A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)

B. Bónis Éva: Császárkori telep Balatonaligán

Fazék peremtöredéke, Ltsz.: 55.251.682., Lh.: 2. sz. edényégető kemence (1952). Ún. „pátkai fazék" típusú edény töredéke. Bószájú, erősen elálló peremmel. Elnagyoltan korongolt sötétszürke, törése vöröses és szürke? felülete hosszanti fésüléssel borított, vállán élesen benyomott ék alakú díszek sora. Sz.: 10 cm, Mag.: 8,5 cm. 15. ábra 5. Korsó fenéktöredéke. Ltsz.: 55.261.669., Lh.: 2. fazekaskemence (1952). Élesen profilait nyersszínű korsófenék. Mag.: 6,2 cm, Talpátm.: kb. 7 cm. 15. ábra 6. Tál fenéktöredéke. Ltsz.: 55.251.663., Lh.: 2. fazekaskemence (1952). Szögletes profilú, homorú aljú talpperem. Téglaszínű alap, belül matt, barnásvörös bevonással. Töredékes mag.: 2,1 cm, Talpaim.: 6,9 cm. 15. ábra 7. Táltöredék.lásd 12. ábra 1. alatt. 15. ábra 8. Fazék peremtöredéke. Ltsz.: 55.251.674., Lh. 2. fazekaskemence (1952). Elnagyoltan korongolt, „pátkai fazék" jellegű, erősen elálló peremmel. Sötétszürke, lyukacsos, függőleges fésülésekkel. Mag.: 4,6 cm, Perem vast.: 8 cm. 15. ábra 9. Fedő töredéke. Ltsz.: 55.251.672., Lh.: 2. fazekaskemence (1952). Bőszájú tál, vagy fedő peremtöredéke, barnásszürke, fehér kavicsokkal kevert, belül két kis vékony csatorna. Tört. mag.: 6,6 cm, peremvast.: 0,6 cm. 15. ábra 10. Fazék peremtöredéke. Ltsz.: 55.251.663., Lh.: 1. edényégető kemence (1952). Élesen kiálló perem, szürke, érdes, törése vöröses, a 2. kemence darabjaival azonos anyagú, Átm.: 5,3 cm. 15. ábra 11. Fazék oldaltöredéke. Lh.: 1. fazekaskemence (1952). Barnásszürke, fehér kavicsszemekkel, azonos anyagú a 2. kemencében talált fazéktöredékekkel. Átm.: 5 cm. 15. ábra 12. 16. ábra 3. Fazék peremtöredéke. Ltsz.: 55.251.676., Lh.: 2. fazekaskemence (1952). Anyaga mint az előzőé. Átm.: 12 cm. 15. ábra 13. Fazék peremtöredéke. Lh.: 2. fazekaskemence (1952). Erősen kihajló tál pereme, világosszürke, feketére füstölődött. Perem: 1,6 cm. 15. ábra 14. Fazék oldaltöredéke. Ltsz.: 55.251.657., Lh.: Szórvány. Világosszürke, két domború léccel, számos karmolás-szerű bevájással. Átm.: 5,5 cm. 15. ábra 15. 16. ábra 2. Fazék peremtöredéke. Ltsz.: 55.251.675., Lh.: 2. fazekaskemence (1952). Anyaga mint a 15. ábra 11. számú cserépé. 15. ábra 16. Fazék peremtöredéke. Ltsz.: 55.251.661., Lh.: 1. fazekaskemence nyakából (1952). Pereme ívelten kihajlik, világosszürke lyukacsos. Mag.: 4,4 cm, perem vast.: 1,7 cm. A FÖLDMUNKÁKNÁL SZÓRVÁNYOSAN ELŐKERÜLT ÉRMEK Crispus kisbronza (317-326) L. Müller R. tanulmánya 2. jz. 1. II. Constantius AE3 Con[stantinopolis] 351-354 LRBC 2.2039,2041 CON A híd felőli oldalon, felszíni rétegből. 2. II. Constantius AE

4 Siscia (?) 355-361 Spes Rei Publice típus A

II. és III. mh. között földmunkából 3. I. Constantinus * I • I АЕз SMK С SMKC Kyzikosz, 327-328 RIC7.51 A

III. sz. helytől É-ra földmunkából 4. Geta Denar Róma 208-209 BMC 5 586 A

IX. munkahelytől É-ra földmunkából Az érmek valószínűleg nem a telephez tartoztak, hanem a többszöri földkitermeléskor elpusztult sírokhoz, azokhoz, amelyek közül 36 sírnak a koponyáira a földmunkánál dolgozó kubikusok még emlékeztek. ÖSSZEFOGLALÁS A leletmentésekkel nyert régészeti anyag bemutatásából az alábbi következtetéseket vonhatjuk le. A balatonaligai magasparton először késő bronzkori telep lehetett. Erre utal a szórványos cserepeken kívül a VII. mh. késő bronzkori kemencéje is. A

II. század legelejétől kedve császárkori település volt itt. A telepnek nem volt késő LT előzménye. A bő kerámiaanyag között nem volt egy késő LT kori festett sávos, vagy LTD fésűs díszű cserép sem.

17 A telep keletkezését már a római provinciális berendezkedésnek köszönhette. Fekvésénél fogva a Balaton ÉK sarkában feltételezhető, hogy a Poetovio-Aquincum-i út vagy a Sopianae-Brigetio útvonal itt futhatott keresztül.

18 A cserépanyag alapján ítélve meglehetősen magas nívójú falusi életet tételezhetünk itt fel. Sajnos nem tudtunk házalapokat kiásni. Egy-egy cölöplyuk vagy lesározott padló, paticsdarabok utalnak a falusi lakóhelyekre. A legmélyebbre ásott hulladékgödrök (pl. II. mh.) és a VII. sz. mh. 1. sz. gödrének gazdag anyagából következtethetünk a telep elég színvonalas életére. A 7. ábrán bemutatott és a külön felsorolt bronztárgyak, üvegedénytöredékek, kulcs és egyéb vaseszközök töredékei arra utalnak, hogy a falusiak a közeli villagazdaságokkal állhattak kapcsolatban. A telep virágkora a II. és III. században lehetett. A gazdag mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozó falusi település igen jellemző párhuzama a budatétényi telep, a limes út mentén Albertfalva és Campona között.

19 Ez a telpülés is jóval a római foglalás után keletkezett. Balatonaligán, az érmek tanúsága szerint, a IV. század közepén már temető volt a telep egy részének a helyén. A korai típusú hagymafejes fibula (Müller R. tanulmányának 2. ábráján) még a telepről való. Még egy további periódusra utalnak a kerámialeletek. Az 1952. évi téli leletmentés két edényégető kemencét tárt fel. A 2. számú kemencében a késő IV. századi pannóniai telepek és őrtornyok kerámiájához hasonló élesprofilú, szemcsés szürke edényeket

20 és Csernjahov jellegű füles tálat találtunk. Utóbbi idegen 174