A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Székely Zoltán: A zabolai (Zăbala–Románia) lelőhelyen feltárt bronzkori sír és Árpád-kori temető embertani anyaga

К. ZOFFMANN ZSUZSANNA A ZABOLA (ZAB

ALA-ROMANIA) LELŐHELYEN FELTÁRT BRONZKORI SÍR ÉS ÁRPÁD-KORI TEMETŐ EMBERTANI ANYAGA 1969-ben, Székely Zoltán régészeti feltárásai során Zabola lelőhelyen (Románia, Kovászna megye) egy bronzkori sír és egy XII. századi temető került megkutatásra (SZÉKELY 1973., 1974.). Az 1971-ben írt jelen közlemény a feltárt sírok sepsiszentgyörgyi múzeumban őrzött embertani anyagát ismerteti. A feldolgozás során használt módszerek a következők: nem-meghatározás: ÉRY-KRALOVÁNSZKYNEMESKÉRI1963., életkor-meghatározás: SCHOURMASSLER 1941., JOHNSTON 1961., NEMESKÉRI-HARSÁNYI-ACSÁDI I960., morfológiai és metrikus adatfelvétel: MARTIN-SALLER 1957. A koponyakapacitás kiszámítása LEE-PEARSON 1957., a termeté pedig PEARSON 1899., BACH 1965., BRErTINGER 1938. valamint MANOUVRJJER 1893. módszere segítségével történt. I. Bronzkori temetkezés A SZÉKELY Z. által Zabola csoportnak nevezett, kora bronzkori periódus sírja in situ került be a múzeum régészeti kiállítására, így technikai okokból kifolyólag a koponya nem volt fényképezhető. A jó megtartású női váz életkora 31-37 évre becsülhető. Méretei alapján a koponya dolicho-orthomesokran, hyperleptoprosop, mesokonch, chamaerrhin, a számított testmagasság nagy (Manouvrier: 1623, Pearson: 1567 és Bach: 1628 mm). A fenti jellegek alapján az eltemetett egyén magas termetű leptodolichomorfként határozható meg, s mint ilyen az atlantomediterrán típusba sorolható. E típus bronzkori előfordulása Zabola lelőhelyen, beleillik az eddigi kutatások által megrajzolt képbe: mediterrán és azon belül atlantomediterrán típus egyaránt gyakori a környező területek neolitikus-rézkori kultúráiban, de a szomszédos területek bronzkori népességeinek körében is (NECRASOV-CRISTESCU 1965., NEMESKÉRI 1961., LIPTÁK 1957a.). II. A zabolai Árpád-kori temető népessége A XII. századra keltezett temető régészetileg SZÉKELY Zoltán szíves szóbeli közlése szerint - teljesen megkutatott; a 192 sír (összesen 194 egyén) embertani anyaga azonban csak részben került megmentésre. A múzeumi gyűjteményben mindössze 45 egyén csontmaradványait őrzik, de ezek közül is 22 esetben csupán a koponya őrződött meg. A rendelkezésre álló embertani anyag, amely a fentiek alapján a temető népességének csak mintegy egynegyedét képezi (23%), a temető össznépességének demográfiai jellemzőit még a legdurvább körvonalakban sem reprezentálja. 1. Kóros elváltozások és művi beavatkozások nyomai Kóros elváltozás igen kis számban volt csak tapasztalható, igen kis számú volt azonban a megfigyelésre alkalmas vázcsontok száma is. Kettő esetben fordult elő az anyagban gyógyult csonttörés (a 176. sír 44-48 éves női vázának bal tibiáján és a 172. sír 47-51 éves férfi vázának bal urnáján). Az utóbbi váz bal caput femorisán és bal acetabulumán erős arthrosisos deformáció látható. ízületi elváltozások észlelhetőek a 134. sír „A" jelzésű férfiváz csontjain is. Spondylosisos elváltozás, enyhe mértékben, a 8. sír 23-29 éves férfi vázának nyakcsigolyáin fordult elő. Művi beavatkozás nyomait két esetben lehetett észlelni. A 23. sírban eltemetett 53-57 éves férfi koponyájának bal falcsontján, közel a bregma ponthoz, nagyméretű, ovális, jelképes trepanáció figyelhető meg (38 x 28 mm), szélein a gyógyulás nyomaival. Foramen magnum trepanáció nyomai láthatók a 7 l/T jelzésű koponyán (30-60 éves nő), cca 50 x 30 mm nagyságban. A sebszéleken gyógyulás nyomai nem észlelhetőek. A trepanáció az ismert technikával készült. E trepanáció-móddal kapcsolatban valószínű307