A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Praznovszky Mihály: Kisfaludy Sándor szobrának felavatása Balatonfüreden 1860. június 11-én

A szerződés hátlapján olvashatók Züllich igazolásai az egyes pénzügyi részletek felvételéről. 1858. június 5-én, 1858. december 22-én, 1859. március 19én, és végül 1859. október 4-én, „a Kisfaludy Sándor szobor felállítása napján" vette át. Ezzel lett teljes a tervezett 5000 forint kifizetése. De addig még adódott néhány probléma. Deák a felküldött pénzt igyekezett forgatni,* kamatoztatni. Helyezett el belőle a Magyar Gazdasági Egyletnél, a Biztosító Társulatnál. Mindezeket aprólékos és aggályos pontossággal számolta el. Züllich is, Deák is járt lent a helyszínen, hogy „kiszemeljék" a leendő helyet. Ez a hely feltehetően másutt, a mai szobor környékén volt, mint azt 1857-ben a zalaiak gondolták. A szobor azonban nem készült el a tervezett időre! A Vasárnapi Újság rövid hírben be is jelentette, hogy ez „a jelen fürdőidény alatt nehezen fog megtörténni" és a jövő nyárra halasztják. Deák egy ismeretlenhez írt leveléből

27 tudjuk, hogy a szobor csak 1859 augusztusában érkezett le Füredre. A kifizetéssel is bajok voltak Deák szerint. Züllich sérelmezi, hogy visszafogtak tőle 83 frt-t jogtalanul. Deák úgy érzi, „kompromittálva lett".

28 Mindenesetre nem véletlen, hogy kategorikusan megtagadja a füredi ünnepen való részvételt. így ír Toldy Ferencnek: „ne nevezzenek engem az Akadémia küldöttségéhez, mert én semmi esetre sem fogok az ünnepségen jelen lenni".

29 A szobor felállítására tehát 1859. október 5-én került sor. A fennmaradt számlákból tudjuk pl., hogy az alapozást szeptember 9-én kezdték el. A munkálatokat Fröhlich István kőműves mester vezette, számlája 266 frt 83 krajcárt tett ki. Ezen kívül az ácsok napszáma, a lakatosoké, a vaseszközök vásárlása, kőfaragói munkadíj adta ki a végösszeget, amely 592 frt 87 krajcárra rúgott. Ebben még az áldomás is benne van, amelyet október 6-án ittak a munkások a sikeres munkavégzésre.

30 A szobrász: Züllich (Célkuti) Rudolf Züllich (magyarosítva Célkuti) Rudolf pályája tele van kudarcokkal. Csak elmarasztaló bírálatokat kapott, egy-egy ritka dicsérő szó elveszett a nagy pfujolások hangzavarában. Szobrait pedig „kivégezték": lebontották. Pasteiner Gyula így summázta róla véleményét 1877-ben a magyar kortársi szobrászatot áttekintve: „nagy művészi tehetség nem lappangott benne, bírt bizonyos fokú készültséggel, melyet hosszú gyakorlat után sajátított el, s amivel művészi felfogást nem igénylő szerényebb föladatnak megfelelt volna".

31 Züllich Rudolf 1813. július 3-án Gyulafehérvárott született és 1890. január 13-án halt meg Kairóban.

32 Apja katonatiszt volt, s ő maga is erre a pályára készült. De 1839-ben kilépett a hadseregből, s ettől kezdve szobrásznak készült. Bécsben, majd Rómában tanult, itt először négy esztendőt töltött. Rövid hazai tartózkodás után ismét visszatért Itáliába, ahonnan csak 1855-ben költözött haza végleg. A sorozatos itthoni kudarcok után ismét a nagyvilág felé vette útját, hogy többé már ne térjen vissza hazájába, s idegen földön haljon meg. Első próbálkozásai a klasszicizmus jegyében fogantak, akad köztük sikerültebb, gyöngébb is. Inkább kámeák készítéséből tartotta fenn magát, igen szűkösen. Hazatérve joggal mondhatta: б az egyetlen iskolázott hazai szobrászunk - Ferenczy István és Izsó Miklós között vagyunk - iskolázottsága azonban nem profizmust, legfeljebb kézügyességet és némi szakmai jártasságot jelentett. Mindezek ellenére, amikor 1856-tól egyre több szobor elkészítésének terve merül fel, mint leendő alkotóhoz, őhozzá fordulnak a megrendelők. Elsősorban Tomori Anasztáz az, aki váratlan örökséghez jutván, bőkezű mecénása lesz a hazai művészetnek. Züllich már ezt megelőzően több, kisebb méretű eladható szobrot készített. így 1856-ban Vörösmarty egy láb magas (31 cm) álló szobrát készítette el bronz, illetve gipsz formájában. Később ugyanilyen kis méretben formálta meg gr. Széchenyi Istvánt és Petőfi Sándort is.

33 Az első igazi nagy megrendelése - egyben kudarca - Katona József egész alakos szobrának az elkészítése, amely a Nemzeti Színház előkertjébe került - rövid időre. Lyka Károly úgy írja, szerencsétlen találkozás volt ez, hiszen a jószándékú, de laikus mecénás „pontosan megtalálta azt az embert, aki a föladata megoldására a legkevésbé alkalmas".

34 1857-ben kezdte a szobor készítését és 1858. június 8-án állították fel azt.

35 Már ennek előtte elterjedt a hír, hogy milyen rossz lesz az a szobor. A Vasárnapi Újság szerkesztője aki egyébként maga is a bírálók között van - nem győzi nyugalomra inteni olvasóit, mondván: a „haladás útja" az, ha egymás véleményét türelmesen meghallgatják. A szoborállítás azért is volt nagy esemény, mert megszületett az első magyar köztéri szobor, ami egyszersmind művész és mecénás új típusú kapcsolatát is jelentette. Greguss Ágost türelme azonban nem bírta ki e józan érveket. Felfogásban és kivitelben egyaránt rontott alkotásnak tartotta Züllich mester szobrát: véleményét többször is megírta a lapokban, olykor magával a szobrásszal vitázva, akinek azt ajánlotta, vita helyett jobb lenne, ha anatómiai szakkönyveket tanulmányozna. A heves vita eredményeként 1860. június 4-én (egy héttel a füredi felavatás előtt!) a szobrot csendben leemelték talapzatáról és a színház udvarán rejtették el. Pasteiner Gyula szerint nem a részletekkel, az egésszel volt a baj. „A helytelen fölfogás, mely állítólag a költői ihlet pillanatát akarta ábrázolni, a rossz arányok, s a még rosszabb formák, csaknem torz alakká tették az életnagyságú szobrot." Annyi öröme azonban lehetett Züllichnek a sok gáncs közepette, hogy korábbi készített Berzsenyi526