A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Rainer Pál: Egy ollós címeres pecsétnyomó a veszprémi várból

7. ábra. Modor és Szakolca posztónyíróinak címere. Adományozta I. Lipót király Pozsonyban, 1659. nov. 30-án Abb. 7. Wappen der Tuchscherer aus Modor und Szakolca. Verliehen vom König Leopold I. in Pozsony (Preßburg) am 30-sten November 1659. 8 ábra. Scheer város (Württemberg) címere. Abb. 8. Wappen der Stadt Scheer (Württemberg). radó hely kitöltését szolgálták, éppen úgy, mint esetünkben is.

20 A korabeli főúri és nemesi gyűruspecsétek legtöbbjének címermegoldása erősen emlékeztet a pecsétnyomónkon lévő címer jellegére. Ezeken általában egyszerű címerpajzs - sisak és sisakdísz nélkül, - valamint a pajzs felett a tulajdonos nevére, esetleg tisztségére utaló betűk láthatók.

21 A XVI. század végétől kezdve a gyűrűspecsétek is díszesebbé váltak, megsokszorozódott a felirat, a címerek egyre cifrábbak lettek, általánossá lett a teljes - sisakkal, sisakdísszel és címertakarókkal ellátott - címerábrázolás. Fentiek alapján a veszprémi pecsétnyomót a XVI. századra keltezem, s talán inkább a század első felére, esetleg derekára. A szabóolló az újkorban gyakori eleme a szabócéhek rekvizitumainak (pecsét, behívótábla,

22 kancsó, stb.). Ezeken a céhpecséteken a korai (XVI. század végi - XVIII. század eleji) példányok között akad néhány igen szép, „heraldikus" ábrázolás, s egyes esetekben még egy vagy több angyalt is alkalmaztak címertartóként. A XVIII. századtól kezdve azonban az ábrázolások egyre inkább „antiheraldikussá" váltak. Általában eltűnt a címerpajzs alkalmazása, az ollót többnyire egyszerűen magára a pecsét középmezejére helyezve ábrázolták. (Kivételek persze akadnak, pl. a Győr-szigeti szabócéh pecsétjén még 1861-ben is jó, bár kissé sablonos, heraldikus jellegű ábrázolást találunk, nevezetesen két oroszlán által tartott, koronás, szabóollót ábrázoló pajzsot.) Az újabb pecséteken egyre jobban eltűnt az ollóábrázolás kizárólagossága, mellette más szabószerszámok (gombostű, férchúzó, mérőrúd, vasaló, szabókés, stb.) is megjelentek. Eléggé gyakorivá lett az a forma, amikor két oroszlán tartja az ollót, anélkül azonban, hogy az ábrázolást pajzsba helyezték volna. Előfordulnak mesterábrázolások is. Ilyen az egyik legkorábbi magyarországi szabócéh pecsétnyomó, a sárospataki szabóké is 1555-ből. A céhes pecsétnyomók mérete általában nagyobb, mint a veszprémi pecsétnyomóé, s felirat és rendszerint évszám ad útbaigazítást egykori használójuk felől. Az eddig ismert XVI-XIX. századi magyarországi szabócéh pecsétnyomók, illetve pecsétlenyomatok sorozatát - utóbbit csak akkor, ha maga a typárium nem ismert - a „függelék"-ben közlöm, időrendben, őrzési hellyel együtt. (Néhány darab csak korábbi publikációból ismert, ezeknél az őrzési helynél kérdőjel szerepel.) Hazai múzeumaink további olyan szabócéh pecsétnyomókat is őriznek, amelyeknél az azonosítás (helység, céh) nem sikerült. Ezeket nem tüntettem fel a függelékben, amely további kutatással valószínűleg még kiegészíthető lenne.

23 A vizsgált veszprémi pecsétnyomó azonban véleményem szerint nem tartható céhpecsétnek, hanem egyetlen személy pecsétje, mesterpecsét.

24 Hogy ez a személy ki lehetett, azt ma már aligha lehet megállapítani. 479