A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

Müller Péter: A balatonaligai vaseszközök

vödörfogantyú, 2 darabra törve: Ez utóbbi tárgy csak részben látszott ki a földből. Alatta a kiemeléskor 6 db vékony abroncstöredék tűnt még elő. Ugyanezen csoporthoz tartoznak azok a töredékes tárgyak, amelyek a földmunkálatok során helyükből kimozdíttattak és 2 méter körzetben a felszínen feküdtek: 1 db kisebb vaskés töredéke, 1 nagyobb vágókés darabja, 1 db ásóvas, végül 10 db különböző kisebb vaseszközmaradvány. Ettől az elrejtett vaskészlettől távolabb is kerültek elő eszközök: így a felásott parcella déli sarkán egy majdnem teljesen ép, nyélköpűs kaszavas. Ennek közelében vasvéső és nyélnyújtványos sarlótöredék. A terület alsó, lejtős részén kis, olvashatatlan, IV. sz.-i bronzérem. A szakadék felőli részen egy kerek órlókó még a földben, eredeti helyén feküdt, csupán körvonalai látszottak. Közepe a használattól teljesen keresztülvásott. Egy másik, épebb felső korong viszont a szakadék szélén, fel nem tört fűben szabadon hevert. Az anyag gyűjtése közben a helyszínre érkezett Tóth Sándor balatonaligai tanuló, aki előadta, hogy 2 évvel ezelőtt a Romlástól nyugatra, közvetlen a szakadék közelében a földből kiálló vasakat talált, amelyekből a nagyobb darabokat felszedte és elrejtette egy bokor mellett. Ez az anyag most szintén előkerült az általa megjelölt helyen. Részei: 2 db tokos kasza, 1 nyélnyújtványos sarló, 1 vas gereben, 1 béklyótöredék, végül egy kisebb ekepapucs." Mészáros Gyula kiszállását követően 1951. április 5-én újra megindult a földkitermelés, amiről dr. Agyagási Domokos levelezőlapon értesítette a veszprémi múzeumot és MMOK-ot (Múzeumok és Műemlékek Országos Központját).

16 Mészáros Gyula április 10-től újra a helyszínen dolgozott, majd a múzeum kérésére 1951. ápr. 14—29. között B. Bonis Éva vette át a leletmentés irányítását, aki munkája eredményeiről ebben a kötetben számol be. A veszprémi múzeumban 1955-ben vették nyilvántartásba a Mészáros Gy. által begyűjtött vastárgyakat. Leltári számuk: 55.211.1-60.

17 Ez nem pont 60 eszközt jelent, mert mint látni fogjuk több kettétörött tárgy külön leltári számot kapott. Mészáros jelentésében 56 darabról tesz említést, de ez csak azt jelenti, hogy a leletben legalább ennyi tárgynak kellett lennie, hisz megnevezéssel csak a csoportos anyag szerepel, a szórványosan talált tárgyakról semmit nem ír. Az azonosítást megkönnyíti, hogy Vajkai A. a múzeum akkori igazgatója 1951 őszén, tehát még az előkerülés évében lefényképeztette a leletet és ezek az üvegnegatívok megvannak a Laczkó D. Múzeum fotótárában.

18 Ezeken is éppen 60 tárgy látható, tehát az azonosítás egyértelmű. Ezeken a fényképeken az a három tárgy is látható, amelyek azóta elvesztek (2-3. ábra). A vaseszközöket nem a Mészáros Gy. által megadott csoportok szerint közöljük, mert a jelentésből pl. csak az derül ki, hogy három köpűs nyelű kasza került elő - egy a felásott parcella D-i sarkánál, kettő a Tóth Sándor által 1949-ben talált leletegyüttesből - így az 55.211.55-57. ltsz. alatti három kaszát csak önkényesen oszthatnánk szét a két hely között. A leltári sorrendet sem tarthatjuk, mert így nem kerülnének egybe az összetartozó darabok. Ezért az anyagot három csoportban mutatjuk be: mezőgazdasági eszközök, kézműipari szerszámok, háztartási felszerelések és egyéb vastárgyak. Mezőgazdasági eszközök: 1. Ekavas (2. ábra 1.; 4. ábra 1.; ltsz. 55.211.58.) Szinte teljesen szimmetrikus, lapát alakú ekevas, amelyet jól láthatóan eredetileg is két darabból kovácsoltak össze. Az erősen kopott eszköz alsó felét később nádalták, ennek a vasszalagnak a szélessége a csúcsnál eléri a 9,8 cm-t, a jobb vállnál 6,0, a balnál 4,3 cm széles. A penge alsó fele sík, a felső domború, mindkét oldalán erős kopásnyomokkal. A köpű több mint 2 cm-t szűkül, szélessége 12,3-9,6 cm. Az erősebben behajlított jobb köpűszárny kopottabb. Ez és a csapottabb bal váll talán arra utal, hogy az ekevasat kissé jobbra döntve szerelték fel eredetileg is az eketalpra. H: 20,3 cm, váll Sz: 15,1 cm. 2. Ásó (2. ábra 2.; 4. ábra 2.; ltsz. 55.211.59.) A korrózió következtében sérült, hiányos példány. A lefelé szűkülő köpű nyitott, a rögzítésre szolgáló szeglyuknál kitörött. H: 10,7 cm, átm.: 4,4-3,7 cm-től 3,7-2,0 cm-ig. A csapott vállú penge széle hiányos, nem állapítható meg pontosan, hogy négyszögletes, vagy lekerekített élű volt-e? Az bizonyos, hogy eredetileg sem lehetett hegyes. A penge keresztirányban enyhén domború, belső felületén a középvonalban ormószerűen megvastagított. Teljes H: 27,3 cm, jelenlegi váll Sz: 16,8 cm. 3. Sarló (3. ábra 1.; 4. ábra 3.; ltsz. 55.211.50.) Ép, nyéltüskés példány. A 5,6 cm hosszú, vaskos - a tövében 0,9 x 0,6 cm keresztmetszetű - nyéltüskéhez tompa szögben csatlakozik a nyak, amelynek felső része élezett és ívelten megy át a pengébe. A pengető 3,2 cm széles, fokozatosan keskenyedik a hegyig. Középtájon eltörött használata során. Ekkor a penge felső felén a törésnél megnyújtották az anyagot, a két darabot összeszegecselték, majd összekovácsolták. Ez a művelet a felső felületen kevésbé sikerült. A penge keresztmetszete ívelt, felül domború, alul homorú. Jobbkezes darab. Az él több helyen sérült, fogazásnyom nem látszik rajta. A penge vége 8 cm hosszan nem élezett, hegye az él irányára merőlegesen ellapított. Teljes H: 40,0 cm. Penge ívátm: 34,1 cm, penge fok V: 0,3 cm. 4. Sarló (4. ábra 4.; ltsz. 55.211.46.) A leltárkönyv szerint a balatonaligai lelet része, de az 195l-es fényképen nem szerepel, így az együtteshez tartozása igencsak kétséges. Szinte természetesnek tűnik, hogy a négy, gyakorlatilag ép sarló közül éppen ezt a darabot választották ki a topográfiában való közlésre (18.t.2.). Nyéllemezes, nagyméretű példány. A 7,4 cm hosszú nyéllemezt nem a fanyélbe szúrták, hanem a fanyél oldalán vésett vályúba illesztették. Felső része kiszélesedik, itt egy szegeccsel rögzítették a fanyélhez. A szegecselés szilárdságát még növelték általában egy alátétlemezzel. Példányunknál csak a szegecs maradt meg, amely 2,2 cm-t emelkedik a nyéllemez fölé, így a nyéllemez vastagságával együtt kiadja a nyél eredeti átmérőjét, 2,9 cm-t. A tompaszögben hátratört nyak az alsó harmadától élezett, az él ívelten, a fokrész szinte szögben törve megy át a hosszan elnyújtott pengébe. Az épen maradt élrészeken jól megfigyelhető a fogazás, ez alapján jobbkezes. A penge szélessége eléri a 4,2 cm-t, a fok vastagsága a 0,5 cm-t, és egyenletesen vékonyodik az élig. A penge vége 8 cm hosszan nem élezett, hegye az él irányára merőlegesen ellapított. Teljes H: 47,7 cm, penge ívátm: 40,4 cm. 5. Sarló (3. ábra 2.; 4. ábra 5.; ltsz. 55.211.49.) Sérült élű, de egyébként ép nyéllemezes példány. A 6,6 cm hosszú nyéllemez a rögzítőszegecsnél 2,1 cm széles, egyenletesen hegyesedik. Az elgörbített végű szegecs alapján 2,8 cm átmérőjű fanyélhez rögzítették. A szegecs előtt elkeskenyedik és erős hátraíveléssel megy át a végig élezett nyakba, majd elóreívelódve az elnyújtott pengébe. 180