A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Szántó Imre: A balatoni várak övezete a dunántúli védemi rendszerben (1541–1690)

nem hordják, és eleget írtam és kiáltoztam a várme­gyének és a vicispánoknak". 36 A kétfelé adózás rendszere a további időszakban megszilárdult, s ennek eredményeként a törökök kevésbé dúlták a szántói szék falvait. A török háború — ha kisebb mértékben is — to­vább folyt; a Dunántúl majd minden évben elve­szett néhány vár, kisebb-nagyobb terület. A török seregek most Közép- és Dél-Somogyot hajtották igá­ba. Toigun budai pasa 1555-ben elfoglalta Kapos­várt. 37 Ennek hírére Korotna őrsége ágyúlövés nél­kül az ellenség kezére adta magát. Szenyér vára azon­ban hősiesen ellenállt. A török sereg ekkor Bajomot és Berényt felégetve Babócsa ellen fordult, melynek őrsége harc nélkül feladta a várat. így 1555-ben majd­nem egész Somogy török uralom alá került. 38 A török hódoltság hullámai Szigetvárt és Kanizsát verdesték. 39 Kaposvár eleste után rendszeressé vált a Fonyód és környéke elleni támadás. A Fonyód ellenében felépített balatonszemesi török vár fel­építésétől kezdve mind nehezebbé vált az elszigetel­ten álló fonyódi őrség helyzete. Csakhogy ekkor még Magyar Bálint kapitány sorra diadalmasan verte visz­sza a meglepetésszerű török támadásokat. 4 ° Az 1556. évi dunántúli hadjárat — ha nagy ered­ményt nem is ért el —, mégis sikeres volt olyan érte­lemben, hogy megvédte Szigetvárt. A budai pasa kénytelen volt ez alól a „tolvaj tanya" alól vissza­vonulni. Ezzel a sikeres várvédelem lelassította a török hódítók terjeszkedését a Dél-Dunántúlon. 41 Fonyód várában az öreg Magyar Bálint egyre inkább körülvéve az ellenséges árral, próbálta feltartóztatni az ellenséget. „Csak én magam vagyok köztök — írja — mint ördög a sombékon". 42 A törökök 1554 november havának első napjaiban ostrom alá vették Csobáncot, de a vár bevételével kudarcot vallottak. így beérték a vidék végigdúlá­sával és kirablásával. 43 Az ellenség november 7-én Tihany falait törte, de a várat nem sikerült elfoglal­nia. Éjféltől négy óráig ostromolta, s körülötte min­dent felégetett. Az 1558. év is a megszokott „kis­háborúval" telt el a balatoni végeken. Jelentősebb tö­rök támadásra csak október elején került sor. Az el­lenség - Tihany, Vázsony, Devecser, Hegyesd és Cso­bánc vára alatt békében elvonulván — éjnek idején Szigligetet felgyújtotta, a lakosok nagy részét fogság­ba hurcolta. 45 1559-ben Csobánc várát ostromolták, de nem tudták bevenni. 46 A törökök 1560 decemberében Fehérvárott gyü­lekeztek, és onnan vagy 100 lovas és 200 gyalogos indult Veszprémbe, hogy az ottani őrséggel egyesül­ve, a környék kirablására vállalkozzék. A rablócsoport feje Hamza bég volt. 47 Devecseri Choron János 1560. december 31-én írja Nádasdy Tamás nádornak: „Hi­szem, hogy ez hírül vagyon Nagyságodnak, hogy Hosszúpáhot, Németpáhot, Sármelléket, Egregyet és az több környül való falvakat az törökök elrablották, és az Balaton jegén mentek vissza az rabokkal". 48 1561 márciusában minden órában attól féltek, hogy Keszthely és Tátika is elvész. 49 A veszprémi török csapatok 1561. április 16-ról 17-re virradó éjszaka váratlanul meglepték és birto­kukba vették a meredek hegyen álló, szabálytalan alaprajzú Hegyesd várát, 5 ° s a környező népet három mérföldnyire tűzzel és vassal hódoltatták. 5 l Enyingi Török Ferenc 1561. július 18-án arról számolt be Nádasdy Tamás nádornak, hogy a törökök fölégették Szentgrót városát. Magát a várat is ostromolták, de annak nem árthattak. 52 A sikertelen ostrom után a környező falvakat rabolták és égették. A sümegi őr­ség azonban a Hosszúberekben rajtukütött és szét­verte őket. 5 3 A fehérvári törökök 1561 augusztus első napjai­ban ismét Veszorémben gyülekeztek,, „hogy az egész Szalagot (=Szalaságot) elrabolják". A török Hegyesd alól — Ormány Józsa sümegi várnagy jelentése szerint - „az Zalán innét akar rablani falukat". „. .. két fele vagyon szándékok Kesztelre és Gogánfalvára és ott egynehán falukra . . ," 54 Az ellenséges portyák Vá­zsony és Devecser körül folytak. 55 A hegyesdi Paja­zit vajda is hol Devecser, hol Sümeg körül „forgó­dott". 56 1561 november elején a fehérvári törökök Vázsonyt és Tihanyt szerették volna elfoglalni. 5 7 Hegyesd megszállása után az ellenség a balatoni vá­rakat még inkább fenyegette. „Az apró házakat (vég­házakat) el fogja szedegetni — írja Ormány Józsa sümegi várnagy Csányi Ákoshoz —, úgy mint Tihant, Vásont és kit akar". Majd felhívta Csányit, Nádasdy Tamás főemberét, hogy „szóljon és írjon mind urak­nak minden féle népeknek, hogy hazájokért támaggyanak föl ezennel, mert ezennel elvész az Zalaság.". 58 Végső veszedelemben forgott Szentgrót, Keszt­hely, Sümeg és Rezi vára is. 59 Gersei Pethő János 1561. március 18-án Nádasdy Tamáshoz írt leve­lében Tátika és Keszthely miatt aggódott, „mert az hold tellése im előttünk vagyon és él az Isten, hogy félő óránként azoknak elveszése". 60 A törökök. 1561 júliusában felégették Szentgrótot, „annyira, hogy hat háznál több épen nem maradott benne." 61 A Hegyesd várába helyezett Pajazit vajda nagy erő­vel kezdte azt építeni. Ormány Józsa írja 1561. ápri­lis 19-én a nádornak: „Azt értem, hogy huszár várat csinálnak Hegyesd alatt. Azt is mondják, hogy Tapol­cán csinálnak kastélyt, hogy bőven lovag lakhassék benne". 62 „Gyulaffy uramnak nagy nyomorúság fő­képpen az Hegyesd elveszése — folytatja Ormány —, mast immár az gyalog terek környülfogta az Csobáncz hegyit.. ." Híres bajvívó — vagy ahogy abban az időben mond­ták — „versengős" vitéz volt Gyulaffy László csobánci kapitány, aki erősen sürgette Hegyesd visszafoglalá­sát. 63 Egyik leghíresebb párviadala Csobánc falai alatt zajlott le Pajazit hegyesdi török parancsnok­kal. 64 1562 április elején Gyulaffy László, Magyar Bálint szigligeti és fonyódi kapitánnyal, továbbá Török Fe­263

Next

/
Oldalképek
Tartalom