A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Tóth Sándor (Zirc): Egy természetrajzos muzeológus visszatekintése

20. ábra. A Balaton jellemző siklófaja, az erősen megritkult kockás sikló Abb. 20. Eine charakteristische Natter des Balatons, die schon sehr selten vorkommende Würfelnatter hasonlóan) természetesen más területek szitakötő faunájával is foglalkoztam. Az eredmények egy része már nyomtatásban is megjelent (1, 2, 4, 11, 16, 80, 84, 103, 108, 114), de további 6 cikk vár kiadásra. A kockás sikló és társai A Balaton jellemző hüllője, a kockás sikló régebben kifejezetten gyakori volt a tó parti szegélyében. Az 1970-es évek elején még nagy számban élt pl. a Tihanyi-félszigeten, különösen Sajkod környékén. Egy alkalommal a part 200 méteres szakaszán 100nál is többet sikerült összeszámolni. így azután nem volt nehéz dolga annak a természetvédelmi őrnek (!), aki állítólag jó pénzéit árulta a nyugati turisták körében kelendő, bár akkoriban is védett állatot. Hol vannak már azok a 70-es évek, mondhatnánk és különben is, kinek hiányzik néhány kockás sikló... Legalább ezzel is kevesebb a fürdózóket riasztgató állatok száma! Csak remélhetjük, hogy fokozatosan nő azok tábora is, akik másként vélekednek. Kétségtelen, hogy az elmúlt 10-15 évben aggasztóan megcsappant a kockás sikló populáció. Legjobb esetben is évente legfeljebb 2-3 példány kerül a szemünk elé. Egyelőre tényként kell elfogadnunk, hogy az emberek többsége még ma sem igen kedveli sem a kockás siklót, sem a többi csúszó-mászó fajtársát. Sőt mi több, sokan kifejezetten irtóznak tőlük és sajnos nem kevesen akadnak olyanok is, akik a velük szemben érzett ellenszenvet elég oknak tartják arra, hogy emiatt ahol érik eltapossák, agyonverik szegény állatokat. Lehet, hogy közben meg sem fordul a fejükben, az efféle oktalan magatartással milyen kárt okoznak a természetben. Arról nem is szólva, hogy ma már minden hazánkban élő kétéltű (béka, gőte) és hüllő (gyík, sikló, teknős) védett, bántalmazásuk, fogságban tartásuk vagy esetleges elpusztításuk törvénybe ütköző cselekedet. 56 21. ábra. Az utóbbi évtizedekben az erdei sikló is a veszélyeztetett hüllőfajok listájára került Abb. 21. In den letzten Jahrzehten steht auch die Aeskulapnatter auf der Liste der gefährdeten Reptilien A Bakony hegység területén eddigi ismereteink szerint mérges kígyó a régóta keringő mende-mondák ellenére sem fordul elő, ezért sokan indokolatlanul félnek az ártalmatlan siklóktól. Sajnálatos módon nem csak a kockás sikló populációja csökkent látványosan az elmúlt évtizedekben, hanem a többi bakonyi hüllőé is. Különösen az erdei sikló egyedszámváltozását volt alkalmam nyomonkövetni, hiszen ezt az állatot már az 1940-es évek végefelé is jól ismertem. Akkortájt meglehetősen gyakori volt pl. a Köleskepe-árokban. Ha valaki figyelmesen végigsétált a Jókai-bányától a Hubertusz-lakig húzódó kb. 2 km-es szakaszon, legalább 15-20 példányt észlelhetett belőlük. Valóságos erdei sikló „paradicsom "-nak számított a Szóke-kút nevű forrás fölötti egykori bazaltbánya hatalmas ürege. Némi túlzással azt mondhatnánk, hogy alig lehetett lépni a sok erdei siklótól. A legfeljebb fél négyzetkilométernyi területen egy időben több tucat sikló is tartózkodott. Ennek oka feltehetően abban rejlett, hogy a bazalt kőzet jó hőtároló tulajdonsága miatt a védett üreg mikroklímája lényegesen melegebb lehetett a környezetnél. Bár a bányagödör egy részét később betelepítették fekete fenyővel, a melegebb mikroklíma minden bizonnyal még most is érvényesül. Az erdei siklók viszont ennek ellenére szinte teljesen eltűntek onnan. Marián Miklóssal, a Bakony kétéltű és hüllő faunájának is szakavatott ismerőjével több alkalommal megfordultunk az egykori bazaltbányában és környékén. Erdei siklóra azonban még csak véletlenül sem bukkantunk. Némi kárpótlásul szolgált viszont a bánya egykoron kimélyített kutatóaknájában az ásóbéka megtalálása, amelyet korábban a Bakony hegységnek csak a peremvidékéről (Balaton-felvidék, Fenyőfő) ismertünk. A bazaltbánya környéke is sok érdekességet rejtegetett mind a zoológus, mind a botanika iránt is érdeklődő muzeológus számára. A bányaüregtől az erdő között megbújó mélyebb fekvésű, helyenként to-