forma, 10