A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

S. Perémi Ágota: A Tüskevár-Sásréti dűlői avar sírok

S. PERÉMI ÁGOTA A TÜSKEVÁR-SÁSRÉTI DŰLŐI AVAR SÍROK 1985 májusában a veszprémi múzeum tudomására jutott, hogy Tüskevár határában, az ún. Sásréti dűlő­ben, egy illegálisan használt murvabányában csonto­kat találtak. Az összegyűjtött leletek: íjvégcsontok, bogozó, vaskés és edénytöredék. A helyszínen, a gö­dör falában három, már megbolygatott sírfoltot talál­tunk. A néhány napig tartó leletmentés eredménye­ként négy sírt tártunk fel. 1 A Sásréti-dűlő Tüskevártól keletre, a 8. számú fő­közlekedési úttól, illetve a Torna pataktól délre talál­ható. Maga a lelőhely, elsősorban a római kori szak­irodalomból már régóta ismert. A területen Kiss Ákos egy II-IV. századi római épületet tárt fel. 2 Az épület maradványait azóta a helyi TSz területrendezés céljá­ból eldózerolta és ma már a felszínen semmi nyoma sincs. A mi szempontunkból ez azért is sajnálatos, mivel az ásatási naplóban a feltáró említ egy murva­gödröt, amelynek északi oldalában újabb villa nyo­mait észlelte. Sírokról nem tesz említést. A murva­gödröt az általa feltárt és azóta elpusztított épülettől mérte be. Az ásatási térképen és az összesítő hely­színrajzon a megfigyelt gödör nincs jelölve. 3 Mindezek ellenére, összevetve a Kiss Á. és az álta­lunk készített helyszíni rajzokat, úgy tűnik, hogy ugyanarról a murvagödörről lehet szó. Sírjaink a gö­dör északi felében voltak, de itt épületnek, vagy más objektumnak nem volt nyoma. Természetesen az el­telt több mint két évtized alatt a Kiss Ákos által meg­figyelt épületet(?) az illegális bányászás során teljes egészében elpusztíthatták, a mi néhány napos lelet­mentésünk pedig nem tette lehetővé, hogy alaposabb kutatást végezzünk. így egyelőre egyik épület helyét sem tudjuk beazonosítani. A murvagödörből és környékéről csupán több IV. századi római és elsősorban őskori edénytöredéket si­került összegyűjteni. Veszprém megye régészeti topográfiájában törté­nik említés néhány, erről a területről származó IX-X. századi edénytöredékről, de mint a szerzők írják, ezek sem településhez, sem temetkezéshez nem köthetők. 4 Egyelőre még nagyon keveset mondhatunk a Tüs­kevár környéki avar kori népességről. Az általunk fel­tárt négy sír alapján sem a temető szerkezetére, kiter­jedésére stb., sem az itt élő közösség életére nem tu­dunk következtetni. A sírok zöme minden bizonnyal a murvabányászás során megsemmisült. Ez az 1. és a 2. sírok esetében a feltárás során be is bizonyosodott. Jelentős pusztítást okozhatott a felső termőréteg újko­ri elegyengetése is, amely az egyébként sem túl mély sírok egy részét is tönkretette. Nyomait a 4. sír eseté­ben figyeltük meg. Mindezekhez hozzájárul a korabe­li rablások által okozott kár, mint ahogy azt a 3. sír feltárásánál tapasztaltuk. Ezek a jelenségek elsősor­ban azért sajnálatosak az avar kor kutatói számára, mivel a megyének ezen a nyugati részén, a Somló­hegy vidékén más, számottevő avar kori lelet eddig még nem került elő. Nagyobb lélekszámú avar népes­ség temetői csak a megye keletebbre eső részén ke­rültek napvilágra. Az avar kori sírok a már többször említett murva­gödör észak-északkeleti oldalában kerültek elő. (1. ábra) A leletmentés idején a gödör kb. hét méter szé­les és 25 méter hosszú, partvonala pedig szabálytalan volt. Legnagyobb mélységét a gödör közepén mértük: 80-100 cm között. Az oldalfalak rézsűsen emelked­tek. A területen átlagban 10-20 cm vastag fekete, agya­gos termőtalaj volt. Ezt a TSz leletmentésünk idején legeltetés céljából hasznosította. A murvagödör kör­nyékén ez alatt a réteg alatt húzódott 100-200 cm-es mélységig a sárga homokkal kevert kavicsréteg. A szűztalaj sárga homok volt. Feltárt sírjaink közül csu­pán a 3. rabolt sír került elő ebből a rétegből. A többi sír vagy ennek a rétegnek a határán (1. és 2. sírok) vagy a murvás, fekete agyagos rétegbe volt beleásva. (2. és 4. sír). Leletmentésük során a sekélyebb mélységű terüle­tet a murvagödör széléig végig kutattuk, de sírokra csak az északi részen egy 7-8 méteres sávban talál­tunk. E csoporttól nyugatra, nyolc méterre egy meghatá­rozhatatlan korú, kisebb állat váza került elő igen rossz állapotban. Közelebbi támpont hiányában csak feltételesen sorolhatjuk a többi sírhoz. 239

Next

/
Oldalképek
Tartalom