A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Égető Melinda: Zsúpkészítés a nagyvázsonyi szabadtéri múzeumban 1967-ben

19. ábra. A szem bemérése mércével Abb. 19. Einmessung der Korner mit Metze 20. ábra. A szem zsákolása Abb. 20. Versackung der Korner 21. ábra. Méretarány nélküli vázlat a zsúpkészítés helyszínéről Abb. 21. Skizze über den Schauplatz der Schaubenherstellung (ohne Maßverhältnis) tették. így végeredményben csak egy kévének a kalászai voltak a földön. Ez megóvta a többit a nedvességtől. Az első sor lefektetett kéve a fenék. Ahány keresztet akartak az asztagba rakni, annyi kévét kellett letenni a. fenékbe. Asztagot szoktak úgy is rakni, hogy kuszát (alomszalmát) tesznek alá a földre, ekkor egyetlen kévének а feje sincs a földön. Az asztagot mindig közvetlenül a szürü mellé rakták régen is, mert így az asztag tetejéről egyenesen a szűríae dobálhatták a kévéket, ami nemcsak munkamegtakarítás, hanem így a legkisebb a szemveszteség is. (2. ábra) Az asztagnak csak az egyik felét szokták megbontani, nehogy hirtelen eső esetén beázzon az egész. Amikor jött az eső, akkor a megbontott részre kusza szalmát dobtak. Bár a múzeum udvara igen szűkös, jó beosztással mindennek jutott hely. (21. ábra) A szűrik közvetlenül az asztag mellett, a jövendő műhely-épület és a múzeum-épület között készítették el. Ennek a helyét is először lesarabolták kapával, utána jól belocsolták vízzel. A vázsonyi agyaggödörből két kocsi sárga agyagot hoztak. (A szürke agyag nem jó, mert ha megszárad akkor porzik.) Az agyagot lapáttal egyenletesen elteregették, jól letaposták és újból belocsolták. A locsolást slaggal végezték. Amikor az agyag beszívta a vizet, akkor vastagon kusza szalmát terítettek szét rajta és csépekkel jól elverték. Ez volt tulajdonképpen a ledöngölés, ami után az agyagréteg kemény kérget képezett és viszonylag egyenletes, sima lett. A döngölés után a kusza szalmát favillával és gereblyével letisztították. Ezzel készen volt a szürü. Szérűt régebben is többnyire az udvaron készítettek. A szétterített agyagra kannákból öntözték a vizet. Kb. 1 hl-re volt szükség. A szérű nagysága és elhelyezése mindig az adott helyzettől függött. Nagyobb gazdáknál, ahol sok gabona volt, inkább a pajtában csináltak szérűt, amit pajtaszürmék. nveztek. Itt télen csépeltek. A szérűt az udvaron is és a pajtában is mindig (t.i. minden évben) ugyanazon a helyen készítették. 457