A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Szántó Imre: A balatoni várak övezete a dunántúli védemi rendszerben (1541–1690)

tok ezrei panaszolták ezt a sok hónapos fizetetlenséget, az örökös fázást-éhezést, az éhhalál fenyegető rémét, amelytől nem egy helyen csak a koldulás mentette meg a katonákat.

293 A szentgyörgyvári kapitány, Török István írja, hogy 1649-ben a várból „kenyér kéregetni kéredzett" ki néhány legény.

294 Igali István keszthelyi vajda írja a Balaton körül levő gyalogosokról 1620-ban: „Minket az régi vitézeket az polgároktól úgy ösmerik meg, hogy azok némelyeknek posztó-ruhájok vagyon és jó szűrök, mi penig mezítláb, ruhátlanul járunk, és csép, kapa az fegyverünk ... Az éhség kerget immár koldulni bennünket".

295 A panaszok évről évre hangosabbak lettek.

296 Bakács Sándor keszthelyi kapitány jelenti 1620-ban, hogy tizenegy év óta nem kaptak fizetést, s most elrendelték, hogy 50 lovas és 50 gyalog a táborba vonuljon. A végvári katonaság egyik kötelessége volt ugyanis a hadjárat esetén való táborba szállás. Természetesen az egész végvári őrség mindenestől nem hagyhatta oda a várat, de egy bizonyos részt táborba rendeltek, a többi pedig otthon maradt a várat őrizni. „E szegénylegények - írja Bakács - Keszthelyt minden ellenségtől őrzik és védik, de fizetetlenül és ruhátlanul hadba nem mehetnek".

2 9 7 A balatoni végházak - Keszthely, Csobánc, Szigliget, Vázsony, Tihany - rongyos, fizetetlen őrsége végül közös egyetértéssel Bakács Sándort küldte Bécsbe, hogy a királynál közbejárjon érdekükben. Egy hónapig időzött ott hiába, amikor türelmetlenül kijelentette: „mint hű és régi szolga", ha innen fizetetlenül visszatér, ő ne legyen oka, ha a végbeli katonaság elpártol.

298 Bakács Sándor szorult helyzetében a Pozsonyban összegyűlt rendekhez fordult, s annyit csakugyan sikerült elérnie, hogy a király megengedte a keszthelyi őrségnek még 25 huszárral és 50 darabonttal való megerősítését. Utóbb az Udvari Haditanács közölte vele a királynak azt az elhatározását, hogy a keszthelyiek is kapjanak mindig zsoldot és fizetést, valahányszor a győri főkapitányságban szolgálók kapnak.

2 9 9 A nagyméretű fizetetlenséget Bethlen Gábor a maga szempontjából ügyesen kihasználta oly módon, hogy a fizetetlen végvári őrségeknek pénzt kínált, és így próbált véráldozat nélkül egyes várakat megszerezni. Bakács Sándor ezt 1620-ban Esterházy Miklósnak meg is írja, hogy immár két hete Bethlen fizetőmestere, Pápay Zetszer György, Szerdahelyi György kommisszáriussal az ő alattvalóinak „Simegből Írogatván", és köyeteket küldvén hozzájok, „mind kínálják az pénzzel". De eddig senkinek sem hagyta Bethlen pénzét felvenni, hanem inkább a magáéból adott nekik.

300 Bethlen Gábor 1620. szeptember 28-án mintegy 8000 főnyi hadsereggel újabb támadást indított a Dunántúlon. A győri főkapitányság összes vára — köztük Pápa, Veszprém és Palota is - kaput nyitottak a fejedelem seregének. A gyors átállásnak minden bizonnyal az is oka volt, hogy Batthyány Ferenc dunántúli főkapitány az elsők között tett hűségesküt Bethlennek. 1621 telén a keszthelyieknek Ruszton kellett volna a fejedelem mellett táborba szállni. Erre nézve Batthyány Ferenc 1621. január 6-ika előtt Lengyel Boldizsárnak parancsot is adott, amelyre Lengyel a következőket válaszolta: „Az keszthely vaydát és lovasokat ide hivattam volt hozzám (ti. Pápára), ez nagyságod parancsolattyát én megmondottam nekik, azok azt mondják, hogy az mire elégségesek, készek szolgálni, de hogy eők Ruzthon sokáig maradjanak, az eő teőleök nem lehet, mert eő nekik is feleségek, gyermekek vagyon Kesztelt, ezzel az idővel az Balaton be fagy és féltik mind az helt, mind magokat".

301 Ebből arra következtethetünk, hogy a keszthelyiek a ruszti táborba nem mentek el, és Batthyányék is belátták, hogy a keszthelyi várat kemény télen nem lehet üresen hagyni. De 1621 június végén Bakács Sándor Batthyány Ferenctől parancsot kapott, hogy a keszthelyi vár hadi népével szálljon táborba. Bakács július 3-án Keszthelyről válaszolt, hogy vette a parancsot, „az itt való fizetett vitézlő rend föl menjen (ti. a táborba), az előtt is nagyságodnak irtam, hogy én bizony nem egy kettőt, de egyet is nem mertem itthon tartani bennek, hanem magok akarattyokból tizen heten hattanak az hel, feleségek, gyermekek őrzeni". ő maga nem szállhat táborba, „láttia Isten 3-4 szolgámmal őrzöm az helt.. ,"

302 Július végén, augusztus elején a keszthelyi vitézek már a németújvári táborban, tehát Batthyány Ferenc keze alatt voltak.

303 1621 októberében Tóti Lengyel Boldizsár már a Kőszeg alatti táborból jelentette Batthyánynak, „hogy én az pápai, beszprémi, cseszneki, csobánczi, szigligeti, keszteli, devecseri vitézekkel itt a táborban vagyok".

304 Ettől kezdve a zalai végvárak népeivel együtt mindig megtaláljuk a keszthelyieket az 1621—22. évi dunántúli harcokban. A Bethlen hadjáratában résztvett keszthelyi, sümegi, türjei végvár lovas és gyalogos katonasága — eltekintve néhány rácos hangzású névtől (mint Domsicz, Militis, Dómján, Mikola, Juricza, Radovan) - a ránk maradt névsorokból látnivalóan mind magyarokból rekrutálódott.

305 Bakács II. Sándor 1626 nyarán meghalt. Fia, Farkas, ugyancsak megkapta a keszthelyi kapitányságot, de fiatalon, alig 28 éves korában meghalt. Fia, III. Sándor, testileg csenevész és világtalan volt; nevében nagykorúságáig ákosházi Sárkány Miklós látta el a keszthelyi kapitányi tisztet.

306 A szegény világtalan 1656-ban már nem élt. özvegye, Rumy Katalin férjhez ment Babocsay Ferenchez. így a Bakács fiúk gyámja mostohaapjuk lett, aki nevükben a keszthelyi kapitányi tisztet is ellátta. A keszthelyi kapitányságot azután IV. Sándor örökölte. Híveinek kisebb-nagyobb adományokat tett, adósságot csinált, több jószágát elzálogosította.

307 Török szomszédaival igyekezett lehetőleg békességben maradni. Később Thököli pártján találjuk. Fiai: Lukács és Benedek.

308 276