A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Tóth Sándor (Zirc): Egy természetrajzos muzeológus visszatekintése

/. ábra. A Torma-rét egykori bazaltbányája Jókai-bánya közelében, a szerző kedvenc kirándulóhelye az 1940-es évek végén Abb. 1. Die Basaltgrube in der Nähe der Jókai-Grube von Tormarét, der Lieblingsausflugort des Verfassers am Ende der 1940-er Jahre növök fel, kialakult volna-e ilyen fokon a természet iránti vonzalom, állandósult volna-e a gyűjtőszenvedély. Az első osztály elvégzése után három budaörsi év következett. A falu fölött emelkedő kopár, köves, sziklás hegyeken azonban nem sok minden „termett' ' számomra. Tíz éves koromban költöztünk a Bakonyba, a jelenleg Ajka város részét képező Bódéra. Ettől kezdve a természetet számomra elsősorban az erdő jelentette, amely szinte vonzott, mint egy óriási mágnes. A nyolcadik osztályt végeztem, amikor Jolán-akna (ma Jókai-bánya) fölött kaptunk lakást, úgyszólván az erdő közepében. Ennél ideálisabb helyet kívánni sem lehetett volna. Más magamfajta gyerekekhez hasonlóan az első adandó alkalommal elhelyezkedtem a bányánál. Egy ideig a szénosztályozón dolgoztam, majd később csillésként a föld alatt. Az erdő azonban továbbra is központi helyet foglalt el az életemben. Szabad idomben örökösen az erdőt bújtam. Alig telt el néhány hónap és a környéken szinte minden fát és bokrot ismertem. Úgyszólván minden érdekelt. A Köleskepe-árok valamennyi zeg-zugát felderítettem. Folyamatosan felkutattam a különböző eocén korú ősmaradványok (tengeri sünök, fésűskagylók, osztrigák, Szent László pénzek, hatalmas megkövesedett tengeri csigák stb.) lelőhelyét. Kitapasztaltam merre érik a legtöbb és legszebb erdei szamóca, hol lehet tea készítésre alkalmas növényeket gyűjteni, melyik erdőrészben terem a sok finom vargánya és a kajszibarackra emlékeztető illatú rókagomba, melyik iszalagos akácosban található a legtöbb mókusfészek, hol rejtőznek a másfél métert is elérő „félelmetes" erdei siklók. Az elmondottak ellenére sem voltam még abban az időben igazi gyűjtő. Hiányzott a gyűjtés, a preparálás, a gyűjtemény összeállítás ismerete. Szükség lett volna egy szakavatott gyűjtő segítőkész irányítására, ami az úgy látszik elengedhetetlen külső motiváció is lett volna. A veleszületett gyűjtőszenvedély kiteljesedéséhez még szükség volt egy kis időre. A körülmények kedvező alakulása folytán 1949ben váratlanul megnyílt előttem a továbbtanulás lehetősége. Igaz, hogy ez egyúttal a Bakonytól való, de szerencsére nem végleges elszakadást is jelentette. Kaposváron a Táncsics Mihály Gimnáziumban kezdődött el a biológia elméleti alapjaival való behatóbb ismerkedés, amelyet nagymértékben segített az erdőben autodidakta módon már megszerzett és magammal vitt gyakorlati tudás. A földrajz tanára és egyben osztályfőnököm az a Marián Miklós volt, aki később már a szegedi Móra Ferenc Múzeum munkatársaként évtizedeken át kitartó buzgalommal kutatta a Bakony kétéltű és hüllő faunáját. Egerben a főiskolai tananyag „megemésztésében" is sok tekintetben támaszkodhattam a gyakorlati ismeretekre. Ott már amellett, hogy tananyagként szerepelt a gyűjtés, a preparálás, akvárium, terrárium készítés, gondozás stb., a rovargyűjtemény összeállítása is kötelező volt. A gyakorlati dolgok különösen lekötötték a figyelmemet, e téren szemmel láthatóan kiváltam az osztálytársaim közül. Jó néhányuk rászorult akár baráti alapon, akár számomra mindig jól jövő 2. ábra. A Tardi Általános Iskola biológiai szakkörének gyűjtő kirándulása az 1950-es évek közepén Abb. 2. Sammelausflug des biologischen Fachzirkels der Tarder Grundschule Mitte der 1950-er Jahre 42