A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Koncz Pál: Imre Géza ajkai nyomdász és könyvkötő

6. ábra. Imre Géza (X) tanoncként ajkai diákok és iparostanonc fiatalok között 1927-ben. Sipos István ajkai „fényképnagyító és festő" felvétele Abb. 6. Géza Imre (X) als Lehrling unter Ajkaer Schülern und Lehrlingen im Jahre 1927. Aufnahme des Ajkaer „Photovergrößeren und Maler" István Sipos végzett a könyvkötészetben is. Ez az 1934-es dátum esetleg arra enged következtetni, hogy ezen igazolásra egy, az önálló nyomda alapításának engedélyeztetéséhez, vezetéséhez feltétlenül szükséges mestervizsga letételekor volt szükség; legkésőbb 1934-ben, az ajkai Imre nyomda nyitása előtti évben. A felszabadult segéd 1930 februárban elvesztette devecseri állását, Budapestre ment munkát keresni. Március elején a biztosabb elhelyezkedés reményében felkereste a Nyomdász Szakegyletet. Ekkori fogalmazványában leírta, hogy korábban még sosem hallott a szakszervezet előnyeiről. A belépésre egy (ajkai) bányamunkás adott tanácsot. Tanoncideje alatt a devecseri segéd nem helyeselte volna a szakszervezeti tagviszonyt.

11 Tagsági könyve már nincs meg. Még a nyár folyamán sikerült elhelyezkednie egy szolnoki nyomdában. 1931 első felében itt sorozták be, s kapott kiképzést is Szolnokon. Júliustól már a következő év derekáig Székesfehérváron volt nyomdász-segéd. Innen Pécsre került, az Egyházmegyei Nyomdába. Özvegye visszaemlékezése szerint itt tanulta meg Imre Géza a héber szedést és a zenei kották szedésének fogásait. 1933-ban ismét behívták a katonasághoz. Hadgyakorlatokon vett részt, 1934-ben lába súlyosan megsérült, egész életére kiható panaszokat okozva. 1935-ben szerelték le félig-gyógyult állapotban. Ebben az évben megszüntette szakszervezeti tagságát. Hazatért Ajkára és önállósulási terveit kívánta valóra váltani; ekkor huszonhat éves. Az ajkai nyomda létrejötte és felszerelése (1935-1944) Imre Géza egyszemélyes nyomdáját (amelyben később egy-egy segédet is alkalmazott) a szülői házban valósította meg 1935 tavaszán az addigi szatócsüzlet és a volt borbélyműhely helyén. Felszerelését az uraságtól, Nirnsee Huberttől kapott készpénzkölcsönból vásárolta ismeretlen helyen. Iparjogosítványát 1935. május 1-én, 12/1935 számon adták ki Ajkán. E nyomdagépek csak kisebb formátumú, alacsony példányszámban készítendő egyszerűbb nyomtatványok előállítására voltak gazdaságosan alkalmazhatók; alacsony termelékenységű, elavult berendezésnek számítottak. Az alapítás előre tervezhető megrendelésekre épült: elsősorban az ipari adminisztráció, a bányák és más üzemek bianco formanyomtatványaira. Kisebb hányadban számíthatott a polgári és intézményi rendezvényekkel kapcsolatos alkalmi nyomtatványok (plakátok, értesítők, programkártyák stb.) megrendelésére, - legkevésbé füzetek, könyvek jelentősebb példányszámú nyomtatására. Mindezek együtt mégis biztosítani látszottak a szolid üzletmenetet, tisztes megélhetést. Az 1935-1945 közötti első periódus nyomdafelszerelését egy becses fénykép alapján jól azonosíthatjuk (9. ábra). Az ablakok elhelyezkedése, a megvilágítás mutatja, hogy a ház Vörös köz felé eső sarkában, az egykori borbélyüzlet helyén működött a 490