A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Hajnóczi Gyula: Baláca jövője. Gondolatok egy újabb épületrekonstrukció terve kapcsán

het még tenni. Ezt az indító rendezvényt 1994—1995ben átfogó és részletes régészeti kiállítás követi Pannoniáról, amely nem az akadémián, hanem a Palazzo delle Esposizioni-ban kerül majd megrendezésre a Via Nazionalén. Bizton remélhető, hogy a Régészeti Műemlékhelyek szakmai bizottságának minden egyes tagja arra törekszik, ahhoz nyújt segítséget, hogy minél attraktívabban szerepeljünk Itáliában, együttesen is, de ki-ki a „saját portájának" viszonylatai szerint is. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17. számában (1984) számoltam be a balácai központi villaépület műemléki helyreállításáról. Akkor még magának a peristyliumvillának rangos helyéről írtam, bevezetőként, amelyet a hazai római kori épületek sorában elfoglal, ezúttal alkalom nyílik arra, hogy ezt megismételjem, de a balácai villatelepülésre és körzetére, mint egészre vonatkozóan. A „villamúzeum" tartalmi és formai újszerűségével megelevenítette azt, ami eddig a föld alatt rejtőzött, s amiről a szakemberek tudtak, de rajtuk kívül úgyszólván senki. Köszönhetően Palágyi Sylvia vezető régésznek, akiben az élesszemű-eszű archeologa és az elért tudományos eredményeit okosan-szemléletesen közkinccsé tenni akaró és tudó muzeologa egyesül, ami szinte mindegyik régészt jellemzi, de nem azonos igénnyel, igényességgel és hozzáértéssel. Mert az anyaföldből napvilágra kerülő romot - a tudományt kielégítvén - vissza lehet temetni sírjába, de a holt műemléket - ahogyan a romokat nevezni szokták - elevenné is lehet varázsolni, ha némaságát feloldva megszólaltatjuk, azaz helyreállítjuk, megóvjuk, sőt hajdani valóját idézendő: így-úgy rekonstruáljuk. A romok élményeztetó bemutatása ui. nem más, mint a romok muzeologiája, amikor is az objektum maga múzeummá válik. Ez sikeredett itt, Balácán olyanra, hogy mind a hazai, mind - a tudományos ülésszakok alkalmával többször megfordult - külföldi szakemberek körében is elismerést aratott. A villaépület rekonstrukcióját megelőzően, már 1978-ban, amikor az újra megindult tervszerű ásatások igen jelentős új eredményeket hoztak, Kralovánszky Alán felkért - éppen akkor, amikor rövid ösztöndíjjal az ausztriai római kori épületmaradványokat tanulmányozhattam -, hogy küldjek vázlatot Baláca műemléki helyreállítására vonatkozóan. Ez a vázlat lett a magja annak a programtervet előkészítő javaslatnak, amelyet Baláca Műemléki Romkert címen a Veszprémi Bakonyi Múzeum és a BME Építészettörténeti és Elméleti Intézete állított össze (Palágyi S., Hajnóczi Gy. és Dobó Pál). (1. ábra) Tehát kezdettől fogva, nemcsak egy - kétségtelenül a legértékesebb - épület leendő sorsáról esett szó, hanem az egész villatelepülés lehetséges majdani arculatáról. Részletes programterv azután mégsem készült el, csupán 1990-ben, egy a korábbihoz hasonló vázlatterv Baláca Rómaikori Villamúzeum címen (Mezős Tamással), de jobbára csak a központ körzetébe eső konkrét feladatok összehangolása céljából (a II. épület helyreállításának a befejezése, a X. épület rekonstrukciója, a szabadtéri színpad földlelátóval, azaz auditorium létesítése, az ÉK-i udvar szélére telepítendő lapidárium kialakítása). A villamúzeum, amely értékes műemlékhellyé avatta azt a területet, amelyen nem is olyan régen még kukorica és repce zöldellettsárgállott, továbbá a folyamatos ásatások, amelyek mind gazdagabban fedték fel és tárták elénk a villatelepülés egykori életét (a körítőfalakon belül és fuori le mura is: a hatalmas tumulus, a Likas-dombi „mauzóleum" fellelésével) végül is oda vezettek, hogy az Országos Műemlékvédelmi Hivatal kezdeményezte azt 1992 nyarán, hogy ne csak a tumulus rekonstrukciójára készítsen a műegyetemi intézet terveket, hanem átfogó, reálisan átgondolt fejlesztési tervet is szerkesszen az egész körzetre érvényesíthetóen. Ez a fejlesztési terv - az OMvH elképzelése szerint - paradigmaként, etalonként szolgálhat a többi, hasonló jellegű romterület kialakítása, üzemeltetése stb. számára. Nos, ez a nagylélegzetűnek szánt terv 1993 elejére készül csak el, így erről részletes beszámoló még nem adható. Ámde körvonalazni lehet a tartalmát nagyjából már ma, mivel mind a megvalósítás küszöbén leledző feladatokat, mind a jövőbenieket Palágyi Sylvia megfogalmazta és összeállította a Világkiállítás régészeti jellegű veszprémi ill. Veszprém környéki rendezvényeinek tervezete ld. Baláca с fejezetében. A feladatmeghatározó írás a következőket irányozza elő: a X. épület rekonstrukciója; a Likas-dombi tumulus helyreállításának megtervezése majd folyamatos kivitelezése; a XI. épület feltárása, műemléki helyreállításának megtervezése, folyamatos kivitelezése; a II. épület végleges kialakítása, hozzá kapcsolódóan az ÉK-i udvar már megtervezett lapidáriumának kivitelezése, valamint a villamúzeum előterében lévő provizóriumok - ÉRDÉRT faházak stb. - elbontása ill. a feltárások ellátásához szükséges létesítmények, raktárak stb. áttelepítése, elrendezése a lapidariumhoz kapcsolódóan és a mögött; a már megtervezett auditorium végleges helyének kijelölése, majd megépítése; kiállítási épület létesítése a római kori halomsírok kocsi és lótemetkezések anyagának bemutatására. Mint „falakon kívüli" feladatok: a villatelepülés ÉK-i sarkában lévő középkori templomnak és körzetének rendezése és bemutatása, végül a villatelepülés és a Likas domb közötti kapcsolat megteremtése fasoros allée kinyomdokolásával. Az igazság az, hogy ezen programpontok között a novum, az 1978-as „előzetes elképzelésekhez" mérten, a tumulus és az ehhez hozzákapcsolt régészeti anyag élményeztetó bemutatásának az igénye, azaz új kiállítóhely kijelölése ill. létesítése. Ennek lehetséges helye az országút melletti falat kísérő hosszú helyiség, de mint lehetőség maga a tumulus is szóba jöhet. Ez a leleménygazdagodás azonban roppant jelentős, 230