A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Tóth Sándor (Budapest): A veszprémi székesegyház középkori kőfaragványai II.

Az építésmód a korai részeken igen egyszerű. A falburkokat nagyjából szögletesre alakított kövekből rakták. Különféle mészkövek mellett gyakori bennük a vörös homokkő. Formálásra főleg ezt használták, néhol, így a szentély ablakoknál, a téglát is. Az altemplomban vegyes anyagú falpilléreket alkalmaztak keresztboltozat-féle tartására. Jellemzőbb az egykori déli árkádpár egyik bemutatott részlete a belső bejáratnál (5. ábra): vörös homokkőből van a féloszlop, a fejezet és az ív is. Formailag az egész szinte tagolatlan, a fejezet puszta átmenet a kerek és a szögletes rész között. Az efféle pilléreknek lábazatuk, úgy tűnik, nem volt, az altemplomi pilasztereknek, amint a déli lejáratnál bemutatott részleten látható, fejezetük sem. Néhány formáltabb elem a nyugati rész karzatával kapcsolatos (4. ábra). Ennek szintje táján a főhajóban felnyúló tárnok lábazatszerű átmenettel elvékonyodtak. A karzatíveket pilaszterek és féloszlopok tartották, egyaránt elkülönülő fedőlemezű fejezetekkel. A pilaszterfők rézsűsek voltak, úgy látszik, oldalt is. A féloszlopfők ilyen forma sarokéleinek megfelelőit mutatják magasabb, kúpos-gúlás idomokkal.

6 A múzeum a század eleji bontások óta számos vörös homokkő töredéket őriz, így elsősorban két karzati féloszlopfőt (27-28) és három féloszloplábazat-félét (24-26), amely átmeneti tagozat lehetett. A töredékek egy része körbefaragott, a templom ismert szerkezeti elemeihez nemigen kapcsolható oszlopdob (13-18). Ezek az 55-60 cm átmérőjű kövek talán az altemplom belső támaszaiból erednek, amelyekre nézve a fő feltárási adat egy négyszögű talp lenyomatának 70 cm körüli oldalszélessége.

7 Az újabb leletek között ezek korából csak egy hasonló anyagú kő szerepel (99): pilaszterfő részlete cseppnyit homorodó rézsűvel, alján hátrafelé rögzítő, ólmozott csap maradványával, rongált tetején fedőlemez nyoma nélkül (21. ábra). A veszprémi püspöki egyház építését Szent István király nagyobb legendája szerint felesége, Gizella királyné kezdte az alapoktól. így tudták a középkorban később is. E hagyományt annak idején nem méltattam kellő figyelemre, amikor a jórészt vörös homokkőből épült templomot 1100 tájára véltem keltezhetónek. Azok a körülmények viszont, amelyek miatt ezt és a püspökség 1000 körüli alapításának megfelelően egy régibb székesegyház létét feltételeztem, most is fennállnak. A nyugati hosszházrésztől északra világos nyomok utaltak korábbi temetkezésre és beépítésre, erősítve Ádám Ivánnak a mai pillérsornál régibb oszloptalpra vonatkozó század eleji megfigyelését. Másrészt a fóhajóban egykor felnyúló tárnok nem keltezhetők 1000 tájára, mivel efféle vertikális szakaszolók Nyugaton csak a XI. század középső harmadától kezdve mutathatók ki. Ehhez járul, hogy a sarokéles karzati féloszlopfők hazai rokonai a pécsi székesegyház XII. századi nyugati részéről ismertek - igaz, fejlettebb stílusban. A probléma akkor oldható meg, ha a legenda állítását szó szerint véve csak az építés megkezdését tulajdonítjuk Gizella királynénak, és ezt is inkább életének késői időszakára tesszük.

8 A palmettás kövek összefüggései ehhez az építkezéshez illenek, és nem valamely előzőhöz, ahogy harminc éve véltem. A korábbi keltezésnek már 1965ben ellentmondott az 1055-ös alapítási dátumhoz köthető tihanyi oszlopfő előkerülése, és azóta e dátum vonzása csak erősödött. Azok az érveim másrészt, amelyek a régibb templommal feltételezett kapcsolatra vonatkoztak, gyengék. A lelőkörülmények és a többszöri felhasználásra utaló nyomok az összefüggést a mai templom eredeti építésével nem zárják ki, ami pedig a kőfajtákat illeti, a tihanyi példa inkább arra vall, hogy a díszes fehér mészkő faragvány okát és az olyan kopár vörös homokkő alakzatokat, amilyenek ott az altemplom támaszai, egyszerre alkalmazták. A tihanyi altemplom a falpillérek és a boltvállak kezelésében kétségtelenül rokon az egykori veszprémivel, és ha ennek valóban oszlopai voltak, akkor az a támaszforma megválasztásában is. Gizella királyné székesegyházában tehát a vörös kövek darabos formái közepette az éles metszésű fehérek hangsúlyának megjelenésével kell számolnunk. Az oszlopfő (6) lelőhelye megfelelhetne az oldalépítmény karzatának, a negyedhengertagos töredékek (7-11) pedig leginkább valamilyen keretmű részeiként lennének elképzelhetők a hajó és a szentély határa táján.

9 Mindehhez némi kiegészítéssel szolgál az egyik új lelet (100; 6. ábra). A kis darab negyedhengertagos kő végéről vált le, dísze az említettekétől főleg abban tér el, hogy csonka palmettáján a felső ujjpár maradéka pödrött végű idomra vall. Ilyen változat Pilisszentkeresztről és Szódról ismert, a felső ujjpárok pödrése másféle díszű zselicszentjakabi palmettás vállkövet is jellemez, amely az 1060-as évekből való.

10 A kőszéli lefaragás darabunkon bizonyára még ennek különválása előtt keletkezett. A töredék töltelékkó volt a nyugatról második szakasz északi oldalán feltárt félköríves ablak befalazásában, a mellékhajó felőli oldalon (7. ábra). A követ magában foglaló falazás korábbi volt, mint a külső ablakrész kitöltése, amely a barokk köpenyezéssel együtt készült. E körülmények azt a feltevésemet, amely szerint a palmettás köveket tartalmazó szerkezet nem érte meg a barokk újjáépítést, erősítik.

11 Hasonló anyaga alapján itt vehető számításba egy további töredék (98; 8. ábra), bár alakítása készítési koráról nem mond biztosat. Ez derékszörgű sarkot mutat, vonalas díszű síkok részleteivel és átforduló párkányféle csekély nyomaival. A dísz dunántúli római kövek pikkelymotívumára emlékeztet, de ennek legfeljebb eldurvult változata lehetne.

12 Az egyik síkon a párkányszél mentén néhány apró furat valamilyen burkoló tárgy szögecses felerősítésére vall. így a kő leginkább berendezési elem, esetleg oltármenza maradványának értelmezhető. A templom első átalakításaiban, amelyeknek nyomai a nyugati hosszházrész mellékhajófalain fedezhe330