A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Tóth Sándor (Budapest): A veszprémi székesegyház középkori kőfaragványai II.

falának maradékára emlékeztet. A nyílástöredékek ma többnyire kiegészítve láthatók. Az említett délieknél én nem bontottam a falsík mögé (mai kép: MSZ 39.). A szórvány záradékdarab (TS 2. 179.) hasonló szélességű ablakhoz tartozott, de vastagabb, és egyik oldalán elszedett. A Szt. György-kápolna helyzetéhez és falmaradványaihoz alaprajzok és képek: GYÜRKY 1963. 342. és utána, 387389. Az apszisfal belső oldalán a kváderezést bizonyára az oltár takarásával számolva hagyták el. A kápolnát oklevél is faragott kövekből épültnek mondja (1358; ehhez és a helymeghatározáshoz 1. GUTHEIL 1979. 78-82). Az ablakcsoporthoz 1. főleg TS 2. 163-177. Kötődése az északi mellékhajófalhoz, amiről itt írtam (169-170), helyrajzilag kizárt, de stilisztikailag alighanem fennáll, tekintettel arra a hasonló tagozású, félkörös keretre, amelyet Ádám Iván belül, a kriptalejáró fölött ezen látott. A rokonokhoz vö. PALÁGYI-TS 1976. 37. sz. előtt és 39. sz.; TS 4. 403 (39. jegyzet) is. A csapolásos darab az ablakcsoporthoz illő falvastagsági méretű. Rövid ívével az ismert háromkaréj-indításoknál nem tölthette ki a záradékot. Csapolásai feltehetően másik nyíláskeretkővel kötötték össze. Mivel ferde illesztősíkja alig van, alsó vagy oldalsó darabnak kerek vagy négykaréjos nyíláson még inkább elképzelhető, mint háromkaréj-záradéknak. Ádám Iván szavait az említett félkörös keret tagozatairól (14. jegyzetben i. h.) akár az ajtórészekre is érthetnénk, annál inkább, mert a kriptalejáró építői annak alsó részét nyilván kivágták. De kívül megfelelő nyílásnyom nem volt: talán fülkéről van szó. A Gizella-kápolna részletei hézagosan kiadottak. Az itt szóba kerülők közül a pillérfőket vállpárkányukkal és a bordaprofilokat (a földszinti pontatlan) 1. JANKOVICH I.: A veszprémi Gizella-kápolna. Technika 21. 1940. 130., 132. Emeleti összkép: ÉRI 1972. 7.; GUTHEIL 1979. 20. kép. A sekrestyeajtó ujabban került elő, részletesen nincs közölve (1. KRALOVÁNSZKY A.: Újabb adatok a veszprémi Gizella-kápolna középkori és újkori építéstörténetéhez. ÉÉ 15. 1983. 276-277.). Jól keltezhető, korai körtetagok nálunk a tatárjárás utáni Budáról ismertek. L. CSEMEGIJ.: A budavári főtemplom középkori építéstörténete. Budapest 1955. 10-11., 69., 82-83., 85., 46. ábra. Csemegi József itt (69) a budai templom stílusából származtatta a Gizella-kápolnáét, újabban Marosi Ernő inkább fordított sorrendre gondolt (Die Anfange der Gotik in Ungarn. Budapest 1984. 115., 117., 124-126.). A csúcsívtag megnevezéséhez és néhány 12201230 körüli - részben átlós helyzetű - példájához 1. TS 4. 406., 417^18., 420., 425. A Gizella-kápolnához vö. 15. jegyzet. Az ablakcsoport említett részleteihez 1. TS 2. 163-164., 166., 168-169., 173-174. A sekrestyeajtón a homlokívekével egyező tagozás indításából a jobb száron a szöglet megmaradt. A tagozás áthajlásos indítású, még a tatárjárás elé tehető rokonához 1. uo. 176177.; SZAKÁL E.: Jelentés a bélapátfalvi munkálatokról. MV 3. 1959. 206. Ez a helyi összefüggésekkel együtt Marosi tézisét erősíti a kápolnaemelet korára nézve. A két szint stílusban összefügg: az emeleti hajó pillérfőjén és a földszinti szentély zárókövén (GUTHEIL 1979. 15. kép) a palmettás indadísz azonos karakterű. A vitán felül meglévő stíluskettősség nyilván elsősorban a szintek eltérő rangját fejezi ki. Az építéstörténet kettészelése tehát, amire valaha magam is hajlottam (uo. 178., 37. jegyzet) GYÜRKY 1963. (375-376., 378.) nyomán, értelmetlen. A Szt. György-kápolnához az ott lelt XIII. századi bordatípusok (1. uo. 353. is, vö. TS 1. 140.) közül a harmadik, amely szintén csúcsívtagos (56), nem köthető, mert festetlen. Ha az elszedett bordák nem a Gizellakápolnától erednének, ahová méretük, festésük illenék, akkorr itt is emeletes elrendezésre kellene gondolni. Ez megfelelne a székesegyház oldalépítményi karzataira vonatkozó feltevésemnek. A tagozásnak és az építmény-típusnak a közelben nemigen akad párhuzama. Kőlemezekból álló ХП1. századi kápolnaféle Magdeburgban maradt fenn. L. pl. MÖBIUS, H.: Der Dom zu Magdeburg. Berlin 1967. 31., 56-57. kép. 18. Vö. TS 1. 126., 140. Badacsonyhoz: TS 5. 151., 167., (képek:) 181., 186. 19. A késői román ablakbélletkövek tipikus alakjához 1. pl. HÜMPFNER T.: A zirci apátsági templom ásatása (191213). VMMK 2. 1964. 129., 138. Korai elszedett ajtókeret közeli példáját közölte PÂMER N.: A gyulafirátóti középkori premontrei monostor feltárása. VMMK 6. 1967. 240-241. Elszedett ajtókeretkövet a Szt. György-kápolnánál is leltek: GYÜRKY 1963. 354., vö. TS 1. 141. (67). A harmadik töredék nem nyújt elegendő viszonyítási támpontot. 20. A szóban forgó faragott elemek belül a szentélyben festéssel fedettek, az altemplomban jórészt láthatók. Itt a gótikus falfelületek kutatására nem került sor, így az ablakbélletek építésmódja nem ismert. Az oldalterekbe nyíló ajtók század eleji keretűek. A keleti szakasz nagy részét 1769 körül, amikor a szentélyben márvány oltár készült, fallal töltötték ki (vö. ÁDÁM 1912. 23-24., 113-114.). A keleti pillérpár lábazata neogótikus, a többinél jóval magasabban lévő. A két másik lábazatpár régibb átfaragású, a keleti eredetileg kissé feljebb volt. Kívül a támpillérvégek kváderei 1970-ben az újravakolással kapcsolatban váltak szabaddá, az ablakkeretek, kivéve az altemplom záradékában lévőt, amelynek fülkéjét én bontottam ki, előbb is látszottak. A szentélyalaprajz (1. ábra) hibás: az északi oldalon nincs külső fülke, a délin viszont ablak tartozik hozzá. Ezen jól megfigyelhetők a barokk köpenyezéssel kapcsolatos toldások. A fallábazat az északi oldalon megmaradt (H), másutt csak levésett csonkokban mutatkozott. A gótikus falat főleg az északi oldalon vizsgáltam, síkját az altemplomi ablak környékének kivételével feltárva, és a támpillér lezárását is megfigyelve. Az egykori vízvezetők táján a támpillérek kváderezése igen hiányos. 21. Vö. 20. és (a Gizella-kápolnához:) 16. jegyzet. A szentélyből eredő konzol- és mérműtöredékekhez, a déli ablak alatt (lenyúzva) fennmaradt ülőfülkéhez 1. TS 1. 126-128., 140.; MM 1300-1470 I. 418., 521., 523., II. 159. (itt belső képek is). A belsőhöz 1. még pl. ÉRI 1972. 10-11.; GUTHEIL 1979. 3-5. kép; MSZ 37., 44., 46. A külsőről jó kép nem jelent meg. Az altemplomban a nyugati pillérpár lábazattagja valószínűleg egyszerű rézsű volt. A neogótikus keleti lábazatpár félkörtetagfélét mutat. Az oltárhely fölötti boltzáradék az aláfalazás miatt nem látszik. 22. A pillértöredék a déli sekrestyeépítménytől nem messze került elő, de a belül feltárt szelet méreteivel inkább a külön lábazatnak, illetve az altemplomi támaszoknak felelhet meg. A két szórvány kőhöz 1. TS 1. 129-131. A török kori váralaprajzok az északi sekrestyeépítményt párjánál kisebbnek ábrázolják: 1. pl. TM 9. kép; ÉRI 1972. 18.; MRT 2. 225., 48. tábla; GYÜRKY 1963. 372. A barokk építmény északkeleti sarka belevág a középkori várfalba, alaprajzi viszonyukhoz 1. uo. 342. és utána. A gótikus oldalépítmények falaiból a nagymérvű szintsüllyesztés miatt valószínűleg a padló alatt sem maradt semmi. Az eredeti járószint, amelyre a déli helyiségben nyugat felől még barokk ajtót is nyitottak, nem lehetett sokkal mélyebben, mint a középkori hosszházban. A külső szint csak az északi oldalon lehetett jóval magasabban, ahol a középkor óta inkább lepusztulás, mint feltöltődés következett be. A déli oldalon a gótikus keleti fal nem lehetett a maitól nagyon eltérő helyzetű. Az északi gótikus építmény valószínűleg falvastagságnyival volt szűkebb utódánál. Itt a fél támpillér tövénél a keleti fal csekély maradéka a feltáráskor még megfigyelhető volt, erre a fallábazat nem fordult át. 23. ÁDÁM 1912. 58., 74., 84-85. A mellékhajófal csúcsíves ablakának maradványai ma végig láthatók, kétes hitelű bélletmegoldással (kép: MSZ 39.). En csak kivakolt fülkét tártam fel belőle a záradéknál, amely a mellékhajóra toldott újkori lakóház emeleti helyiségéhez tartozott. Á keletibb maradvány barokk ablak záradéka fölött mutatkozott. Feltehető, hogy a XVIII. századi ablaksorok (1: KOROMPAY GY.: 343 i