A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Ács Anna: A felekezeti viszonyok változása Nemesvámoson a XVII. századtól napjainkig. (A H. N. adventista gyülekezet megalakulása és működése)

Rétéi Gergely nevét.

8 1674-ben a vámosi református prédikátor a lelkészek felségárulási perébe keveredett, javait elkobozták.

9 A korabeli népesség meghatározó részének áttérésére utal Bél Mátyás a XVIII. század elején. Tudós munkájának Vámost bemutató részében meg sem emlékezett a faluban éló, feltehetőleg rendkívül kisszámú katolikusságról. „Reformátusok, szabad vallásgyakorlatuk és templomuk van"

10 - írta összefoglalóan a település lakóiról. E három ismérv együttes hangsúlyozása Veszprém közelségében, a veszprémi református gyülekezet sorsának ismeretében válik fontossá. Az 1700-as évek elején a veszprémi reformátusokat kiűzték a várból, megfosztották ókét szabad vallásgyakorlatuktól, templomuktól, iskoláiktól. Lelkészük, az 1710-14 között szolgálatot teljesítő Deáki Márkus István nem hagyta el gyülekezetét. Templomuk elvétele után híveivel együtt Vámosra járt az ottani gyülekezethez.

11 Utódját, Hosszufalusi Mártont már ki is űzték Veszprémből 1717-ben. Az árván maradt veszprémi reformátusok nagyobb része áttért a katolikus hitre, míg a hitüket megtartók „részint Szentkirály-Szabadjára, részint Vámosra s a Balaton mellékére költözködtek, míg egy kis töredék az üldözések dacára is megmaradt Veszprémben." Ok a szomszédos gyülekezetek templomait látogatták egészen 1783-ig. „Gyermekeiket leginkább Vámoson kereszteltették meg, mígnem 1723 július havában ettől is eltiltattak..."

12 A Vámosra kiköltöző veszprémi református családok: Kaján, Kéri, Saári, Keresztes, Puskajártó, Véghelyi, Váczi, Csornai és Dallos többsége végleg megtelepedett a faluban, törzsökösnek számítanak.

13 Vámoson a református gyülekezet 1723-tól vezet anyakönyveket.

14 Az első anyakönyvi bejegyzés Gyóry János lelkésztől származik. A falu református temploma építésének idejére vonatkozóan nincs adatunk.

15 Az 1700-as évek elején már állhatott a mai helyén, a főutcától beljebb, védettebb településrészen. Bél Mátyás erről a templomról emlékezhetett meg a helység leírásakor. A szent épület festett berendezése 1745-ben készült, ugyanakkor, mint a közeli vörösberényi református templomé.

16 Feltételezzük, hogy mennyezete is festett volt a herényihez hasonlóan. A mennyezetet 1790-ben, a templom bővítésekor boltozták le

17

. A templom egykori berendezéséből a festett, virágos testű, kétfejű sasos ornamentikájú padprofilok, a festett támlájú „leeresztés pad", a festéssel díszített gyermekek padja ma is eredeti helyükön és eredeti funkciójukban láthatók, használhatók. Az eredetileg bizonyára egységesen festett padok egy-egy deszkájával többhelyütt az újabb, már festetlen padokat javították. 1771-ben a vámosi református gyülekezetet egy értékes úrasztali terítővel ajándékozta meg - minden bizonnyal hálaképpen - a valószínűleg veszprémi származású házaspár: Pados Ferenc és Noszlopi Zsuzsanna. A terítő közepére a fiait önnön vérével tápláló pelikánt festették meg aranyfestékkel, s a terítőt körben arany szál díszíti.

18 Egy év múlva az egyházközösség újabb míves kehellyel gyarapodott, Pados Ferenc rendelte számára.

19 1783. május 10-én a „vámosi nemes helységnek hites elöljárói" a veszprémi református templom építésének engedélyezéséhez bizonyságlevélbe foglalták, hogy templomuk „soha meg nem nagyobbíttatott, hanem most is azon fundamentumon áll, melyre legelsőben építtetett, azóta pedig magunk is megszaporodván, nem hogy a Veszprémből istentisztelet végett ide jövő helv. conf. levők velünk együtt könnyen elférnének, hanem még a munka időn megesni szokott halotti prédikáció alkalmával is, mikor városi uraimék közül senki hozzánk nem jön, magunk is úgy megtöltjük, hogy még a templom közepén levő ürességet is elfoglaljuk. Mikor veszprémi uraimék vasárnapokon kijönnek, sok lelkek a templomon kívül maradni kénytelenek..."

20 A vámosi reformátusok hét év múlva, 1790-ben ki is bővítették templomukat a helybeli hívek számára. Ekkor már felépült a veszprémi reformátusok új temploma, nem kényszerültek szomszédolásra. A katolikusok ismételt megjelenése a helységben 1757-ben mindössze 14 katolikus családot írtak össze Vámoson. Lélekszámuk - a szolgákkal együtt 90 főt tett ki. Közülük 54 volt gyónóköteles. A családnevek sorából kitűnnek a törzsökös katolikus családnevek: Kászó, Takács, Kövecses, Dombay. Több család nem tisztán katolikus, vannak református tagjai. Egy családnál az apa református, míg a családtagok: a feleség, a fiú, s annak hitvese katolikus, de van olyan család is, ahol a feleség református az összeírás idején és a többiek katolikusak. Két családban a fiúk (két 18 illetve 20 éves fiú az egyikben, a másikban öt fiú 22-39 év között) lettek „hitehagyottak", vagyis reformátusok. A Dombay családnál a szolga és a lovász, valamint a zsellér házaspár katolikus hitű ekkor. Az összeírás szerint 1757-ben Vámoson 12 aposztata, azaz kitérő volt, ennyien hagyták el egyházukat s váltak reformátussá.

21 A katolikusok többsége megfizette a stólát a helységben, csak 12-en maradtak el vele. Ők inkább a szolgák közül valók lehettek.

22 Az összeírás idején már állt a vámosi katolikusok kápolnája. 1749-ben építették a jezsuiták. A híveket Felsőörs majd Veszprém gondozta, mígnem 1773ban Koller Ignác püspök önállósította, plébániát létesített a helységben. A lélekszámban egyre gyarapodó katolikusok anyakönyvét a következő évtől vezették.

23 1785-ből ismerjük a vámosi katolikusok számát: ekkor már 243-an éltek e hiten a faluban.

24 A katolikusság térnyerése tehát elemi erejű a XVIII. század végén Vámoson. Alig három évtized alatt közel megháromszorozódott a létszámuk, s nyilván valamiféle társadalmi tekintélyt is szereztek. Bár tudjuk, voltak köztük nemesi családok is (Mustos, Hajgató, Kászó), 420