A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Tóth Sándor (Budapest): A veszprémi székesegyház középkori kőfaragványai II.

18. ábra. Falpillérféle töredéke (115) Abb 18. Bruchstück eines wandpfeilerartigen Gliedes (115) ti alak homorúan kiívelhetett a középső tagig: helyén a vízszintes is utólag megmunkáltnak tűnik. A csúcscsal előre néző, négyzeten alapuló formálás megfelel a csoport három tagjának, és a féloszlopfő (59) félnyolcszögű fedőlemezére a kő tagozása egészében ráférne, de közvetlen kapcsolat egyikkel sem áll fenn. Az összetartozást végső soron a tagozott homlokfelületek piros festése bizonyítja: ez megvan a féloszlopfőn és - zölddel váltakozva - még egy darabon (58). A festés mindhárom kövön sérült részeket is fed, bizonyára a káptalan visszaállításával kapcsolatos 1628-30 közötti szentélyfelújítás emléke tehát.

30 A reneszánsz székesegyházi jelenlétét előző cikkemben még csak egy faragvány mutatta (77). E boltívtöredéket hibásan értékeltem: a bal keskeny felületen nyilván az ívhomlok tagozása látszik, és így szükségtelen kettős kazettasort feltételezni. Az tévesztett meg, hogy a festés az ívhomlokra, bizonyára takarás miatt, nem terjed ki. A nagyrészt piros festés nyilván utólagos, az iméntiekkel egykorú, így ez a kő is a szentély körzetéből származtatható. Ma már kortársával együtt, amely végig piros festésű. Ez pilasztertöredék, felül vízszintesen vágva, tükrében csavart oszlopú kandeláberfélével, amelynek legfelül látható, 19. ábra. Pilasztertöredék (116) Abb 19. Pilasterbruchstück (116) 20. ábra. Reneszánsz címerkó az északi sekrestyeépítmény alsó barokk boltozatában (ii) Abb 20. Wappenstein im Renaissancestil im unteren Gewölbe des nördlichen Sakristeibaus (ii) 337