A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Tóth Sándor (Zirc): Egy természetrajzos muzeológus visszatekintése

ott fogtam az első, számomra már igazán érdekes zengőlegyeket. Úgy is mondhatnám, hogy az Akro­polisznál kezdődött el a tulajdonképpeni törökországi gyűjtőutunk. Bergamaból tovább haladtunk délre, átküzdöttük magunkat Izmir (Szmirna) óriási gépkocsiforgalmán és egy kis útmenti szállodában éjszakáztunk. Selcuk­nál lekanyarodva a főútvonalról kitérőt tettünk a talán legjobb állapotban megmaradt egykori Efezosz város lélegzetelállítóan szép romjaihoz. Szerencsés idő­pontban érkeztünk, mert éppen azon a napon rendez­tek a romváros hatalmas színházában egy nagyszabá­sú tarka fesztivált, ahol (milyen véletlen) egy kalocsai népitánc-csoport is fellépett. Efezoszból már keletre, Anatólia belseje felé for­dultunk. Alkalmasnak látszó helyeken meg-megállva, gyűjtögetve haladtunk Denizli városáig, ahonnan kis kitérővel jutottunk el Pamukkale falucskáig, amely­nek határában a több mint 2000 évvel ezelőtt épült és a gyakori földrengések által elpusztított Hierapolisz romjai között nyíló pompás virágokon gyűjtögettük a rovarokat. Pamukkale igazi látványossága azonban az ősidők óta felszínre törő különleges összetételű ter­málvízből kiváló mész és gipsz lerakódás, amely fe­hér cseppkőhöz hasonlóan több száz méteren borítja a falu feletti domboldalt. Hogy valóban gyakoriak a környéken a földmozgások, azt saját bőrünkön is ta­pasztalhattuk: éjszaka ugyanis álmunkból ébresztett fel és alaposan ránkijesztett egy kisebb földrengés. Pamukkaleból visszatérve az E24-es útra Dináránál délre fordulva Antalyanál értük el a Földközi-tengert, majd a tengerparton csodálatos mediterrán tájakon araszoltunk keleltre. A gyűjtögetés mellett számos ró­mai emlék (Termesszosz, Perge, Aszpendosz stb.) ke­rült az utunkba. Érdekes települések sora csalogatott bennünket egy kis városnézésre: Serik, Manavgat, Alanya, Gazipasa, Anamur... Mersinnél búcsúztunk el a kéken csillogó Földközi-tengertől, majd északra, Közép-Anatólia felé igyekeztünk. Hosszabban el­időztünk Kappadókia mesébe illő világában, amely 14. ábra. Jellegzetes gomba alakú sziklák Közép-Anatóliában Abb. 14. Charakteristische pilzenförmige Felsen in Mittel-Anatolien egyébként a gyűjtés szempontjából is nagyon ered­ményesnek bizonyult. Hazafelé néhány napot töltöttünk még Ankarában és Isztambulban, majd egy kis kitérővel Rodostóban (Tekirdag) tiszteletünket tettük II. Rákóczi fejedelem egykori lakóhelyén, a Rákóczi Emlékmúzeumban, ahol jóleső érzéssel hallottunk ismét magyar szót a múzeum nyelvünket kitűnően beszélő teremőrnőjétől. A szűkebb szakmai munka A muzeológus pálya rendkívül változatos lehetősé­geket biztosít a szakma művelésére. Különösen így van ez a dipterológus esetében, hiszen a kétszárnyúak (Diptera) hazánkban élő fajainak a száma meghaladja a 8 ezret, közülük a Bakony hegységben is előfordul legalább 6 ezer. A hegység kétszárnyú faunájának a feltárásához jó néhány emberöltőre lenne szükség egy muzeológus számára. Utólag már könnyű okosnak lenni, de eleinte kacérkodtam a megközelítőleg teljes­körű feldolgozás gondolatával, azonban hamarosan be kellett látni ennek tarthatatlanságát és a kutatás fo­kozatosan reálisabb alapokra helyezésének szüksé­gességét. Mint azonban az elkészült publikációkból is kitűnik, elég sok kétszárnyú csoportba „belekóstol­tam" saját elhatározásomból, vagy olykor kívülről je­lentkező igények hatására. Elmélyültebb kutatómun­káról elsősorban a zengolegyek és a fürkészlegyek esetében beszélhetünk. Ennek ellenére nem áll szán­dékomban itt a zengólegyekre vonatkozó ismeretek tudományos fejtegetése. Helyette inkább egy sokak­ban eddig talán fel sem merült kérdésre próbálok megközelítő választ kapni. Mennyit ér egy zeng ólé gy? Valószínűleg senki sem vonja kétségbe, hogy a múzeumi gyűjtemények a nemzeti vagyon részét ké­pezik. Azt azonban, hogy a hazai múzeumokban őr­zött tárgyak milyen értéket képviselnek, egyetlen nyilvántartás sem tartalmazza. Természettudományi vonatkozásban bizonyos támpontul szolgálhatnak esetleg az ásvány- és rovarbörzék árai, illetőleg főleg külföldön forgalomban vannak különböző katalógu­sok, ezek azonban többnyire ritkaságokat, vagy leg­alábbis keresettebb rovarokat (lepkék, bogarak) kínál­nak eladásra. A múzeumokban viszont nem elsősor­ban a ritkaságok kerülnek be, hanem jellemzően in­kább a gyakoribb, vagy a piacon kevésbé kelendő fa­jok teszik ki a gyűjtemények zömét. A múzeumi gyűjtemények értékének meghatározá­sára többféle megközelítési mód lehetséges. Ezek egyike pl. az a módszer, amely minden lehetséges költségráfordítás (bér, kiszállás, preparálás, anyag­költség, intézmény fenntartás stb.) figyelembevételé­vel próbál kalkulálni^ A Budapesti Termé­szettudományi Múzeum Állattárának éppen a kétszár­nyú gyűjteményében végeztek erre irányuló számítá­51

Next

/
Oldalképek
Tartalom