A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Praznovszky Mihály–Geiszt Jakabné: Beszámoló a Veszprém megyei múzeumi szervezet 1987–1992 közötti tevékenységéről

kálataiban. 1989-ben megkezdték az állandó kiállítás felújítását, elsőnek a geológiai terem készült el igen látványos formában. Tették mindezt rendkívül mostoha műszaki feltételek mellett, amelyek között egyaránt szerepelt raktárhiány, irodahiány, fűtési nehézségek, tulajdonjogi viták a helyi tanáccsal s végül feszültséget okozó bizonytalanság az épület sorsát illetően. Végezetül 1992. január elsejétől kiváltak a múzeumi szervezetből, önálló jogi személyként létezve tovább. Néprajz E szakterület irányítása dr. Lackovits Emőke nevéhez fűződik, aki mellett dr. Ács Anna dolgozott. Törő László néprajzosi tevékenysége háttérbe szorult, mert 1990-től átvette a felsőörsi műtárgyvédelmi központ vezetését, amely munkaidejét teljesen lekötötte. Tárgygyűjtésük az életmód, a gazdálkodás, a viselet, a szakrális tárgyak világára terjedt ki. Igen nagy mennyiségű textíliát gyűjtöttek a vanyolai, nyárádi anyagból, s ugyancsak jelentős volt a halottaslepedő gyűjtésük is. Több népi mesterség tárgyait is begyűjtötték, mint pl. egy teljes bognárműhelyt. A tárgyak megőrzésében jelentős állomás volt 1990, amikor végre megfelelő körülmények közé került a gyűjtemény a felsőörsi raktárbázison. Az itt kialakított rend szakmailag a legigényesebbek közé tartozik. Ettől az időtől kezdték meg Törő LászLó irányításával a néprajzi gyűjtemény számítógépre vitelét is. Megindult a néprajzi videózás is, azaz jeles népi szokások, ünnepek eseményeinek videóval történő megörökítése. Kutatómunkájukban befejezték a Káli medence komplex kutatását, s megkezdték a Somló vidék kutatását, amely az anyagiak függvényében még lassan haladt. Ezen kívül gyűjtöttek a Középső-Marcal vidékén, Nemesvámoson, Magyarpolányban. Téma- és adatgyűjtésük szinte minden megye településére kiterjedt. Pápán is létrejött egy néprajzos muzeológusi státusz, s a tetőtér raktár kialakítása is megkezdődött. Néprajzi kiállításokat rendeztek Veszprémben (csutorás műhely) Zircen, Balatonkenesén, Somlón stb. Új- és legújabb kor történeti muzeológia V. dr. Fodor Zsuzsanna és Veress D. Csaba történészek gyűjtőmunkája három fő területre terjedt ki. Egyrészt a polgári életmód és az iparos élet tárgyait gyűjtötték. így bútorokat, textíliákat, használati tárgyakat, vendéglői, kávéházi berendezéseket stb. A mesterségek közül begyűjtöttek asztalos, órás, késesköszörűs, kötélverő, fodrász stb. műhely berendezését. Igen jelentős a hadtörténeti gyűjtemény gyarapodása is az első és a második világháború tárgyaiból. Harmadsorban pedig begyűjtötték a rendszerváltás dokumentumait, illetve a megszűnt szervezetek, állami szervek, testületek dokumentumait, tárgyait. Mindezek mellett megemlíthető, hogy a korábban Tapolcára került iskolatörténeti gyűjteményt pótlandó, újra kezdték e fontos terület tárgyi és dokumentum anyagának a gyűjtését is. A történeti gyűjtemény is új raktárépületet kapott s noha az is szűkös már, a példás rend segítségével sokatjavult a megőrző munka. Irodalomtörténet E szakterület is a fenti osztály körébe tartozik. 1988-tól két esztendeig volt önálló irodalomtörténész Kőszegi Lajos, majd ezután csak részfoglalkozású kolléga látta el a feladatokat. Elsődleges cél volt a megyében élt alkotók anyagának a gyűjtése akár adattári, akár a megjelent művek formájában is, Kisfaludy, Jókai, vagy a maiak közül Nagy László és Simon István neve említendő, de ugyanígy foglalkoztak a „kismesterek" világával is. Sikerült jelentős színháztörténeti anyagot is begyűjteniük, illetve a helyi sajtó jónéhány periodumával is gyarapodott e gyűjteményünk. Fontos és jelentős kiállításokat rendeztek: Balatonfüreden a Jókai villát, Badacsonyban a Szegedy Róza házat, Vanyolán a Vajda Péter kiállítást, míg Tihanyban 1992-ben az Illyés Gyula emlékkiállítást. Mindezek dr. Ács Anna nevéhez fűződnek, aki 1991-ben létrehozta a Jókai napok rendezvénysorozatot Balatonfüreden, amelyet 1992-ben megismételtünk immár hagyomány jelleggel. Művészettörténet A sokáig gazdátlan területet 1987-ben Gopcsa Katalin művészettörténész vette át, akinek gyűjtőtevékenysége elsősorban a megyében élő alkotók munkásságára terjedt ki. E vásárlások - és ajándékozások - színterei leginkább a múzeumokban rendezett tárlatok voltak. Ezek közül a legfontosabb veszprémi őszi tárlat, amely 1989-től nyári tárlat lett, mígnem 1992tól átkerült a városi művelődési ház égisze alá. A vásárlásokat a múzeum költségvetéséből, olykor külön megyei tanácsi, illetve önkormányzati támogatásból, de igen jelentős összegű Művelődési Minisztériumi támogatásból végeztük. Az átalakuló kiállítási gyakorlatot példázta több szakmai vita is ez időszakban, amelyek kiterjedtek a tihanyi múzeum megváltoztatandó gyakorlatára, a kisgrafikai biennale megszüntetésére, egyáltalán a kortárs művészet múzeumi jelenlétére. 1990-től megindult az üvegművészeti gyűjtő, kutató és bemutató munka, amelynek során egyéni kiállításokat, triennálét rendeztünk, Ajkán az üveggyárban szimpózium volt gyakorlati munkával összekötve, üveggyűjteményi raktárát alakítottunk ki Felsőörsön. 28