A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

V. Fodor Zsuzsa: IV. Károly visszatérési kísérletei

összes leveleket cenzúrázzák. Csernok ma délután ment el Soós tábornokkal. Hogy azóta kik jöttek, kik mentek, nem tudom. A felségek minden reggel szent misét hallgatnak és áldoznak. Ha a felség valakit megszólít a folyosón, azt rögtön jelentik. A király fogolynak tekinti magát, szabad levegőre nem járhat ki. Ennyit máról. Elképzelheti Méltóságos Uram, milyen rossz érzés volt járni a katonákkal bélelt folyosókon, minden szobában idegen, minden sarokban maga a történelem. A levegő sehány, a szív elszorul, könny kéretődzik a szemre; fogoly a koronás király és királyné. Az antant fekete lelkek ott kóvályognak a fenségek körül, mint napszálltakor a tornyok körül a kárrogó hollók... A kolostor előtt autók, rohamsisakos katonák s a nap vérvörösen nyugszik a Badacsonynál. Köd száll a nagy tó fölé és a berki bozót égő turfájának füstje. A kolostorban kigyulladnak a csillárok s készül szegény Magyarország történelme! Hódoló tisztelettel és szeretettel vagyok Méltóságos Főapát Úr szerető fia Asztrik Tihany, 1921. okt. 28. 4. sz. irat Tihany, 1921. nov. 2. (921. X. 26-31.) Perényi Otmán levele a pannonhalmi főapáthoz. Pannonhalmi Levéltár Bk. 534/19. d. Méltóságos Főapát Úr! Október 31-én este vitték el csukott nagy autóban Károly Királyt és nejét és így lezajlottak azok a napok, melyek Tihanyt a rend és hazánk történetében emlékezetesekké fogják tenni. Méltóságodat bizonyára érdekelni fogják az itt lefolyt események s ezért referálok azokról Méltóságodnak, már a mennyire saját tapasztalásom terjed, mert még velem sem közöltek abból, a mi a kulisszák mögött történt semmit, pedig mint házgondnok a vezetőséggel elég sűrűn érintkeztem. Október 26-án délután 3/4 2-kor érkezett ide a Királyi pár autón nagy kísérettel. A kapu előtt felállított őrség parádéval fogadta. Az Apát úr és a konvent a kapuszínben vártuk a Felségeket, kik leszállva az autóról, egyenesen felénk tartottak, s mindnyájunknak kezet nyújtva, a Király mosolyogva így szólt; „Reménylem, nem fogunk nagyon terhükre lenni." És a Felségek után szuronyos őröktől kísérve beléptek leverten Andrássy Gyula (6 különösen rossz színben volt), Rakovszky, Gratz, báró Borovicsini és neje, utóbbiak azonban úgy látszik nem voltak foglyok s még néhányan, kiket nem ismertünk, úgy szintén a Királynak foglyul ejtett 7 testőre. A Királyi pár hamarosan ebédet kért - éhesek lehettek - a fóapáti lakásba, a hol aztán állandóan tartózkodott. Asztrikot, Bernátot kilakoltatták - átmentek Somogyba - perjel úr lakása úgyis üres volt, Boldizsár urat a könyvtárba helyezték és ugyanoda akarták az Apát urat is tenni, de aztán mégis meghagyták nappali szobájában. Ignác úr semmiképpen nem akart kimenni szobájából, bármennyire sürgette a katonaság a szoba kiürítését. Egy főhadnaggyal tárgyaltunk ez ügyben Ignác úrral - Pityingék adtak volna neki egy szobát, ámde nem mentünk vele semmire, fájdalmas arccal öregségére hivatkozott és hogy beteg, aztán leült és se szó se beszéd csizmát váltott előttünk. Engem is meghagytak a hálószobámba. A cselédséget mind kilakoltatták. A házból ki és be csak igazolvánnyal mehettünk. Ki volt adva a parancs, hogy ha közülünk valaki a Felségekkel találkoznék és megszólítanának, azonnal jelenteni kell ezt Siménfalvy ezredesnek. Az élelmezés nagy gondot okozott, 50-60-an étkeztek naponként. Őfelségéik persze lakosztályukban étkeztek, - komornyikuk vitte fel nekik a reggelit, ebédet, ozsonnát és vacsorát. Külön főzettem nekik és a legjobb pannonhalmi borokból küldöttem fel hozzájuk. Többízben leizentek, hogy meg vannak elégedve. Az Eszterházyak és Borovicsiniek, kik itt tartózkodásuk alatt mindig a Királyi pár közelében voltak, ugyanazon ételeket kapták. Az ebédlőben az egyik csoport 12 órakor, a másik, az antant kiküldőkkel, Kánya felhatalmazott miniszterrel 1 órakor ebédelt, a vacsora 7 és 8 órakor volt. Gratz, ki a gazdaasszony szobájában volt internálva - előtte őrrel - természetesen külön étkezett, valamint a Hevesi villába zárt foglyok is. Detektíveknek, sofőröknek és egyéb alkalmazottaknak a konyha melletti szobában tálaltunk. Az élelmezési költségek bizonyos fokú megtérítését maguk a katonák felajánlották és pedig egy úri napi ellátásért 160 Kor-t, az alkalmazottakért 60 Kor-t - de borért nem fizettek. Bort mégis - asztalit - kellett adnom, mert kérték és kényes dolog lett volna visszautasítani - de csak az úri asztalra adtam. Okt. 28-án hogy a hercegprímás és Soós tábornagy itt voltak, pecsenyebort is adattam. Tömérdek tűzifa és villany fogyott el ez idő alatt; ezért is adtak valami kárpótlást. Összesen 53 560 Kor-t fizettek, a mely összeg azonban egészen nem fedezi a költségeket. Őfelségéik minden nap reggel 8 órakor szent misét hallgattak, mely előtt megáldoztak és pedig a főoltárnál, mely elé imazsámolyokat helyeztünk és székeket. Itt lételük első reggelén én miséztem a Felségeknek. Mise után megköszönték nekem. Mainap Siménfalvy ezredes közölte velem, hogy Őfelségéik gyóntatót óhajtanak, de ez csak olyaski lehet, ki mással nem érintkezik és kinek németül is kell tudnia. Különösen az utóbbi követelés miatt sem az apát úr, sem Ignác, sem Boldizsár nem vállalkozott - végre Ignác úrnak kellett a confessariusságot elfogadnia - de facto azonban nem gyakorolta. És minthogy úgy határoztak, hogy gyóntatójuk egyúttal misézőjük is legyen, Ignác úr misézett a királyi párnak. Egyízben, mikor én 1/2 8-kor miséztem, a Királynét találtam az oltár előtt, megáldoztattam és jelen volt misémen... Utána az Ignác miséjén is ott volt a királlyal. Múlt vasárnap a litánia alatt észrevettem, hogy Felségeik az imateremben vannak a ciboriummal aztán először feléjük, utána a nép felé adtam az áldást. Székeket vitettem be nekik. Mindenszentek vigiliáján este 1/2 7-órakor hozzám jön az ezredes és közli velem, hogy Felségeik engem kérnek, hogy gyóntassam meg őket. Meggyóntattam a szalonban először a Királyt, aztán a Királynét - németül. Utána kezet nyújtottak s azokat megcsókolva távoztam. Vacsora alól felmentem a szobámba s ajtóm előtt találom a Királyt, ki arra szólított fel, hogy adjam rájuk az úti áldást. Mindjárt jött Zita is, én az imateremben az oltárnál álltam, ők meg térdepelve vették az áldást, melyet a rituáléból mondtam úgy, hogy a Király latinul respondeált. Lementem vacsorámat folytatni. Utána az Apát úrral együtt felmentem. Mikor a szobám ajtaja elé értünk, látom, hogy Őfelségéik a praelaturából jönnek kísérettel - az ezredes előttük és int nekünk, hogy csak menjünk tovább, de mi az Apát úr meg én megállottunk és Őfelségéik észrevevén bennünket, hozzánk jöttek és köszönetüket nyilvánítva kezet nyújtottak, én kezet csókolván nekik, az apát úr kezet fogván. Hogy távoztak, Apát úr kérdi tőlem, kik voltak ezek? Az autók eliramlottak, itt maradt a katonaság egy része a csendőrökkel. Apponyi és Széchényi Dénes kik hétfőn ebéd után jöttek ide és az állandóan itt volt Kánya meghatalmazott miniszterrel a délután folyamán tanácskoztak, a királyi pár távozása után itt maradtak és késő éjjel utaztak el. Gratz egyedül maradt itt őrizet alatt, míg végre nov. 2-án reggel őt is elvitték. Én nem beszélhettem vele, de az ebédlőssel, ki az ételt szokta hozzá vinni, azt üzente, hogy nagyon hálás, hogy én úgy gondoskodtam róla. Mindig jó pecsenyeborokat juttattam neki. Még csak egyes érdekesebb dolgokat akarok felemlíteni. 566