A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Petánovics Katalin: „Átul léptük Zala megye határát...” (Zala megyei summások kultúraközvetítő szerepe)

36. Voltak, akik fogadásból bementek a nők közé és szemérmetlenül viselkedtek. A nők úgy megverték őket, hogy örökre kedvüket vesztették a hasonló „tréfától". A közösség elítélte ezeket a férfiakat. - Simon Lajosné (1921), Keller Józsefné (1912) közlése. 37. „Akkor együtt vót a család, egy szobába zsúfolódva aludtunk, ott néztük a beteget, meg a halott is ott vót 48 órán át... Persze, hogy fétünk. Nem vótunk úgy önállóságra szoktatva, mind a maiak." Keller Józsefné (1912). 38. PETÁNOVICS1991.16. 39. A jó mesemondók egy része olvasni is szeretett, amelyet kissé átalakítva adtak tovább. Közéjük tartozott DÉGH L. (1942.) mesemondója, Pandúr Péter, vagy Benke Jenóné (PETÁNOVICS 1991.) akiről testvére mondta, hogy téli estéken éjjeleken át olvasott mindent, amit csak kölcsön kapott, de ezek közül csak a meséhez közel álló történeteket adta elő. Ld. e kérdésről DÉGH 1936-37. 40. PETÁNOVICS 1991. 78. 41. NAGY-ERDÉSZ 1985. A mesemondási alkalmakról ír I. 20-23. 42. V.o. BÁLINT 1977. 11/19.; BALASSA 1985. 261.; PETÁNOVICS 1987/A. 172. Ezen kívül Keszthely környékén számos faluban szokás volt, hogy Sarlósboldogasszony napján megáldották az aratási szerszámokat. 43. A derék gabonaszállal való megkötése Európa szerte ismert szokás volt, a vándormunkások terjesztették. Az uraság megkötése is ugyanebbe a szokáskörbe tartozik, csak ez esetben elhomályosodott az igazi tartalom és adománykérő szokássá vált. E témáról ír ÚJVÁRY 1980. 376-380.; MANGA 1977. 248. 44. CSALOGH 1941. 276. Somogy m. déli részén a horvát lakosságnál látta, hogy az utolsó kévét háromszor a levegőbe dobták Jézus kiáltással. Célja: a következő évi vetés növekedésének befolyásolása. Ld. még BÁLINT 1977.11/25. adata. 45. BALASSA 1985. 277. Számos adatot idéz a szakirodalomból. 46. MADARASSY 1931.; MANGA 1977. 250-257. UNTERHALTUNGEN DER GEDINÍ Die Zielsetzung dieser Studie ist die Rolle der Zalaer Gedingarbeiter in der Übermitlung der verschiedenen Kulturen zu untersuchen und festzustellen, in welchem Maße sie die traditionelle Kultur ihres eigenen Dorfes bereichert hatten. Das Komitat Zala nahm im 20-sten Jahrhundert die dritte Stelle im Lande ein, das die meisten Gedingarbeiter geliefert hatte. Diese Leute haben während der Jahre, die sie als Gedingarbeiter verbrachten (durchschnittlich 8-15 Jahre) fast alle Großgrundbesitze in Transdanubien bewandert, da sie sich nur selten zweimale auf demselben Platz gedingt haben. Sechs Monate hindurch lebten sie in einer vollen Isoliertheit und so mußten sie sich selbst die Unterhaltungsmöglichkeiten schaffen. Auf erster Stelle stand das Singen. Man hat sowohl auf dem Weg zur Arbeit als auch bei der Rückkehr „Marsche" gesungen, aber auch die Eintönigkeit der leichteren Arbeit hat man damit gemildert und mit Liedern gaben sie auch ihre Meinung zum Ausdruck, die sie in dieser Weise der Köchin, dem Arbeitsleiter und dem Intendanten zur Kenntnis brachten. Das war auch am leichesten zu erlernen. Im Frühjahr und im Herbst hat man oft, im Sommer jeden Samstag- und Sonntagabend getanzt. Es gaben immer einige unter ihnen, die auch ihr Musikinstrument (am häufigsten eine Zither) mitgebracht haben, aber es kam oft vor, daß sich sogar eine ganze Musikkapelle zusammengeschart hat (Geige, Bratsche, Zimbel, Violin und später auch Ziehharmonika und Blasinstrumente). Oft haben sich die Mitglieder solcher Kapellen zusammen gedingt und nicht nur auf dem Gut musizierten, sondern auch auf den Hochzeiten in den Umliegenden Dörfern. 47. Azért nevezték így, mert „A mindennapi kenyér Isten ajándéka." „Mer Jézus adta a termist." Dávid Kálmánné (1921), Belső Pál (1912) 48. GÖNCZI 1914. 565. 49. Valószínű, hogy az aratókoszorú régebben szentelmény volt. BÁLINT 1941. 120. 50. A kastélyhoz közeledve mindig ezt énekelték: Jaj de sokat arattam a nyáron De keveset aluttam az ágyon. Gyere babám bontsd le ja vetett ágyadat, Had alhassam ki rajta magamat. (Még 3 versszak csatlakozott hozzá. Ács Józsefné (1909), TrájBoldizsárné(1924) 51. A fiatal legények - akiknek biciklijük volt - vasárnaponként megkeresték azokat a majorokat, ahol zalai munkások dolgoztak. De más megybeliekkel nem barátkoztak. A matyók meg egyenesen elzárkóztak előlük. Fehér F. (1920) Hernyék. 52. MADARASSY 1928. 53. Szentpéterföldei (Zala m.) munkások közlése. De utal rá MANGA 1977. 256. 54. Nova községben (Zala m.) közel 10 éve kezdték az ún. aratóversenyek megrendezését, amely azóta újabb ünnepélyes mozzanatokkal is bővült. 55. PETÁNOVICS 1987. és 1991. 56. V.o. KATONA 1968. 30. 57. Benke Jenóné vállusi summásasszony 49 meséje és 44 mondája közül majdnem mindet a falujában tanulta. Egyetlen mesét sem tudott megjelölni, amelyet biztosan a munkáról hozott haza. 58. Pál Ferenc novai summásgazda 16 évig vitte a novai és lenti járás munkásait Kéttornyúlakra (Veszprém m. pápai j.) Murman Ferencék rezi lakosok 1920-1944-ig Reziből és környékéről szerződtettek munkásokat Enyingre (Veszprém m. enyingi j. a Draskovich grófok birtokára. Most Fejér m.), Völgyi István Bárszentmihályfáról és a lenti járásból toborzott. EITER AUS DEM KOMITAT ZALA Die neuen Tänze, modischen Lieder und Couplets wurden immer von den Gedingarbeitern in ihrem Dorf verbreitet. Auch das Erzählen von Märchen und ergreifenden Schunderomanen gehörte zur Unterhaltung. Es gab viele 13-15-jährige Jugendliche in der Gruppe, für die das Märchenerzählen das Heimweh nach dem zu Hause milderte. Unter den Sagen hörte man am liebsten den „Betyárenlegenden" zu. Balladen waren - besonders in den 30-er Jahren - schon weniger bekannt und es gab nur wenige, die sie erlernt haben. Das größte Fest der Gedingarbeiter war beim Abschluss der Ernte die Übergabe des Erntekranzes und der Festschmaus, den ausshließlich der Großgrundbesitzer gab. Das Material aus dem Komitat Zala zeigt, daß die Gedingarbeiterschaft in bedeutendem Maße die traditionelle Kultur ihres Dorfes beeinflußte. Besonders gültig ist das für die 30-er Jahre, als die alte Lebensweise der Bauernschaft zu verfallen und zu verschwinden schien. Die modischen Tänze, Lieder waren saissonartig und die Lieder mit speziellen Gedingarbeiterthemen haben sich infolge der Entfremdung nicht eingebürgert. *Die Märchen haben sich nur mehr einige Märchenerzähler mit besonderer Begabung gemerkt und weitererzählt. Von den Balladen waren sowohl unter den Gedingarbeitern als auch unter den zu Hause gebliebenen die beliebtesten die von den „Betyárén" handelten. Der Übernahme-Übergrabe der höheren Kultur standen zwei Hindernisse im Wege: 1. Die Arbeitgeber haben ihre Arbeiter aus den ihrem Wohnsitz naheliegenden Dörfern und Bezirken angestellt, die meist Trä451 UNTERHALTUNGEN DER GEDINGARBEITER AUS DEM KOMITAT ZALA