A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 19-20. 90 esztendős a "Veszprémvármegyei" múzeum. Jubileumi évkönyv (Veszprém, 1993-1994)
Ilon Gábor–Varga István: Bauxit a későbronzkori kerámiában?
5. Urna, kétszer síkozott pereme. Fekete. Fv = 0,6 cm. Előkerülési helye: „B" szelvény nyugati része, humuszból 30 cm. Lsz. 90.1.1648. 6. Tál (?) kihajló, kétszer síkozott peremtöredéke. Fekete. Fv = 0,6 cm. Előkerülési helye: „E" szelvény nyugati része, 45/57 cm, fekete-faszenes omladékrétegból. Lsz. 91.31.17. 7. Tál, behúzott, háromszor síkozott peremű, fekete. Fv = 0,6 cm. Előkerülési helye: „B" szelvény nyugati része, humuszból, 30 cm. Lsz. 90.1.1649. A „P" szelvényben 45 cm-es mélységben, humuszos omladékrétegben egy 9,9 kg-os bauxitrögöt (Lsz. a Pápai Múzeumban: 91.66.137.) találtunk. Annak lehetősége, hogy a bauxitrög a napjainkban végzett robbantások eredményeként került volna ide, egyértelműen kizárható. Hogy annak idején szándékosan vitték-e a telepre, vagy valamilyen véletlen folytán került oda - nem dönthető el. A telep lakosainak mindenesetre lehetőségük volt arra, hogy bauxithoz jussanak, hiszen a környéken több bauxitkibúvás ismert. A felszínközeli lencsék némelyike úgynevezett bauxitkibúvásként a terepen szabad szemmel is megfigyelhető volt még a bányanyitás előtt. (Sajnos ezekről fényképfelvétellel nem rendelkezünk.) Az Iharkút-németbányai területen felkutatott bauxit zöme a triász karbonátos kőzete karsztos üregeibe települt felsőkréta korú bauxit. A bauxittelepek egy részét részben vagy egészében csak a talaj fedte. 7 A feltérképezett ilyen típusú lencsék az Iharkút-L, Németbánya-VL, -XXX., -XXXI. számmal jelzettek. A késóbronzkozi hasznosítás szempontjából számításba veendők még a felszínközeli kimosódások is. Ezek közül a legjelentősebb a már említett Iharkút-I. lencse melletti (ld. az 1. ábra B, legészakibb bauxitjelölése mellett), az úgynevezett ardai határrészen volt, ahol egy forrás és patakocska vágta át a lencsét. 8 A bauxitmezők felmérésekor a geológusok és geodéták bányászásnyomokat láttak. 9 A jelenségeket azonban nem dokumentálták, s a modern bányaművelés során ezeket megsemmisítették. Mindezen ismeretek tükrében vetődik fel a kérdés: Elképzelhető-e, hogy a későbronzkori telep lakosai az általuk ismert bauxit kimosódásokból, vagy kibúvásokból a fazekasmunkához bauxitot termeltek ki? S ha igen, vajon milyen megfontolásból keverhették a bauxitot az alapanyaghoz? Miután egy korábbi tanulmányunkban már foglalkoztunk e kérdéskörrel, 10 ugyanakkor szerettünk volna pontosabb és megbízhatóbb eredményt elérni - célszerűnek tartottuk újabb kutatásaink eredményeit közzétenni. A feltett kérdést megnyugtatóan, abban az esetben lehetne megválaszolni, ha valamelyik kerámiában, vagy kerámiákban egyértelműen ki lehetne mutatni a bauxit jelenlétét. Ez azonban több okból is, szinte lehetetlennek látszó feladat. Egyrészt csak a nagyszámú kerámialelet elenyésző töredékének oldható meg a természettudományos vizsgálata. Másrészt hiába nem találtunk bauxitos kerámiát, nem zárható ki a bauxit adagolás lehetősége, hiszen lehet, hogy még egy kerámia tanulmányozása esetén előkerült volna a keresett bizonyíték. Ugyanakkor, ha sikerült is igazolni a bauxit jelenlétét, kérdés, hogy ezt a kerámia készítője tudatosan adta-e hozzá, vagy a felhasznált agyag eredetileg is tartalmazta. Ráadásul a bauxittartalom tényének igazolása is rendkívül körülményes és bonyolult feladat. Első lépésként a bauxitrög kémiai- és fázisösszetételét határoztuk meg, 11 s összehasonlítottuk a környékről származó fúrásminták eredményeivel 12 annak eldöntése céljából, hogy származhatott-e valamely környékbeli bauxitkibúvásból? Az eredményeket az 1. táblázat tartalmazza. Акоз 48,1% V2O5 0,08% SÍ02 6,2% P2O5 0,57% Fe 2 0 3 20,7% CaO 0,40% TÏO2 2,9% MgO 0,32% /. táblázat. A bauxit XRF spektroszkópiával meghatározott kémiai összetétele Tab. 1. Die mit Spektroskopie XRF bestimmte chemische Zusammensetzung von Bauxit A kémiai analízis alapján megállapítható, hogy a bauxitrög összetétele azonos a környéken található bauxitéval, de a pontos származási hely nem határozható meg, hiszen az inhomogenitás miatt egy kisebb lencsén belül is jobban változhat az összetétel, mint két különböző lencse adott pontja között. A kerámiák bauxit tartalmának igazolására legkézenfekvőbb lehetőség lenne a kerámiákban valamely bauxitra jellemző ásványos fázist keresni. Ezt röntgendiffrakciós fázisanalízis segítségével lehetne elvégezni. Azonban csak az uralkodó fázisokra lehetne támaszkodni, hiszen ha történt is bauxit adagolás, az csak kis mennyiséget jelenthetett. Ellenkező esetben az agyag elvesztette volna képlékenységét és így alkalmatlan lenne kerámiagyártás céljára. Viszont ez a kis százalékban jelenlevő fázisok oly arányú felhígulását eredményezi, hogy röntgendiffrakcióval nem oldható meg a kimutatásuk. A fő fázisok közül a gibbsit (g-Al(OH)3) 320-350°C-on, a diaszpor (aAlOOH) 530-540°C-on, míg a böhmit (g-AlOOH) 550°C-on 13 hőbomlást szenved. A kerámiák égetése pedig pontosan abban a hőmérséklet tartományban történhetett, amikor az eredeti alumínium fázis bomlása már megtörtént, a keletkezett fázis pedig még röntgenamorf, így röntgendiffrakciós kimutatásuk nem lehetséges. A másik fő fázis a hematit (а-ЕегОз) a kerámiák égetése során az agyagásványból is keletkezhet. Ezért azonosításnál ez sem jöhetne szóba. Amíg azonban az előbb hátrányos volt a kerámiák alacsony hőmérsékleten történő égetése, most viszont előnyös. Ugyanis 135
