A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

V. Fodor Zsuzsa: IV. Károly visszatérési kísérletei

mondatása is szerepelt, amelyet természetesen ezúttal sem fogadott el. 31 Károlynak és kíséretének sorsa ek­kor és az utána következő napokban mindinkább kilá­tástalan lett. A visszavonulás útját elvágták, s már csak a Tatára való menekülés maradt, ahol is az Esz­terházy kastélyban őrizetbe vették őket. A madeirái száműzetés felé Horthyéknak a kisantant mozgósítási fenyegetése miatt egyre terhesebbé vált az ex-uralkodó jelenléte. A nagyhatalmak segítségét kérték Károly őrzésére, s sürgették őket a száműzetés helyének kijelölésére. Miután a megfelelő hely megtalálása, majd az elszál­lítás megszervezése időt vett igénybe, s miután Bene­séknek az ország megszállásával kapcsolatos fenye­getése egyre drasztikusabbá vált, a kormány a tihanyi apátságot jelölte ki Károly és kísérete megfelelőbb őrzésére. Tatáról október 26-án kora reggel indult a vonat a Pestről küldött meleg szalonkocsival felsze­relve, amelyben az uralkodópár, Eszterházy Ferenc és felesége, Andrássy Gyula és felesége, Boroviczény Aladár és felesége, Gratz Gusztáv, Rakovszky István, az Ostenburg-zászlóalj hat tisztje, Palotay uradalmi titkár, Strauss Mici komorna, valamint öt szolga fog­lalt helyet. Csurgón, miközben néhány percig állt a vonat, Károlyi József gróf és neje, valamint Wenck­heim Antalné grófné ágyneműt, fehérneműket és me­leg ruhákat adtak át a királyi párnak, mivel tudták, hogy csak a legszükségesebb útipoggyászt tudják ma­gukkal vinni. 32 Polgárdinál a királyné palotahölgyé­nek, Andrássynénak el kellett hagynia a társaságot, mert a továbbutazást megtagadták tőle. A vonat délután egy órakor érkezett az aszófői ál­lomásra. A foglyokat az apátság kocsijain szállították fel erős katonai kordon övezetében. A falut minden­felé katonák szállták meg. A feleségeket a kapuban felállított katonai őrség az előírásos katonai tiszteleta­dással fogadta, majd Halbik Ciprián apát a konventet is beleértve mondott üdvözlő szavakat. 33 Ezután el­foglalták helyüket a számukra előkészített lakosztály­ban. A sarokszobát viszonylag egyszerű bútorral szalon­nak rendezték be, a mellette lévő két szoba hálóhelyisé­gül szolgált. A lakosztály előtt fegyveres őrök álltak, s a folyosók is tele voltak katonákkal. Eszterházyékat és Boroviczényéket is az emeleten szállásolták el, And­rássy, Rakovszky és Gratz a földszinten laktak. 34 Ahogyan a kisantant fenyegetése, s a kormány pá­nikja fokozódott, úgy szigorodtak a fogvatartás felté­telei az apátságban. Másnap Eszterházyéknak és a ve­lük jött szolgaszemélyzetnek el kellett hagynia Ti­hanyt, s tovább korlátozták a királyi pár mozgássza­badságát is. Az épület melletti kis kertben csak kato­nai kísérettel sétálhattak, a lakosztályukban - amely étkezőfülkéül is szolgált - csak Siménfalvy ezredes kíséretében, engedéllyel lehetett felkeresni őket. And­rássyt, Gratzot és Rakovszkyt az apátságból a néhány száz méterre lévő Hevesi-villába szállították. 35 A könyvekkel és a szükséges házi felszereléssel megér­kezett Eszterházy Tamást és Antalt is letartóztatták. A katonákon kívül detektívek őrizték a királyi pár lakosztályát, ahol fontos tárgyalások folytak. A kor­mány elsősorban Gratz Gusztáv közvetítésétől várta az uralkodó trónról való önkéntes lemondását, s en­nek próbált személyes véleményét hangoztatva nyo­matékot adni Csernoch János hercegprímás, aki Soós tábornok társaságában október 28-án kereste fel a ki­rályt. Károlyt azonban semmiképp sem lehetett le­mondásra bírni, így a hercegprímás útjához fűzött re­mények is szertefoszlottak. 36 Az elhúzódó tihanyi tartózkodás alatt a diplomácia terén viszont jelentős eredményekre jutottak, mivel a Nagykövetek Tanácsa hivatalosan felkérte Portugáli­át, hogy bocsássa rendelkezésre Madeirát a királyi család internálása számára. Közben az elszállítás részletei is tisztázódtak, s a belgrádi és a bukaresti kormány beleegyezésének birtokában a jugoszláv du­nai vizeken tartózkodó Glowworm nevű angol cirkáló megkapta a parancsot a felvonulásra. 37 Október 31-én délután már lázasan pakoltak, ami­kor megérkezett Apponyi Albert és Szécheny Miklós gróf, hogy az uralkodópárnál hódoljanak. Tőlük és az apáttól csak rövid búcsúra és gyónásra, majd az útiál­dás felvételére volt lehetőség, mert este 7 órakor el­hangzott az indulásra felszólító parancs, amely még a vacsora elköltését sem tette lehetővé. A kisantant orszá­gok, mindenekelőtt a csehszlovák kormány ultimátum­szerű fenyegetése nem tűrt haladékot, emiatt a királynak a legsürgősebben el kellett hagynia az országot Sötétben, ismét katonai kordontól övezve ezúttal Aszófőre indult a menet, ahol az állomáson egy hat kocsiból álló vonat állt indulásra készen. A királyi pár egy szalonkocsiban kapott helyet, a többit pedig kato­nák, antant és magyar tisztek, illetve magasrangú kí­sérők töltötték meg. A vonat Bajáig vitte utasait, ahonnan a Glawworm monitor Sulináig, majd onnan a Cardiff nevű hadihajó Madeiráig vitte a fogoly ural­kodópárt. Galacig a kíséretükben maradhatott Boro­viczény báróné, valamint a királyné főudvarmestere gróf Eszterházy Sándor. Innen gróf Hunyady József, a király volt főudvarmestere és felesége, a királyné volt udvarhölgye kísérte őket Madeiráig. 38 Károly és Zita már útközben tudomást szerzett arról, hogy a Nemzetgyűlés november 6-án megszavazta a „IV. Károly Őfelsége uralkodói jogainak és a Habsburg­ház trónörökösödésének megszűnéséről" szóló tör­vényjavaslatot. Az 1921. évi XLVII. törvénycikk, amely a pragmatica sanctio rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, Károly királyt, valamint az egész kirá­lyi családot detronizálta. 39 A sok megpróbáltatás és a szigeten lévő egész­ségtelen körülmények végzetessé tették Károly to­vábbi sorsát. 1922. április 1-én Quinta di Montában Magyarország utolsó koronás királya visszaadta lel­két az úrnak. 564

Next

/
Oldalképek
Tartalom