A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

K. Palágyi Sylvia: Római kori téglaégető kemencék Veszprém megyében

A balatonfüredi, a csopaki és a gyulafirátóti kemencéket földbe mélyítették. A Balatonfüred, Fürdő utcában a hátsó, Ny-i falat és valószínűleg az oldalfalakat is, nyers ill. szántott téglákból rakták. (15. ábra) Az égetótér oldalai egyszeres, vagy többszörös tapasztassál készültek (16. ábra). Téglafalazásra példát csak Gyulafirátótról hozhatunk.

26 (27. ábra) A leginkább kedvelt, vagyis célszerű építőanyag a nyers-szárított agyagtégla volt, de emellett félig, vagy teljesen kiégett téglákat is használtak a szerkezeti megoldásokhoz. Az agyagtéglák különböző méretűek voltak. A nagyobbak, vaskosabbak épületfalakban általában nem szoktak megjelenni. A kemencékbe épített és ott azután kiégett falazó és tetőfedő téglák hasonlóak voltak azokhoz, amelyeket egyébként a kemencékben kiégetve szállítottak a környék építkezéseihez. Bemutatott kemencéinknél, függetlenül attól, hogy melyik típusba tartoznak, az 58-97 cm széles tüzelőnyílás ill. a tüzelőfolyosó a szájnyílásnál és attól távolabb is boltozott volt. A Balatonfüred, Szőlősi utcai és a csopaki kemencék tüzelőtere D-ről nyílott, a Balatonfüred, Fürdő utcai és a gyulafirátóti kemencéké pedig K-ról. Úgy látszik általános szabály nem volt a kemencék elhelyezésére, tüzelő- és égetőtereik nyílásának tájolására. Aquincum esetében az azonos földrajzi környezet sem kívánt meg azonos elhelyezést, ill. azonos földrajzi környezetben is számos változatra nyílott lehetőség. A tüzelőtér és az égetőtér általában más-más oldalról volt megközelíthető.

27 Veszprém megyei kemencéinknél az égetőtér bejárata egyik esetben sem maradt meg. 29. ábra. Téglaégető kemencék és a velük kapcsolatba hozható római települések elhelyezkedése. 1 - település, 2 - téglaégető kemence Abb. 29. Ziegelöfen und Lage der römischen Siedlungen die damit verbunden sein könnten. 1: Siedlung, 2: Ziegelöfen 224