A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Kubinyi András: A nagybirtok és jobbágyai a középkor végén az 1478-as Garai–Szécsi birtokfelosztás alapján

74. Szeged története. 1. A kezdetektől 1686-ig. Szeged, 1983. Szerk.: KRISTÓ Gyula. 309-310. 75. Pl. 1492-ben a Kanizsaiak Vas megyei Ikervár és Csé­nye, ül. Sopron megyei Szentmiklós birtokán. Dl. 39992. 76. Ld. pl. az 1522. évi beckói urbáriumot. MARSINA, Richard-KUSIK, Michal: Urbare feudálnych panst­viev na Slovensku. Bratislava, 1959. 41-68.; v. ö. még PACH op. cit. 68-70. stb. A bérlők egy része jogilag zsellér volt. 77. A negyedtelkes Nagyságon írták össze Szabó György udvarán Takács Bálint, Szabó Demeter udvarán Szabó Miklós teljesen puszta negyedtelkét. Ez utóbbi eset­ben bizonyára rokonról volt szó: az utód csak egy negyedtelket vállalt magára. Három negyedtelkes gaz­da udvarán a szokásos módon, azaz a régi tulajdonos neve nélkül írtak össze egy-egy puszta negyedtelket. Végül említenek két puszta negyedtelket, amelyek eredetileg Herman Balázsé voltak. Ezek az adatok arra utalnak, hogy annak ellenére, hogy csak negyedtel­keket írtak össze, a valóságban voltak féltelkes gazdák is a faluban. 78. KUBINYI, András: Horizontale Mobilität im spät­mittelalterlichen Königreich Ungarn. In: Horizontale Mobilität. Szerk. JARITZ, Gerhard. Sajtó alatt. 79. Legutoljára állást foglalt ezzel szemben Szegeddel kap­csolatban KULCSÁR Péter: Az 1522-es szegedi ti­zedlajstrom, mint történeti forrás. Tanulmányok Csongrád megye történetéből. 8. (1984) 5-27. Úgy vélem azonban, hogy a személynevek mégis felhasz­nálhatók e célból. Vö. SZÉKELY György : A személy­nevek és a történettudomány. In: Névtudományi Elő­adások. Szerk. KÁZMÉR Miklós és VÉGH József. (Nyelvtudományi Értekezések 70.) Budapest, 1970. 201-208. 80. A mezővárosi kézművességre ld. BÁCSKAI op. cit. 32-61. 81. V. ö. SZABÓ (1969) op. cit. 131-148.; MAKSAY (1971) op. cit 91-98. A falualaprajz rekonstrukció­jának módszerét oklevelekből MAJOR Jenő dolgozta ki: Szempontok a faluépítési hagyományok kutatásá­nak módszeréhez. Településtudományi Közlemények 11.(1959) 3-16. 82. Siklós falakon belüli részén 1495-ben 28 jobbágyporta nem fizetett adót: ENGEL, Johann Christian von: Geschichte des ungrischen Reiches und seiner Neben­länder. I. Bd. Halle, 1797. 143. 83. A jobbágytelek, sessio, a középkor végén kettős érte­lemben fordul elő: házhelyként és tartozékokkal együtt. (Ez utóbbi típusú sessio volt a földesúri adó­egység!) SOLYMOSI László: Veszprém megye 1488. évi adólajstroma és az Ernuszt-féle megyei adószám­adások. Á Veszprém megyei Levéltár kiadványai 3. Tanulmányok Veszprém megye múltjából. Veszprém, 1984. 170.-, U. ő.: Az Ernuszt-féle számadáskönyv és a középkor végi népességszám. (A középkori megyei adószámadások forrásértéke.) Történelmi Szemle 28. (1985)428. 84. Az adatot MAKSAY (1971) op. cit. 202. is idézi, de félreérthetően fogalmaz. Szövege összefüggéséből úgy tűnik, mintha Sipos telke lakott lett volna, és mivel nem volt tartozéka, azért kapott egy puszta telekből. Ez azonban nem áll, így Maksay következtetései sem. 85. SZABÓ (1963) op. cit. 104. 78. j. A táblázat: u. о. 74. 86. Dl. 67855. SZABÓ (1963) op. cit. 73. is idézi, de Zsebriten tévesen 3 3/4 telket vesz fel 2 3/4 helyett. (A szövegben: három mínusz egy negyed áll!) A hatodik faluban, Boltán, a forrás írója sajnos kifelejtette a jobbágyok számát. Megjegyzem, hogy rajtuk kívül 6 más falu is szerepel az urbáriumban, itt mások a ter­hek, és más az összeírás módja is. Ezt Szabó nem idéz­te. Az uradalom felének teljesen más jellege abból szár­mazik, hogy jóval korábban más volt a birtokos, tehát két kis uradalom olvadt össze, de a korábbi terhek fennmaradtak. V. ö. 1399: Zsigmond-kori Oklevéltár. I. k. Szerk. MÁLYUSZ Elemér. Budapest, 1951. 6072. szám. Az adatra Engel Pál hívta fel figyelmemet. 87. V. ö. SZABÓ (1963) op. cit. 82. 88. U. о. 80. 89. Dl. 36326. SZABÓ (1963) op. cit. 104. 79. j. ismerte az adatot, de a Szécsi-rész összeírását nem használván fel, nem vállalkozott értelmezésére. Pedig a latin szöveg egyértelmű: hány házban hány jobbágy (csa­lád) lakott. 90. KUBINYI András: Az alföldi megyék jobbágyporta­száma a középkor végén. (A középkorvégi népesség meghatározásának problémái.) In: Falvak, mezőváro­sok az Alföldön. Szerk. NÓVÁK László. Nagykőrös, 1986. Régészetileg hasonló módon nagy családi együtt­lakást tételez fel Holl Imre. HOLL, Imre-PARÁDI, Nándor: Das mittelalterliche Dorf Sarvaly. (Fontes Archeologici Hungáriáé.) Budapest, 1982. 124. 91. SZABÓ (1969) op. cit. 215.; U. ő. (1975) 40-41. 92. SOLYMOSI (1984) op. cit. 121-233.; U. ő. (1985) op. cit. 414-435. 93. Kiadta: SOLYMOSI (1984) op. cit. 198-211. Feldol­gozása:^ o. 121-197. 94. U.o. 130. 95. Solymosinál u. o. 130. 206 gazdaság szerepel, ugyan­is 12 lakott fél és 10 lakatlan negyed telket vett fel Oszlopnál. Az összeírásban 13 fél és 8 negyed szere­pel. Az összesítésben nincs Vizslás és Szentkirály rész­birtokok adata feltüntetve. 96. U. o. 130. táblázata alapján. 97. U. o. 130. táblázata alapján. Megjegyzem, hogy szá­mításom megint eltér Solymosiétól. ö ugyanis 1478­ban Berzsenyben 30 fél és 6 negyedtelket tüntet fel, így 36 lakott egységet. Nos, a Garai-Szécsi osztály­nál először 30 lakott féltelket írtak össze, és kiadták belőle Szécsi Miklós részét. Utána: item sessiones censuales in quarta parte existentes sex, majd követ­kezik az innen Szécsinek járó hányad kiszámítása. Ezt követi a teljesen puszta nyolc féltelek és ezek fel­osztása. Az egész felosztási rendszerből nyilvánvaló, hogy a hat negyedtelek a házzal rendelkező puszta telkek közé tartozik, és ezt világosan bizonyítja a Szécsi-nyolcad kiosztásához szükséges bonyolult szá­mítás is. Hogy a házzal rendelkező üres telek miért kapta most a censualis jelzőt, nincs módunkban itt magyarázni. 98. GIAYop. cit. 109. 99. CSÁNKIop. cit. III. к. 211,294. 100. Az eltérések bizonyára következnek a birtokosválto­zásokból is. A somlói uradalom már említett Kinizsi­kézre kerülése után Szapolyai birtok lett, akik 1495­ben eladták Bakócz Tamásnak. CSÁNKI op. cit. Ill, к. 211. így 1478 és 1498 között Garai Jóbot is bele­számítva négy birtokosa volt. Csesznek csak egyszer cserélt gazdát: 1483 óta Szapolyai birtok volt. U. o. III. k. 208. Ennek ellenére nem tartom valószínűnek, hogy a változások mögött kizárólag ez a tényező keresendő. 101. CSÁNKI op. cit. II. к. az adatokat idézi a megfelelő falunál. Én az adatokat Engel Pál barátom szívességé­ből az ő másolatából idézem. 102. MÁLYUSZ (1984) op. cit. 241. 103. V. ö. ÉRSZEGI op. cit. 146. 104. A kiszámított területhez hozzáadtam annak 5%-át, hogy az összeírásban fel nem vett tételek: belterület, vizek, utak stb. hiányát ellensúlyozzam. Megjegyzem, hogy plusz-mínusz 10%-os hibahatár a felmérések eset­leges hiányosságai miatt (ld. fenn) mindenképp figye­lembe veendő a fenti korrekción kívül is. 224

Next

/
Oldalképek
Tartalom