A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Mészáros Gyula: „Tükörből” idéztünk ördögöt. (Kisdörgicse hiedelemvilága)

(Az eltűnt baromfi tolvajának keresésével kapcsolatban Mészáros Lászlóné az alábbi rostafordító formulát közölte: „A rostát alsó pereménél fogva neveletlen ujjukon tartották, azután elkezdték: „Atyának, Fiúnak, Szentlélek Istennek nevében. Rostám rostám mond meg nékem ki lopta el a tikomat?" Akkor kezdték felsorolni a gyanúsítható neveket. Amelyik név említésekor megbillent a rosta, az lopta el a tikot." (1957. XII. 19.) Sokhegyi Károly viszont így emlékezett az idéző varázsigére: „Szent Péter, szent Pál, fordítsd meg a rostát." Szerinte ezt a formulát azonban az ollós rostafordításnál alkalmazták. (1958. II. 24.) Cédulaírás Régen szokás volt Dörgicsén, hogy Óév éjszakáján, 12 órakor lisztből egyforma gombócokat gyúrtak s ezekbe egy-egy falubeli leány nevét rejtő cédulákat dugtak.

17 Vizet forraltak, s amikor a víz Jobogni" kezdett, a gombócokat beledobták. „Amelyik gombóc először adja föl magát, annak a névtulajdonosa megy elsőnek férjhez." (Mészáros Lászlóné Rumi Karolin) „Szilveszter napján „orgyát" főztek. Azután cédulákat írtak. Mindegyikre egy-egy falubeli lány neve került. Az orgyacsontot Újévre virradóra darabokra szedve kitették a küszöbre. Mindegyik csont alatt ott volt égy eladó lány neve. Akinek a kutya éjjel elvitte a csontját, az a lány abban az évben férjhezmént." (Mészáros Lászlóné Rumi Karolin) Ruhadarab szerepe a legényfogásban Általános dörgicsei szólásmondás volt az álhatatosan udvarló legényre vonatkoztatva: „Na ennek is főzik a kapcáját, nincs maradása."

18 (Mészáros Lászlóné Rumi Karolin) A haj, szőrzet babonás funkciói Az emberi hajszál alkalmazása mindig is nagy szerepet játszott a magyar nép babonás szokásaiban, „varázslásaiban".

19 így volt ez a kisdörgicseiek hiedelemvilágában is: „Azt mondták, hogy hát a fiatalok hónajjábul metszettek szőrt, mëg a hajábul, aztán azt besározták a tüszelbe, aztán akkor nem tudtak többet eeványi egymástul". (özv. Bencze Gyuláné Kovács Mari 1958.11.21.) Szücsné Bencze Ilona századunk első felében még élő ilyen babonás cselekedetről ad hírt 1958-ban: „Amikor a Páfi Bözsi menyasszonyi ruháját varrták, a Berecki Irénnek három szál haját belevarrták a ruhába, mert azt tartották, hogy akkor az mégy utánna a faluba legelőbb férhő. Ugy is lett." Etetés „Dörgicsei híd alatt, Lányok sütik a halat. Zsebkendőbe takargyák A legénnek ugy aggyák Én is ettem belőle Szerelmes lettem tőle" - dalolták még régen, édesanyám leánykorában a három Dörgicsében. A fiatalok „összeboronálását" elősegítő babonás cselekedetek között első helyen állt Kisdörgicsén az „etetés". Ehhez az eljáráshoz az eladó lánynak hol szőrzetét, hol vérét használták fel. „Azt mondta a Hertling Mari, hogy a Buda Káró oda járt „Bëccére". Vótak ott ilyen nyarallók, aztán azoknak vót szógálló lányuk. A lány pogácsával

20 megkínálta a Karót, amibe a szemérmésteste szőribül sütött bele egy darabot. Vót ott égy Ödön nevű egyén, aki rokona vót a lány gazdájának. Az irillette, mivel nem kapta még a lányt, hát elmondta Hertling Marinak. így tudódott ki a dolog." (Sokhegyi Károly 54 éves, 1958.11.24.) „Amikor a legén nem tud elmarannyi a lánytul, azt mondják, hogy a lány havibajjos véribül tettek az ételébe."

2 1 (Szücsné Bencze I. 1958. II. 21.) „Ha az ujját megböki a lány tűvel, aztán a legénynyel kiszivatja a vérit, akkor a legén nëm tud többet eemarannyi." (Szilvási Imréné Szabó Róza 67 éves, 1958.11.22.) Amikor aztán akár szerelem, akár a szülők akarata (vagyoni érdek), vagy éppen babonás cselszövések révén elkövetkezett a fiatalok egybekelésének ideje, most már a menyasszonyt, illetve az újasszonyt kellett megvédelmezni minden olyan ártástól, ami a fiatal pár szétszakadását idézhette volna elő. „Mikor az új menyecske először lépett be új otthonába, söprüt adtak a kézibe, avval egy pár hárintást csinált, akkor azt letette, türülgető rongyot adtak neki, aztán akkor néhány széket létürült, hogy megmaradjon és dolgos asszony váljék belőle." (Mészáros Lászlóné Rumi Karolin) A varrótű babonás szerepe az új-házasok életében ,Л menyasszonyi ruhába is szoktak varrnyi tűt" — emlékezik vissza 1958-ban özv. Bencze Gyuláné. Azt már sajnos elfelejtették, hogy mi volt a tű rendeltetése. Feltételezhető, hogy rontás ellen szolgált védelmül, mint hogy ez volt a funkciója például a Nógrád megyei „szülőágy" lepedőjébe tűzött tűnek, vagy — messzebbre visszatekintve — a honfoglalás- és Árpád-kor női sírjaiban talált minden ilyen szúrós-hegyes vas eszköznek.

22 Somogyban viszont a menyasszony ruhájába tűzött varrótűvel azt akarták biztosítani, hogy az elsőszülött gyermek leány legyen.

2 3 Tilalom Szóbeli tilalom is védte az új-asszonyt: „Amikor a lány férhő mént, az uj-asszonynak egy darabig nem szabad elménnyi máshó, hogy mëgnyugoggyék. Ez a szokás még mast is megvan." (Szücsné Bencze Ilona). „Fiatal házasoknál a fiatalasszonyt két hétig nem engedték hazamennyi a szülői házhoz, mert akkor 598