A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Égető Melinda: Zsúpkészítés a nagyvázsonyi szabadtéri múzeumban 1967-ben

ÉGETŐ MELINDA ZSÚPKÉSZÍTÉS A NAGYVÁZSONYI SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUMBAN 1967-BEN 1967 nyarán - közvetlenül egyetemi tanulmányaim befejezése után - három hónapig a Veszprém megyei múzeumi szervezet szerződéses munkatársa voltam. Ez alatt az idő alatt több szép, önálló feladatot is kaptam. Közülük az egyik legemlékezetesebb a nagyvázsonyi rézműves műhely berendezése, illetve ennek előkészítő munkálatai voltak. Magáról a műhelyről, a kiállított szerszámanyagról, továbbá a rézműves mesterséget - főként annak Veszprém megyei történetét érintő adatokról egy kisebb közleményben annak idején beszámoltam.

1 A műhely-kiállítás berendezését azonban megelőzte egy olyan mozzanat is, amely nem tartozott a mesterséghez, ezért az említett közleményben nem is tértem ki rá. A rézműves műhely - mint köztudott - a nagyvázsonyi szabadtéri néprajzi múzeumban, az ún. Schuhmacher-ház udvarán álló melléképületben kapott helyet. Mivel ez az épület eredetileg istálló volt, számos átalakítást kellett végrehajtani rajta ahhoz, hogy a tervezett célnak megfeleljen. (Pl. nyílászárók áthelyezése, cseréje, padozat cseréje stb.

2

) Ezek közé az átalakítások közé tartozott az eredeti zsúptető visszaállítása is. Ebben az időszakban ugyanis a héjazatot viszonylag jó állapotban levő hornyolt cserépfedés alkotta, ami minden valószínűség szerint az 1920-as években készült. A zsúpfedél visszaállításához mindenek előtt zsúpot kellett készíteni. Ez a munka a szabadtéri néprajzi múzeum udvarán folyt 1967. augusztus 1. és 8-a között. A zsúpkészítést az Országos Műemléki Felügyelőség szakemberei szervezték meg a kivitelezési munkák keretén belül. Ok gondoskodtak kézi aratású rozsról és cséplőmunkához értő emberekről is. Néprajzos muzeológusként az volt a feladatom, hogy a zsúpkészítés menetét írásos feljegyzések és fényképfelvételek készítésével dokumentáljam.

3 Azóta éppen 25 esztendő telt el. Mivel akkor hamarosan elkerültem Veszprémből, s érdeklődésem is más témakörök felé irányult, ez a gyűjtés békésen pihent a szekrény mélyén. Most, hogy a veszprémi múzeum fennállásának 90 éves évfordulóját készül megünnepelni, rövid ottani működésem e szerény emlékének átnyújtásával szeretnék hozzájárulni a jubileumi kötethez. A zsúpkészítést az előkészítő munkától elkezdve az udvar feltakarításáig és a zsúp elrakásáig négy férfi: Szauer Ágoston (74 é.), Vesztergom András (61 é.), Hauck Vendel (54 é.) és Kugler József (48 é.) végezte.

4 Valamennyien nagyvázsonyi lakosok és helybeli születésűek voltak, kivéve Szauer Ágostont, aki pulai

5 származású volt,

6 de a gyűjtés idején már kb. negyven éve Nagyvázsonyban lakott. Saját szükségletre, háztető javítás céljára egészen a második világháború idejéig mindnyájan rendszeresen készítettek zsúpot.

7 Szauer Ágoston és Vesztergom András pedig fiatal korában résziben is eljárt csépelni. Az alábbiakban leírt munka ideje alatt természetszerűleg időrőlidőre megjelentek a helyszínen a cséplók családtagjai - feleségek, gyerekek, unokák - sőt érdeklődő falubeliek is. A gyerekeknek nagy élményt nyújtott a soha nem látott munka figyelemmel kísérése. Minden adandó alkalommal készségesen segítettek is, amire főként a munka utolsó fázisában nyílt lehetőség, pl. szelelőrosta hajtása, zsákolás stb. A bő egy hétig tartó munka jó hangulatban zajlott. Bár a cséplőket nem hajszolta a mielőbbi bevégzés gondolata mint régen, amikor még résziben csépeltek, a munka mégis diktált egy természetes, jó haladási ritmust. Eközben jutott idő a régi cséplések felelevenítésére abból az időből, amikor még élő gyakorlat volt a faluban a zsúpkészítés.

8 Az alábbiakban a helyszínen folyó munkára vonatkozó adatokat és a csupán felelevenített emlékanyag elkülönítését eltérő betűtípus alkalmazásával igyekeztem megkönnyíteni. Nagyvázsonyba érkezésemkor a kézi aratású, helyileg szokásos nagyságú kévékbe kötözött rozs már asztagba rakva állt az udvaron. (1. ábra) Az asztag rakását is a négy cséplő ember végezte. Elmondásuk szerint a helyét előzőleg lesarabúták, vagyis kapával lenyesték a gazát, megtisztították a kövektől és jól felseperték. Erre azért volt szükség, hogy az asztag eltakarítása után az elhullott gabonaszemeket is össze lehessen majd söpörni. Az asztag rakása úgy történt, hogy egy kévét lefektettek a földre. A következő kévét az előzővel szembefordítva úgy helyezték el, hogy a kalászos vége a másik kéve fejére került. A többi kéve fejét is mindig az előző kéve szárára fek453