A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Kubinyi András: A nagybirtok és jobbágyai a középkor végén az 1478-as Garai–Szécsi birtokfelosztás alapján

35. CSÂNKI op. cit. II. k. 748., 758., (Irmosdháza azonos Szentpéterházával.), 760., 774., 807. Csánki Irmosd­háza kivételével mindenütt tud köznemesi birtokosok­ról is, az összeírás azonban nem részbirtoknak tünteti fel őket. 36. CSÁNKI op. cit. П. к. 764. A terület adatokat Id. a helység neve alatt itt, és később is KOLLERFFY M.­JEKELFALUSSY J. megfelelő helyén. 37. ILA B.-KOVACSICS J. op. cit. 273.: Nagykamond­hoz tartozó puszta. KOLLERFFY M.-JEKELFALUS­SY J. op. cit. 74.: Kisberzsenyhez tartozik Csepánhá­zával együtt. Az ellentmondást BAKAY Kornél, KALICZ Nándor, SÁGI Károly: Veszprém megye régészeti topográfiája. A devecseri és sümegi járás. Budapest, 1970. 113., 128. térképvázlatai magyaráz­zák meg: mind Kamond, mind Kisberzseny (sőt Kara­kó) határában is találunk Nagyberzsenyre utaló dű­lőnevet: azaz a középkori falu határa ma három má­sik falu területére esik. 38. ILA B.-KOVACSICS J. op. cit. 101-102.; BAKAY K.-KALICZ N.-SÁGI K. op. cit. 31. 39. ILA B.-KOVACSICS J. op. cit. 174-176.; BAKAY K.-KALICZ N.-SÁGI K. op. cit. 84-89. 40. Ld.fenn, 35. j. 41. CSÁNKI op. cit. П. к. 282-283. 42. A térképvázlat készítésénél épp a Valkó megyei fal­vak egy részének helyhezkötése nem volt lehetséges. Köszönöm Engel Pál barátomnak, hogy a tervezésnél segített. 43. A részbirtokra ld. SZABÓ (1966) op. cit. 119-132.; U. ő. (1969) op. cit. 98-99.; MAKSAY (1971) op. cit. 111-122. 44. FÜGEDI Erik: Vár és társadalom a 13-14. századi Magyarországon. (Értekezések a történeti tudomá­nyok köréből 82.) Budapest, 1977.; U. ő: Castle und Society in Medieval Hungary (1000-1437). (Studia Historica Academiae Hungaricae 187.) Budapest, 1986.; ENGEL Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban (1387-1437.) (Érteke­zések .. . 83.) Budapest, 1977. 18-21.; U. ő.: Vár és hatalom az uradalom territoriális alapjai a középkori Magyarországon. Világosság 25. (1984) 288-295., 367-375. 45. CSÁNKI op. cit. II. к. 232. 46. MÄLYUSZ Elemér: Zsigmond király uralma Magyar­országon. Budapest, 330. (Névmutató alapján.) 47. CSÁNKI op. cit. II. к. 370. 48. V. ö. PACH op. cit. 48-55.; SZABÓ (1975) op. cit. 55-61. 49. ECKHART op. cit. 218. A vadászatra: SZABÓ (1975) op. cit. 37. A sertések makkoltatására u. о. 50-53. 50. GIAY Károly: Somlyó várának 1498. márcz. 12-én kelt leltári töredéke. Történelmi Tár Uj Folyam 2. (1901) 108-109. Más földesúri jövedelmekre, vámok­ra, malmokra ld. alább. 51. Sárádon a lakott és a puszta telkek felsorolása után ezt olvassuk: item in eadem Sarad propter inpaca­citatem terre aliqui incole tarn intra, quam extra faliam residentes sunt undecim, ex quibus domino Nicolao de Zeech cessit unus iobagio intra faliam in fine eiusdem possessionis in vico a parte septemtrio­nali cuius acies tendit ad occidentem in qua Paulus litteratus residentiam facérét. Noha a kiegészítést Szécsi az egész telkek módjára kapta meg, nyilvánva­lóan házas zsellérekről van szó, ezért nem vesszük, csak bizonyos esetekben a továbbiakban all személyt figyelembe. Az „inpacacitas" szó előfordul még ugyan­ebben az uradalomban Csene falunál. Itt a templom­ban „a tempore inpacacitatis", azaz tíz éve nem tartot­tak istentiszteletet. Az „incolák" ezek szerint való­színűleg menekültek voltak. 52. Vö. pl. SZABÓ (1948) op. cit. 15-21.; U. ő., (1963) op. cit. 72-79. Érdekes, hogy annak ellenére, hogy Szabó adatai épp a Garai összeírás és egy 1468-as bar si adat kivételével mind Jagelló-koriak, megköze­lítőleg azonos szám jön ki neki országos átlagként: 0,56-os telekátlag és egy telekre 1,78 jobbágy. U. o. 74. 53. MAKSAY (1971) op. cit. 202. 54. SZABÓ (1975) op. cit. 42. 55. MAKSAY (1971) op. cit. 202. 56. Felfalu, Páli, Mog, Felsőnyír, Csokma, Palkonya, Za­porca. 57. Bója, Malomszeg, Sári, Siklós, Ebesharsány, Ujnép, Csepel, Lengyel, Bejke, Ebris, Koppány, Ravaszfalva. 58. Töttös, Szerdahely, Marótfalva, Makád. 59. Kórós, Lak, Letenye, Kémes, Harkány. 60. Azarjás, Rád, Piski, Kovácshida. 61. Sárostó, Csehi, Gerénfalva. 62. SZABÓ (1975) op. cit. 13. 63. U. о. 10-15,37,52-53. 64. CSŐRE Pál: Adatok a középkori fakitermelés történe­téhez Magyarországon. In: Az erdőgazdálkodás története Magyarországon. Szerk. KOLOSS VÁR Y Sza­bolcsné. Budapest, 1975. 88-106.; U. ő.: A magyar erdőgazdálkodás története. Középkor. Budapest, 1980.; MAGYAR Eszter: A feudalizmus kori erdő­gazdálkodás az Alsó-Magyarországi bányavárosokban (1255-1747.) (Értekezések a történeti tudományok köréből 101.) Budapest, 1983. 65. SZABÓ (1975) op. cit. 14. 66. U. о. 12. 67. HERMAN Ottó: Halászélet, pásztorkodás. Válogatott néprajzi tanulmányok. Válogatta, szerkesztette, a be­vezetést és a jegyzeteket írta KOSA László. Budapest, 1980. 161-183.; BELÉNYESY Márta: A halászat a XIV. században. Ethnographia 64. (1953) 153. 68. HERMAN op. cit. 129-136.; BELÉNYESY op. cit. 155-158. Lehet, hogy részben a szegye is érthető alatta. A halászat anyagi hasznára - többet hozott a mezőgazdaságnál - ld. u. o. 161. 69. BÓNIS (1972) op. cit. 169. Bonis varsának fordítja, de hozza a latin szövegben előforduló magyar „weyz" szót is. U. o. 169-170.: a gyalmostó, ha nincs megadva évi jövedelme, 50 márkára becsülendő, azaz többet ér a vejszéknél. 70. L AMBRECHT Kálmán: A magyar malmok könyve. (Iparosok Olvasótára XXI/8-9.) Budapest, 32-34. (alulcsapó malom)., 34. (Felülcsapó malom.), 34­36. (hajómalom.) 71. A mezővárosok népességére: SZABÓ (1960) op. cit. 8-11. (Apáti, Szat és Szentlőrinc nála mezőváros, u. o. 12. 46. j.) BÁCSKAI Vera: Magyar mezővárosok a XV. században. (Értekezések a történeti tudomá­nyok köréből 37.) Budapest, 1965. 25. Itt kell egy elírást kügazítani. BÁCSKAI u. o. 29. azt írja, hogy 1478-ban a Garaiak jobbágyainak 54%-a a család bir­tokában levő 110 faluban, 46%-a pedig hét mezővá­rosban lakott. A hetes szám úgy jön ki, hogy Szabó - mint láttuk - az akkor még nem mezőváros Apátit, Szatot és Szentlőrincet is az oppidumok közé sorozta. Nos, a valóságban 10 mezővárosban és később azzá váló helységben lakott a sarádi incolákkal együtt a jobbágyok 25,6%-a, 121 (!) faluban és 7 részbirtokon pedig 74,4%-a. Amennyiben csak a valódi négy mező­várost tekintjük, az arány még rosszabb: a jobbágy­gazdaságok 18,8%-a volt csak a mezővárosokban. 72. SZABÓ (1966) op. cit. 189-203. 73. SZABÓ (1969) op. cit. 185. ugyanis csak a Vas, Veszprém, Csongrád és Baranya megyében összeírt falvakat vette figyelembe, a többi megyét, ahol álta­lában kevesebb faluban volt templom, elhagyta. 223

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom