A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Praznovszky Mihály: Kisfaludy Sándor szobrának felavatása Balatonfüreden 1860. június 11-én

lasztani s ilyen művet készíttetni. Mindezt pedig én igen restellném. Ha műértő volnék: kevesebbet törődném vele, de én is csak vaktában indulok".

20 Minden fenntartása mellett mégis elvállalta a feladatot, de kezdettől fogva aggályos precizitással szervezte az ügyeket, vezette a pénzügyi számadást. S bár nem tartotta magát szakértőnek, meglepő az az alaposság, ahogyan intézi feladatait. Sűrű levelezésben állt a hazaiakkal s a mindennapi információk között mindig ott a tudósítás a szoborállítás fejleményeiről. Deák megvizsgálta, miként lehet egy szobrot előállítani. Hogyan kell tervet készíteni, a megfelelő anyagot kiválasztani, a modellezést végrehajtani, a költségvetést kiszámolni, majd végül a megfelelő művészt kiválasztani. Először Gerenday Antal neves kőfaragótól kért tervet egy szobor általános kivitelezésére. Kezdetben csak gránit talapzaton álló bronz mellszoborban gondolkodtak, Deák úgy véli, a munka elvégzésére Magyarországon nem lehet jó művészt találni „talán Bécsben vagy Münchenben kell valakit keresni". Mindenképpen törekedni kell a hitelességre, ezért kéri a zalaiakat, küldjenek neki Kisfaludyt ábrázoló metszeteket. 1858. március 17-én először fordul elő levelében a szobrász, Züllich Rudolf neve. Nem tudjuk ki ajánlotKisfaludy szobrának első mintája 5. ábra Züllich Rudolf: A Kisfaludy-emlékmű első modellje, 1859. Abb. 5. Rudolf Züllich: Das erste Modell des Denkmals von Kisfaludy, 1859 ta, mindenesetre a zalaiaktól jött a javaslat. Nem értett vele egyet. Ismeri Züllichet, igaz csak kisebb szobrait látta, Vörösmartyét, Széchenyiét, de ezekben „mind az alakítás, mind a kivitel igen silány, sem arcban hasonlatosság, sem állásban [...] nem sok bizalmam volt hozzá". Egy vékonyka reménye van csak: hátha a nagyméretű szobrokat jobban készíti el.

21 Augusztus 7-i leveléből megtudjuk, hogy már tárgyalt Züllich Rudolffal. A vele megbeszélt javaslatot, Gerenday elképzelését és egy bizonyos Hegedűs mérnök tervét egyaránt megküldte a választmánynak, döntsék el, ki kapja a megbízatást. (A három közül egyedül Züllich volt szobrász.) Züllichtől azt kérte, úgy alakítsa terveit, hogy mindössze 5000 forint van a szobor elkészítésére. A szobrász ugyanis egészen elrugaszkodott a valóságtól, hatalmas méretű és extra minőségű anyagokból készült szoborra gondolt. Egyik változata szerint a bronz szobor hét láb magas (2,2 m), a talapzata ugyancsak hét láb lenne és csiszolt gránitból készülne. A másik változatban a talapzata ún. müncheni márvány és a szobor bronz, míg a harmadik javaslata szerint a talapzat müncheni márvány a szobor pedig horgany és csak bronzírozva lenne. Ez esetben olcsóbb, s így dupla méretű talapzat és szobor készülhetne.

22 A zalaiak válaszát csak közvetve ismerjük Deák válaszleveléből, aki április 17-én határozottan tiltakozik amiatt, hogy a döntést teljes egészében rábíznák. О beszerezte a költségvetéseket, tárgyalt a szobrászokkal, a mesterekkel - de határozniuk, választaniuk a zalaiaknak kell. Döntésük alapján szívesen megköti a szerződést is, azt jóváhagyni azonban ugyancsak a zalaiak kötelessége. Mindenesetre azt már látja, hogy a szobor felállításához több idő kell, mint gondolták, talán 1859 tavaszára elkészül. Hogy megnyugtassa őket, részletesen leírja, miként készül egy modell, az agyagforma, hogyan öntik, csiszolják a szobrot.

23 Végezetül azt javasolja, nem ártana bécsi szobrászt is megkeresni, bennük nagyobb a bizodalma. Közelgett a végső döntés, Deák a zalaiak kérésére átdolgoztatta Züllichhel a tervet, s elküldte április 22én a szobrász kisméretű, Vörösmarty mellszobrával együtt, hogy lássák, milyen a cink szobor. Lassan már körvonalazódik a Kisfaludy-emlékmű, a talapzata két öl (3,8 m), a szobor maga is két öl, amely így igen impozáns lesz. Javaslatot tesz arra is, milyen felirat kerüljön a talapzatra. Szerinte ez „igen egyszerű legyen, csak annyi, hogy Kisfaludy Sándornak tisztelői, vagy valami efféle. Vers vagy dicsérgetések nemigen illenek".

24 Május 15-én közli a zalaiakkal, hogy a szerződést megkötötte.

25 Maga a szerződés is fennmaradt.

26 Eszerint május 9-én egyeztek meg. Deák Ferenc írta alá a zalaiak megbízásából, másfelől szobrász Züllich Rudolf, aki magát akadémiai szobrásznak titulálta. A tanúk Tóth Lőrinc és Kovács Lajos voltak. A szerződés négy pontból állt. 524