A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Mezősiné Kozák Éva: Kővágóörs és evangélikus temploma

cés templomokat a ciszter építési alapformának megfelelően átépítik, és ez az építési forma egy második hullámban a XIII. század derekán újult erővel hat a fellendülő falusi építészetben. A Kál-völgy betelepítése feltehetőleg már a XI. század legvégén megkezdődött és a XIII. században fejeződött be. A királyok és királynék udvarnokokkal és várszolgákkal népesítették be e területet, így Kővágóörsön is. A szolgáló népesség őrzésére helyezték ide a „miles"-eket, az ún. várjobbágyokat, akik a királyi megye földjéből örökös használatra kapott földön gazdálkodtak, és ezekből alakult ki a XIII. századtól a köznemesség. A kutatás kimutatta, hogy a Kál-völgyben és környékén több várjobbágy nemzetség jutott jelentős anyagi vagyonhoz a XII. században. Az Atyusz az első várjobbágy eredetű nemzetség, amely az egyház számára birtokot adományozott. A nemzetség Bánd nevű tagja Almádon felépítteti monostorát, amelynek alapítólevelét - királyi parancsra - 1117-ben Nana veszprémi püspök foglalta írásba. A felszentelésére 1121-ben került sor, névadó szentje a Boldogságos Szűz Mária lett. Sajnos a monostorról keveset tudunk, kutatás itt tudomásunk szerint nem volt.

71 Pedig minden bizonnyal számolhatunk az Atyusz nemzetség és az apátság birtokain épülő templomokra gyakorolt hatásával. A kovágóörsi és ennek határában fekvő ecséri, valamint a tapolcai, alsódörgicsei templomokat is a Szűz Mária tiszteletére szentelték. Már ez is bizonyos követésre utal e területen. A kovágóörsi román kori templom átlagos méretű egyenes szentélyzáródású templom. A nyugati homlokzat előtt torony, ami sok templomnak hiányzik, jelzi az építtető jobb anyagi helyzetét. A déli homlokzatán megmaradt két félköríves zárású szűk, nyílású ablak tipikus, még jellegzetes román kori formát mutat. A templom belső terét már megépítését követően színes kifestessél díszítették, a déli hajófalon feltárt falképrészlet erre utal. A nyugati végén urasági karzat állt, amely több Balaton-felvidéken lévő templomnál megtalálható (Kővágóörs-Ecsér, Szentbékkálla-Töttöskál, Alsóörs, Szentjakabfa, Aszófó-Kövesd, Gyepükaján-Nagykeszi, Zánka, Alsódörgicse, TihanyApáti, Balatonfüred-temetői rom, stb.). Kővágóörsön a falból kinyúló két pillér utal az építményre. A XIX. századi karzat alapján gondoljuk, hogy egy ívvel nyílt a hajó irányába. A történeti anyag és az építészeti jegyek alapján feltételezzük, hogy a kovágóörsi templomot az Atyusz nemzetség egyik ágának tagja építtette a XIII. század első harmadában kegyúri templomként, ahová temetkezni is szeretett volna. Sajnos a torony alatti bolygatott kriptáról nem bizonyítható, hogy a XIII. századból való. Igazgatásilag Kővágóörshöz tartozó Ecsér templomának kivételével a jelen ismereteink alapján ezen a területen is egyenes szentélyzáródással épültek a templomok. Néhány példát említenénk, először a Kisörsön épült templomot. A falu lakossága az okleveles adatból következtetve még 1263 előtt szakadt ki Kővágóörsből, és a falu új templomát Szt. László tiszteletére szentelték. Köveskál-Töttöskál királyi birtok volt, majd 1341-ben került a veszprémi püspökség kezére. Mindszentkálla-Kerekikál pedig királynéi birtok volt és a XIII. században került a veszprémi egyház kezébe. Fenti templomaik mind romok, feltáratlanok, de alaprajzukat ismerjük. A Káli-medence Köveskál-Sóstókál-i templomát 1341-ben köveskáli nemesek építették. E templomtípus a vidéken sokáig él. Megemlítenénk a révfülöpi templomromot, amely az 1211-ből való összeírás szerint a tihanyi apátság birtoka volt. Vörös homokkőből készült egyenes szentélyzáródású templomába nyugatról nyílt bejárat.

72 A templomon a középkorban is végeztek átalakítási munkálatokat. A torony alatti sír másodlagosan elhelyezett betöltéséből előkerült piétaszobor töredékei és a falképek stílusa, ábrázolásai nyújtanak lehetőséget az építkezések idejének meghatározására. A XIV. században a veszprémi püspökség és káptalan mind nagyobb befolyása érvényesült a Kál-völgyben. A királyi udvarnokok több földjét a veszprémi püspök kapta meg. Kővágóörsön 19 fő vallotta magát várjobbágynak és az 5 udvarnok közül ketten voltak oklevéllel nemesítettek. Három udvarnok földjét szerezte meg a veszprémi püspök. A királyi udvarnál a püspök még elővételi jogot is kapott az itt lévő nemesi birtokok megvételére, elzálogosítására. Nagy Lajos király (1341-82) 1377-ben ezt még rendelettel megerősítette. A veszprémi püspök Kál-völgyi birtokainak központját Szentbékkállán alakította ki. A veszprémi püspökök kivételezett helyzetet biztosítottak az egyházi védelmét szolgáló nemeseknek. Egy történeti adat utal arra, hogy ezt a kovágóörsi nemesek is élvezhették. Kovágóörsi Miklós fia György mester 1379-82 közötti időben a veszprémi vár várnagya.

73 A kovágóörsi templom igényes tatarozására a XIV. század második felében Nagy Lajos uralkodásának idején kerülhetett sor. Röviden még említést kell tennünk a templom kerítófaláról, amely a korábban említett XVIII. századi térképen maradt meg. (4. ábra) A templom kiemelkedő sziklaszirten fekszik, ahonnan az egész Káli-medence a környező falvaival együtt jól belátható volt. A térképen az északnyugati részen jelzett négyszögletes építmény a bejáratot jelezte, innen nyílt a legrövidebb út a templom főbejáratához. Az 1743-ból származó térképen lőréses falként jelenik meg a kerítőfal. Bizonyos, hogy jó fekvése miatt gondoltak arra, hogy a környező lakosság végső menedékhelye legyen. Építési idejét ma már csak feltételezni lehet, miután szinte teljesen elpusztult. Analógiaként néhány példát említenénk, részben a Balaton-felvidékről, részben a környező területről. A Kóvágóörs-Ecsér-i templomot körformájú, támfalakkal megerősített fal övezte 10 m távolságban. Készítési idejét kutatója a XIV. századra keltezte.

74 Gyepü363