A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Éry Kinga: Kora avar kori népesség csontmaradványai Balatonfűzfő határából

danák a zabolai és a petofalvi temetők sírleletei. Ezek egy, a székely megszállást megelőző magyar etnikumú népesség megtelepedésére mutatnak, amely a XII. század egész folyamán már letelepedett életet él. A temetők leletanyaga a XI. sz-i magyar köznépi temetők leletanyagával egyezik. Bizonyos ékszer típusok, így a csüngós fülbevalók, két állatfejes karperecek, valamint a kések mint sírmellékletek hiányoznak. Ez a jelenség a XII. sz-i életformát mutatja, a jellegzetes temetkezési szokás, valamint ékszer típusok azonban továbbra is fennmaradtak. A két temető azt bizonyítja, hogy a Kárpátok gerincét tekintették a magyar királyság keleti határának, s erre a részre már korán magyar népességet helyeztek. Ez már valószínűleg a XI. sz-ban történt, csak még e század településeinek, s temetőinek a nyomait nem sikerült megtalálni. Ez a terület is korán, már István király alatt megszervezett Fehér megyéhez tartozott.

65 A települések, a két temetőből ítélve elég sűrűn voltak. A temetkezés a XII. század végén Zabolán megszakad. Ennek a magyarázatát abban látjuk, hogy ebben az időben erre a részre áttelepednek az egykori Fehér megye nyugati részéből a sebesi, kézdi-i és orbói székelyek. A benyúló székelyek a Kárpátok külső lejtőjére kitelepedett magyarság helyét foglalják el. Erre a kitelepedett magyar népességre hárul a külső határvédelem megszervezése, ebben természetesen részt vesznek a székelyek is. Régészeti alapon ezt a tényt alátámasztják a Piaira Neamton (Karácsonykó) legutóbb végzett régészeti kutatások. A várostól nyugatra emelkedő Bítca Doamnei nevű magaslaton egy XII. sz-i erődítmény romjai kerültek elő, amelyet a jellegzetes korai középkori leletanyagon kívül III. Béla pénze alapján is jól lehet datálni.

66 Az ásató Scorpan is az erődítményt a XII. sz. utolsó negyedére keltezi. A leletRÖVIDÍTÉSEK ACSÁDY-HARSÁNYI-NEMESKÉRI 1962. = ACSÁDY, Gy.HARSÁNYI, L.-NEMESKÉRI, J.: The population of Zalavár in the Middle Ages, ActaArch. 14. 1962. BAKÓ 1961. = BAKÓ, G.: Contributii la istoria Transilvaniei de sud-est in secolele XI-XIII.SCIV 1. 12. 1961. BÁLINT 1971. = BÁLINT Cs.: X. századi temető a szabadkígyósi-pálligeti táblában. A Békés Megyei Múzeumok Közleményei. 1. 1971. CÎRJAN 1972. = CÎRJAN: Säpäturi archeologice la Médias Muzee, Monumente istorice si de artä. 1972. 3. 10. DINU-ROSETTI 1971. = DINU, V.-ROSETTI.: Moneda si podoaba in ritualul funerar din Tara Romaneasc/ in veacurile XIII—XIV. Studii ői Somunicarí, Muzeul Piteöti 1971. ERDÉLYI 1926. = ERDÉLYI I.: Magyar nyelvi tanulmányok. 2. 1926. GYŐRFFY 1941. = GYŐRFFY Gy.: A székelyek eredete és településük története. Budapest 1941. 69-71. HAMPEL 1907. = HAMPEL J.: Újabb tanulmányok a honfoglalás kor emlékeiről. Budapest 1907. HOREDT 1941. = HOREDT, K.: Zur Siebenbürgischen Burgenforschung. Sof. 7. 1941. anyag alapján az erődítményt csak a magyarok építhették. Ezt a nézetemet osztja V. Spinei is, aki a Bítca Doamnei-i korai középkori leletanyagot szintén magyarnak tartja.

67 A zabolai vas övcsatok analógiáját a Bítca Doamnei-i övcsatok között találjuk meg.

68 Ezek, valamint a többi tárgyak, kardok, kengyelek mind azt mutatják, hogy itt egy határőrző magyar erődítmény állott. Az elmondottak alapján világos, hogy a magyar királyság a hatalmát korán kiterjeszti a délkelet erdélyi részekre is. Ez a rész az egykori Fehér megyéhez tartozott,

682 amelynek magyar lakosságát a XII. sz. végén felváltják a székelyek. Ezek Szeben környékéről Szászorbó, Szászkézd és Szászsebes vidékéről, valószínű királyi rendeletre telepednek be Háromszékre is. A zabolai és a petőfalvi temetők azt bizonyítják, hogy az orbai székelyek már a XII. század végén, a XIII. század elején megszállják az Orbai szék területét Háromszék megyében. A temetők, a települések a háromszéki medence közepén vannak, ami azt mutatja, hogy a helyi lakossággal együtt élő szlávok települései a széleken, inkább a mellékvölgyekben voltak. Ezt bizonyítják az ásatások eredményei is. A bjelobrdoi műveltség hordozói a XI-XII. században Erdélyben is a magyarok, akiknek a védelmi övezete már a XII. században a Kárpátok külső lejtőjén volt. Ezzel magyarázható a délkelet Erdélyben a gyepű védelmi vonal hiánya.

69 A zabolai temető feltárása szükségessé teszi azoknak a történeti megállapításoknak a felülvizsgálását, amelyek szerint Erdély délkeleti részéből hiányoznak a bjelobrdoi műveltség emlékei,

70 valamint azt a tényt, hogy a székelyekkel kezdődne meg a XII. sz-ban ennek a résznek a magyarok által való megszállása.

71 HOREDT 1958. = HOREDT, K.: Untersuchungen zur Frühgeschichte Siebenbürgens. Bukarest 1958. HOREDT 1958a = HOREDT, K.: Contributii la istoria Transilvaniei sec. IV-XIII. Bucuresti 1958. HOREDT 1984. = HOREDT, K.: Moresti, В 2. Grabungen in einer mittelalterlichen Siedlung in Siebenbürgen. Bonn 1984. JEZKOVITS 1939. = JEZKOVITS E.: Az erdélyi Fehér megye а középkorban. Budapest 1939. KNIEZSA 1958. = KNIEZSA I.: Magyarország népei a XI. században. Szent István emlékkönyv II. 1958. KRALOVÁNSZKY 1956. = KRALOVÁNSZKY A.: Adatok az un. S végű hajkarika etnikumjelző szerepéhez. ArchÉrt 83. 1956. KRALOVÁNSZKY 1959. = KRALOVÁNSZKY A.: Adatok az un. S végű hajkarika kialakulásának és időrendjének kérdéséhez. ArchÉrt. 84. 1959. MELICH 1925-1928. = MELICH J.: A honfoglalás kori Magyarország. A Magyar Nyelvtudomány kézikönyve. 1925-1929. MIKECS 1941. = MIKECS L.: A csángók. Budapest 1941. MORESTI 1984. = MORESTI, В.: 2. Grabungen in einer Mittelalterlichen Siedlung in Siebenbürgen, Bonn 1984. JEGYZETEK 290