A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Veress D. Csaba: A Kál-völlgy története (II. rész)

gyónt, Zánkát, Bazsit, Ereket és Ernyét.

3 Az 1549 és 1550. évi adóösszeírás továbbra sem említette a Kál-völgy falvait, egyedül Kővágóörsön írták össze Bakics Péter birtokos egyetlen adófizetésre képes telkét.

4 A dicális összeírás adatait erősíti meg a zalai főesperesség második - tapolcai — vikariátusának 1550. évi összeírása, amely szerint Mindszentkálla, Szentbékkála „vacant" azaz üres, lakatlan.

5 A békeszerződés ellenére, 1550 szeptemberében nyílt támadást hajtottak végre a Balaton északnyugati térségében a török hadak. Nádasdy Tamásné 1550. szeptember 4-én írott levelében az alábbiakat jegyezte meg: „Továbbá Kegyelmednek egyéb újságot nem irhatok, hanem hogy ... az törökök ismét rabiának ide mifelénk . . . Simeg és Tadik (Tátika, Sz.) között ment el a had, Szent Grótba hat házat égettek, azon innét egy falut is elégettek, Szent Geróttul fogva Csányig és Szent Györgyvárig mondják hogy rablottak."

6 Az 1550 Őszi, majd 1551. évi szórványos harcok háborúba torkollottak 1552 májusában. Khadim АД budai beglerbég csapatai 1552 május elején ostrom alá fogták, majd június 2-án elfoglalták a térség legerősebb királyi várát: Veszprémet. A török csapatok - elsősorban a veszprémi várba befészkelődött török erők - további feltartóztatására 1552—1554 között kisebb-nagyobb erősségek láncolatát építette ki a Habsburg hadvezetés a Bakonytól a Balatonig. Erődítették Pápát, Városlődöt, Sümeget, Devecsert, Tapolcát, Vázsonyt, Csobáncot, Tihanyt, Szigligetet, Keszthelyt, Zalavárt. Bár a háború tovább tartott az 1562. augusztus 2-i isztambuli békekötésig, a Kál-völgy körzetében viszonylagos nyugalom honolt. Két jelentősebb török támadásról van tudomásunk, amelyek érintették a Kál-völgy térségét is. 1554. november 7-én éjszaka a török csapatok sikertelen támadást hajtottak végre Tihany vára ellen. Ugyancsak november első napjaiban támadást intéztek a törökök - a Kál-völgyhöz legközelebb álló vár - Csobánc vára ellen is. Nádasdy Kristóf jelentése szerint: „És (a törökök, Sz.) váltig ostromolták, de semmit nem tehettek nekik. Be is hágott volt bennük, még az virrasztónak is fejét vették a fokon, de az valahogy Isten ugy adta, hogy ismét kiverték!" Az ostrom azonban úgy megrongálta a régi várat, hogy november 10-én egyik fala le is dőlt. Másnap Gyulaffy László jelentette, hogy fával támogatta meg a falat s földet veretett közé, s egyúttal kérte, hogy legalább húsz királyi gyalogost küldjenek mielőbb Csobánc várába.

7 Azonban hiába volt a várak védelme, 1558-ban Pesti Bornemissza Ferenc királyi biztos azt jelentette Tihany váráról, hogy „nyolc—tíz mérföldnyire a vártól minden föld a töröknek hódol s a (tihanyi) kapitány kevés népével nem merészelhet gátat vetni az ellenség portyázásainak és támadásainak, úgyhogy a török szabadon járhat-kelhet Tihany körül."

8 Mindezen veszedelmek ellenére, a Kál-völgy falvaiban viszonylagos visszaszivárgás mutatkozik az 1553-1564 közti években. Miközben az említett nemesi falvak változatlanul lakatlanok, s nem szerepelnek a dicális összeírásokban, a földesúri falvakban a dicatorok találtak valamennyi adózásra képes lakosságot. 1553: Mindszentkál (Mindzenthkallya): a veszprémi püspöknek két adózó telke volt,- Szentbenedekkál (Zenthbenedekkalia): ugyancsak a veszprémi püspöknek két adózó telke volt; Kővágóörs (Kywagoers): puszta. 1554: Mindszentkál: a veszprémi püspöknek három, Chóron Jánosnak pedig egy adófizető telke volt-, Szentbenedekkál: a veszprémi püspöknek két adózó telke. Kővágóörs: egy adófizető telek. 1555-1556: Mindszentkál és Szentbenedekkál puszta (feltehetően a Csobáncot ért 1554 novemberi török támadás miatt); Kővágóörs (Kewagoewrs): a Czobor családnak három, Bakics Péternek egy adófizető telke volt. 1557: Mindszentkál: a veszprémi püspöknek három adózó, egy szegény és három puszta telke volt,* Szentbenedekkál: továbbra is puszta; Kővágóörs (Kewago Ewrs): a Czobor családnak 12 és fél adófizető, öt szegény, két zsellér telke volt, a nemeseknek három adózó telke volt, egy telket átengedtek a bírónak, egy telek pedig a Tihanyi várnak adózott. 1558—1563 közötti hat évben dicális összeírás nem történt.

9 A hiatus oka ismeretlen, elképzelhető, hogy a dicatorok nem találtak lakosságot a Kál-völgy falvaiban. A pusztítást azonban ebben az esetben nem csak a portyázó török csapatok rovására kell írnunk. Pusztítottak és fosztogattak a környező magyar végvárak katonái is. 1556. szeptember 26-án Magyar Bálint szigligeti és fonyódi kapitány - Csányí Ákosnak írott — levelében Takaró Mihály tihanyi kapitányt vádolta azzal, hogy hajdúi úton-útfélen sarcolják, fosztogatják a föld népét. Egyenesen azzal vádolta Takarót, hogy nem az ellenség, a török, de a tihanyi hajdúk pusztították el a környező földeket. Szigliget körül egy Pribék Mihály nevű hajdú fosztogatta és kínozta a falusi népet. Mikor ezt az embert I. ábra. A Kál-völgy földrajzi helyzete Abb. 1. Geographische Lage des Kai-Tales 304