A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

S. Lackovits Emőke: Református keresztelési szokások a Dunántúlon

lő. Valamennyi ünnepélyes vendéglátás volt, ahol a meghívottak: keresztszülők, szülők, nagyszülők, komák, rokonok, sógorok, ángyok, barátok, jószomszédok és a bába (vidékenként változott a meghívottak köre) felköszöntötték az anyát és a gyermekét. Tulajdonképpen ez áldomás volt - maga a szó lakomát jelent - keresztelő utáni tiszteletadás, ahogy Bálint Sándor mondta. A Biblia tanúsága szerint a hívő zsidó családok életében a körülmetélés után a másik nagy ünnep a gyermeki élet következő jelentős eseménye, a szoptatás befejezése, az elválasztás volt, amikor is nagy vendégséget tartottak: „... nagy lakomát készített... (I. Móz.21,8.)

63 Minden bizonnyal ez szolgált alapul a keresztelő után több hétre vagy hónapra tartott lakomának, a komavendégségnek. De nem kizárt, hogy időpontjának meghatározásában szerepet játszott ama korai egyházi tiltás is, amely szerint ott, ahol mulatságra készülnek, nem lehet keresztelni. (L. 31. sz. jegyzet.) 1938-ban Szendrey Ákos kétféle keresztelői lakomát különített el: az egyik a keresztelő napján tartott ún. kispaszita, azaz ebéd a keresztelőn részeveiteknek, a másik pedig a keresztelő után néhány hónapra, esetleg egy esztendőre tartott nagypaszita, ahol nagyszámú vendégsereg jelent meg.

64 Ez az elkülöníthetóség a legutóbbi időkig megfigyelhető volt. Múlt századi feljegyzések, helyenként továbbélő szokások és maga a recens anyag adatai is arról tanúskodnak, hogy az igazi, nagy keresztelői lakoma a keresztelő után hetek, hónapok múlva volt csak, amikor az anya is már annyira megerősödött, hogy résztvehetett rajta. Költségeit mindig a szülők viselték. Ebben az esetben keresztelő napján a komáknak csak egy egyszerű ebédet vagy uzsonnát adtak. Raksányi Károly balatonhenyei református lelkész 1886-ban a következőket jegyezte fel: „... nagy paszitákat is szokás tartani keresztelés után 1-2 vagy 6 hónapra, mely gazdag evés és ivásból áll..."

65 A református lakosságra a nagy komavendégség volt jellemző, egész kis lakodalmat tartottak, ahol nem volt ritka a 30-50, sőt a 100 vendég sem. Sok helyen libát, kacsát, disznót hizlaltak erre az alkalomra. Elsősorban ősszel és télen tartották a paszitákat, amikor már a nagy munkák befejeződtek, levágandó állat és bor is volt. Az egyház a 16. században igyekezett még megakadályozni a pasziták tartását. Ezeket az összejöveteleket nemcsak tiltották, hanem résztvevőinek büntetést is kilátásba helyeztek. A Nagyváradi Zsinat 1577-ben XII. cikkejében foglalkozott vele: „A feslett erkölcsű ifjak esténként gyakorlott összejöveteli a hajadonokkal, bárminemű szín alatt megtiltassanak, a menyecskék éjjeli vendégeskedései és csintalankodásai pedig, a gyermekágyas összejöveteleknél megbirságoltassanak."

65

^ Az 1595. évi Felsőmagyarországi Cikkek LI. pontja kimondotta: „... Az ifjú asszonyoknak éjjeli vendégeskedéseit és kicsapongásait pedig a keresztelési vendégségben és dőzsölő dombérozásokban teljességgel el kell törölni. Az ellenszegülőket pedig az Isten Igéjéből komolyan meg kell feddeni, és azután, ha megjavulni nem akarnak, meg kell tőlük a lelkészi szolgálatot tiltani."

66 Ez rendkívül komoly és szigorú szankció volt, azt jelentette, hogy az ilyen személyek nem élhettek a szentségekkel. Az úrvacsora szentségétől való távolmaradás pedig szamártemetést vont maga után. Mindezek ellenére tudjuk, hogy a paszitákat a népéletből nem sikerült kiűzni, sőt, századunkban már a keresztelést végző lelkészt is meghívták rá több helyen. A paszitát mindig a keresztelő napján tartották a vizsgált időszakban a Móri-völgy és a Zámolyi-medence reformátusai. Váltakozva volt a paszita, hol a keresztelő napján, hol azt követően hetek vagy hónapok múlva: a Mezőföldön, Somogyban, a bakonyi és balatonfelvidéki falvakban, Göcsejben, Sárközben, az Ormánságban vagy Agárdon. Mindig a keresztelő után volt az Őrségben. Ez az időpont attól is függött, hogy milyen módú volt és a szokásokhoz mennyire ragaszkodott a család. A módosabbak szívesebben tartották a paszitát a keresztelőt követően 6-8 hétre vagy 6-8 hónapra. A paszita szokása az idők folyamán alig változott. Ahol a keresztelő időpontja kitolódott, ott a keresztelői ebéd lett egyben a komavendégség is, amikor gyakorta lakodalmi létszámú vendégsereg gyűlt össze a kisgyermekes háznál, megünnepelni a születést, névadást, keresztelőt, éltetni az anyát és a gyermekét. A Káli-medencei Balatonhenyén előfordult, hogy az életképtelennek látszó gyermeknek csak „röptiben" tartották meg a keresztelőjét, paszita nélkül. Életben maradván a gyermek, lakodalommal felérő paszitáját konfirmációjakor ülték meg. A Sárközben hajdan (múlt század) csak az elsőszülött fiúnak tartottak nagy keresztelői lakomát, csöröglót, mert Kovách Aladár szerint: „... az lészen érdemes asszony, azé a család, a verség, a nemzetség tisztelete, akinek az első gyermeke fiú... „Ha az elsőként született fiú meghalt, akkor a második fiúnak is tartottak csöröglőt. Később, az általánossá váló egyke zéssel az elsőszülött és legtöbbször egyetlen leánygyermeknek is volt csöröglője. 1910 előtt a férfiak nem, még az apa sem, csak a nők, női rokonok vettek részt a csöröglőn.

66/a Néhány adat arra utal, hogy valamikor a múlt század elején, közepén, esetleg még később is, ezen a komavendégségen pl. az Ormánságban, Kocson, Kámányban, de másutt is, csak a komaasszonyok és a bába voltak jelen, tehát csak a keresztelői szertartás résztvevői. Később bővült csak ki a sor a férfiakkal, majd a nagyszámú vendégsereggel. Kocson csak az első gyermek paszitájára mentek el a férfiak, ez volt a férfikeresztelö. A somogyi Kámányban a férfiak részvételével tartott paszita volt a komabál. Az Ormánságban pedig a páros paszita Egyingen a bába mindig férje kíséretében vett részt a reggelig tartó paszitán.

68 A 18. század második felében is már gyakori 410