A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)
Törőcsik Zoltán: A XIII. századi Tapolca történetének vázlata
történeti események ismeretének birtokában 284 azt is bizton állíthatjuk, hogy Péter püspök kezét az oklevél megírására korántsem az önzetlen keresztényi szeretet és aggódás vezette, hanem — többek között, és most részletezés nélkül — a „Kőszegi-érdekeltségű" Lőrinc comesnek és tapolcai birtokának (s talán a veszprémi püspökség részbirtokának) jogalapokra fektetett védelme. Egyébként az itt elmondottakat támasztaná alá az is, hogy — mint már jeleztük — az 1290-es oklevél tapolcai vásárvámot, dusnoki torlókat és harangozókat magáénak követelő XIII. századi veszprémi püspökeinek sorából éppen Kőszegi Péter neve hiányzik. 2 * 5 Azt, hogy Tapolcai Lőrinc a Kőszegiek familiárisa lehetett, más aspektusból is meg tudjuk közelíteni: ehhez mindössze tisztáznunk kell az ellenfél, a fentebb említett, s nyilván Csák-párti, a tapolcai templomot elpusztító Miklós vajda személyét, 286 s annak a közvetlen környék tárgyalt történelmi időszakábanjátszott szerepét. S itt adjuk át a szót KARÁCSONYI Jánosnak. Miklós apjáról, Móricról, az alábbiakat írja: „. . . a királyt fenyegető tatár levágásával tett akkora szolgálatot, hogy azt IV. Béla holtáig sem felejté él . . .". Többek közt főpohárnok és főasztalnok, ezekkel együtt különböző megyék ispáni tisztségét tölti be; királynéi udvarbíró, 1263—1270 között pedig tárnokmester. Nevéhez fűződik a mórichidai premontrei prépostság megalapítása. Fia, Miklós vajda, 1273-ban vitézül harcolt a csehek ellen Nagyszombat alatt. 1274. február 16-tól 1274. augusztus 5-ig főpohárnok, beregi főispán. 1277 végétől egyideig erdélyi vajda és szolnoki ispán; ezidőtől kezdődően viseli a vajda címet. ,, 1290-ben már akkora hatalma és tekintélye van — írja KARÁCSONYI -, hogy a pápa kéri támogatását követe számára." 1307. október 10-én elismeri és megválasztja Károly Róbertet királynak, részt vesz a rozgonyi csatában. (Csupán a később kifejtendőket illetően is írjuk ide: második felesége Nagymihályi Katalin volt). 287 KRISTÓ Gyula írja: „Рок nembeli Móric fia Miklós IV. László uralkodásának tíz éve alatt négyszer nyerte el a vajdaságot." 288 Ezek után nézzük meg, Miklós vajdának milyen köze lehetett Tapolcához, illetőleg környékéhez? RÓMER Flóris tette közzé azt az 1274. február 22én kelt oklevelet, amelyet fentebb részletesen is ismertettünk, s amely szerint IV, László Móric fia Miklós comesnek adományozza - a csehek elleni nagyszombati csatában tanúsított hősiességéért — a zalai várnépek és udvarnokok Hegymagas (Hygmogus) nevű földjét. 289 1274-ben Miklós comes tehát szomszédbirtokos lett Tapolcai Lőrinccel, aki — az oklevél szavai szerint — már ekkor, a határjárás alkalmával ellentmondását jelentette be a Miklósnak adományozott hegy magasi birtok és az ő Tapolca felől fekvő birtoka közötti másfélekényi földterületet illletően. 290 Nos, az említett — hol növekvő, hol csökkenő — földterület évszázadokon keresztül is birtokjogi perek sorozatát vonta maga után. 291 Miklós — ki a hegy magasi birtok megszerzése után hamarosan birtokába keríti a környék jelentős erősségét, a szigligeti várat is 292 — ellenében feltételezésünk szerint Tapolcai Lőrinc számára csak egyetlen kiút marad: a Kőszegiek famíliájában menedéket keresni. Csák Péter nádor 1276-os veszprémi „hadjárata" 293 után és az azt követő eseményekkel szoros összefüggésben került sor a Рок-nembeli Miklós vajda és testvérei, valamint a Tapolcai-család között arra az összecsapásra, amelynek egy részletét oly érzékletesen mutatta be fentebb GUTHEIL Jenő. Ez időben egyébként 1277 után (Miklósról már mint „volt" vajdáról ír az oklevél!) és 1280 (az oklevél keletkezési éve) közé eshetett. (Itt jegyezzük meg, hogy mi a magunk részéről éppen ezt az intervallumot tartjuk — GEDAI Istvánnal ellentétben — a bécsi dénárokból álló tapolcai kincslelet elrejtésének lehetséges időpontjául. 29 ) Visszatérve az 1290-es oklevélhez: Tapolcai Lőrinc Márton nevű fiával (,,. . . comes Martinus filius noster . . ," 295 ) — akinek visszatértéhez kötötte Lőrinc a vásárvám tized visszaszolgáltatásának időpontját — nem találkozunk az 1290-es említésen kívül többet okleveleinkben; ellenben 1300-bm feltűnik egy Tapolcai Lőrinc fia Lőrinc, aki ekkor a királyi kezén lévő tihanyi vár castellanusa. 2 9 6 Lőrinc castellanus az említett évben kiadott oklevélben — a Tapolcával szomszédos csobánci vár urával, Gyula fia Demeterrel együtt — egy hatalmaskodási perben szerepel: a király ,,hűtlen embereinek" megbüntetése címén a tihanyi és csobánci katonákkal elfoglalta és feldúlta a veszprémi püspök Kál nevű faluját. 297 (Megjegyezzük, hogy a fenti esemény látszólag sem jelentheti azt, hogy a Tapolcai-család megszűnt Kőszegi familiáris lenni; hisz a „kiskirályok" III. András alatt is többször „köpönyeget váltottak", 1300 őszétől pedig Róbert Károly ellenében III. András oldalára állottak. 298 ) Egyébként az eseményből arra is következtethetünk, hogy Tapolca világi birtokosai és a veszprémi egyház között Kőszegi Péter püspöksége időszakának kivételével egész XIII. századot végigkísérő hatalmibirtokosi harcok a századfordulóra sem értek véget, s a következő évszázad eseményeinek ismeretében azt is állíthatjuk, hogy az 1290-es oklevélbe foglalt, veszprémi egyház javára tett intézkedések sem valósultak meg. Egy azonban bizonyos: Tapolcai Lőrinc fia Lőrinc tihanyi várkapitány 1300-ban történt említése után többet nem hallunk Tapolca világi birtokosairól. Ennek okát esetleg abban kell látnunk, hogy Lőrinc fia Lőrinccel kihalt a Turulok (?!) tapolcai ága, avagy — s ez az eddig elmondottak alapján is sokkal inkább valószínű - az említett Lőrinc a III. András halálát követő pártharcok idején hűtlenségbe esett. (Adalékként: András halála után a Kőszegiek Károly Róbert ellenében Vencelí és Ottót segítették, az 1310-es évek közepén pedig nyílt fegyveres összecsapásra is sor került Károly Róbert és a Kőszegiek 183
