A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Kubinyi András: A nagybirtok és jobbágyai a középkor végén az 1478-as Garai–Szécsi birtokfelosztás alapján

KUBINYI ANDRÁS A NAGYBIRTOK ÉS JOBBÁGYAI A KÖZÉPKOR VÉGÉN AZ 1478-AS GARAI-SZÊCSI BIRTOKFELOSZTAS ALAPJÁN A magyar történetírás Szabó Istvánnak köszönhet a legtöbbet, ha a későközépkori parasztság történetét vizsgálja. Hosszú tudósi életpályája során feltárta és feldolgozta szinte a legtöbb olyan forrást, amelyekből számszerű adatokat kapunk a Mohács előtti évszázad parasztságáról, a nagybirtokon belüli helyzetéről, sőt a nagybirtok gazdálkodásáról is. Szabó megállapításai ma már többségükben történetírásunk szilárd tételeinek számítanak, amelyeket mindenki alapul vesz további kutatásainál.

1 A kiváló tudós forrásanyagát országos témák feldolgozásánál, országos összehasonlításul használta fel, és így nyilvánvalóan csak a számára lényegesnek tűnő adatokat értékesítette : a források teljes kiaknázására nem lehetett ideje. A számos, különböző forrástípus közül még a leginkább az urbáriumokat használta fel a legrészletesebben, mint ahogy a többi kutató is főként ezt a gazdaság- és társadalomtörténetileg igen fontos forráscsoportot szokta idézni, ha uradalomtörténettel, vagy mezőgazdaságtörténettel foglalkozik.

2 Az urbáriumok forrásértéke eléggé ismert,

3 kétségtelen azonban, hogy uradalom és uradalom között van különbség, és az is, hogy szükségképp nem tartalmaznak ezek a források valamennyi az uradalommal kapcsolatos ismeretanyagot. Van azonban egy olyan forráscsoport is, amely nem csupán egy birtok telekmegoszlását, hanem szántóik, rétjeik, erdeik, szőlőik stb. területét, halászóhelyeik, malmaik, vámjaik stb. számát, és nem egyszer évi jövedelmét, továbbá a várak, kastélyok, nemesi kúriák, kolostorok, templomok, kápolnák számát és néhány adatát (pl. hogy van-e tornya és hány a templomnak) tartalmazza. Hozzá kell még tennünk, hogy ez az összeírástípus országosan többé-kevésbé azonos szempontok alapján lett összeállítva, és így kiválóan alkalmas összehasonlításra. Ez a forráscsoport a birtokbecsü. Bizonyos, a szokásjog által előírt esetekben ugyanis az ingatlan (sőt olykor az ingó) vagyont a bírói gyakorlatban megállapodott állandónak maradt értékelés szerint becsülték fel. Több, egymástól ugyan kis mértékben eltérő becsüjegyzék maradt fenn, amelyekből megtudjuk, hogy mit milyen értékben kellett közbecsü esetén értékelni.

4 Ha a bíróság aestimatio-t, becsüt rendelt el, ez esetben a királyi emberek a hiteles helyi küldöttekkel az illető birtokot a becsüjegyzékekben foglalt tételek szerint írták össze. Nem lehet vitás, hogy amennyiben ennek a forráscsoportnak hihetünk, akkor kitűnő, országos szempontból felhasználható és összehasonlítható adatokhoz jutunk. Természetesen Szabó István is felhasználta ezt a forráscsoportot, sőt az első jelentős összehasonlító anyagot tartalmazó középkorvégi parasztságtörténeti cikkét 1938-ban épp egy ilyen becsű típusú oklevél elemzésével és értelmezésével kezdte.

5 Igaz, nem vette észre a Werbőczy Hármaskönyve becsüjegyzékével való összefüggést.

6 A továbbiakban egy ilyen aestimatio jellegű oklevelet fogok elemezni. Úgy vélem, hogy részletes feldolgozása nem csupán a középkorvégi nagybirtok és jobbágysága történetének megismeréséhez vezet el, hanem bizonyos forráskritikai támpontokat is nyújt e forráscsoport felhasználásához. Az ügy, amely a becslés alapjául szolgált, a következő volt. Két tekintélyes mágnáscsalád, a Garaiak és a Szécsiek pereskedtek egymással. Néhai Garai Miklós leánya, Ilona 1398-ban ment férjhez Szécsi Miklóshoz, sírját a szentgotthárdi apátságban találták meg.

7 Mivel a Szécsiek nem kapták meg a leánynegyedet a Garaivagyónból, perelték a Garaiakat. Végül 1477-ben megegyeztek egymással. Ennek értelmében Garai nádor utolsó férfi leszármazottja, Garai Jób köteles átadni Garai Ilona és Szécsi Miklós utódának, akit ugyancsak Szécsi Miklósnak hívtak, valamennyi olyan birtoka negyedrésze felét, amely már 1398-ban a család kezén volt. így a Szécsiek elvben a Garai-vagyon nyolcadrészében részesültek. A megegyezés Ország Mihály nádor, ül. a jelek szerint ítélőmestere, Korotnai János mester előtt jött létre, és annak kimunkálásában Garai Jób részéről Osztopáni Zöld István mester, (aki akkor cseszneki várnagy volt, előtte pedig a nádori kancelláriában működött, egy év múlva pedig Korotnai helyettese lett

8

,), Szécsi részéről pedig Hásságyi Mihály, (volt Zala megyei alispán, akinek rokonai Szécsi familiárisok voltak,

9

) vettek részt. (Ugyanebben az időben különben egy másik Hásságyi, István, az országbíró ítélőmestere tisztjét töltötte be.

10

) Mindkét nagyúr tehát a királyi kúria jogászai között kapcsolatokkal rendelkező férfiakra bízta ügyét, akik egy jegyzéket (re[istrumot) állítottak össze (valószínűleg a birtokok listáját): ez szolgált a további eljárások alapjául.

11 197