A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Veress D. Csaba: A Kál-völlgy története (II. rész)

Boldogasszony EÖrs. Kövesi Orbán juratus (megyei esküdt), Sóstói Bálint juratus (megyei esküdt): adómentesek," Eösze Péter V. . ., Zalai György : 40 dénár,- Zalai Simon: 15 dénár,Diskai Imre: 32 dénár; Katona Vince: 32 dénár; Bodó István: 25 dénár« Somogyi Mihály: 20 dénár,- Nagy Barnabás: 32 dénár,- Bogdán László: 40 dénár; Kocsis Balázs: 40 dénár* Győrffy Lukács: 40 dénár,- Bartassi Tamás:40 dénár,- Eösze András: 35 dénár. Köveskálly: Vecsei Lukács: 25 dénár,- Vecsei Ambrusné: 32 dénár,Kövesi Miklós: 20 dénár,- ugyanott zsellérek (ibidem Inquillini): Csatári Balázs: 10 dénár; Csatári Mihályné: 15 dénár. Z. Benedek Kallia (Szentbenedekkáli nemesek): Pálffy János vármegyei bíró (Juratus Cttis) adómentes, Domián István: ? dénár; Szabó Pál: ? dénár-, Kun Lukács:? dénár.

22 1636-ban - az 1542 óta elhagyottan és romokban heverő - Sóstókál faluban adásvétel történt. Nemes Janka János tagyoni lakos a maga és gyermekei (Péter, István, Gergely, Kata és Ilona) nevében megjelent a veszprémi káptalan előtt, s elhagyott nemesi kúriáját 70 magyar forintért eladta Baka Simonnak és gyermekeinek. A kúria szomszédsága volt: keleten az elhagyott utca, délen Nemes Mihály elhagyott kúriája, nyugaton és északon pedig Galasi Imre és Ferenc elhagyott kúriája (udvarháza.)

23 Értékes helyi adatokat tartalmazó adásvételi szerződéseket kötöttek a következő esztendőkben. 1636 januárjában — a már említett - Kun Péter özvegye, Diskai Margit vissza akarta váltani az - 1629. április 18-án - Uki Jánosnak zálogba adott szőlejét, melyet a zálogos igen elhanyagolt, s azt értékromlás fenyegette: „Vitézlő nemes és böcsületes Uki Ferenc Uramnak, Római Császár és Király Urunk Ü Fölsége Lovas edgyik fő szolgájának adassék kezébe. (Uki Ferenc feltehetően Uki János fia lehetett, Sz.) Nemes és Vitézlő becsületes Uram, Kegyelmedért és Kegyelmednek minden lölki és testi javaiért Istenhez való áhitatos szívbéli imádságomat ígérem és ajánlom. Isten Kiegyelmedet jó egészségben sokáig éltesse, Szegény árva nyomorodott özvegy fejem busitásban nagyban vagyok a zálog szőlő miatt; immár többre sem engedik mondván, hogy az is az kit szegény megholt Uram Báttyám és Kegyelmed adott másfél Foréntot, romlott pedig az szőlő, mert most is bevágatlan vagyon, rut pedig, gazos. Hanem avagy Kegyelmed vegye fel az pénzt, mellyet Györffi Lukács kötött egy csomóba, és adott kézbe, hogy adja Kegyelmednek Kezébe. Avagy micsoda titkon való dolog tart ellent benne, hogy az szőlő így ekképpen idegen kéznél függ. Kegyelmed Uram vagy maga jő alá avagy szolgáját küldgye bizony az adós levéllel, hogy szakadgyon egyszer vége, ne aggaztállyák szegény fejemet tovább felöle, Kegyelmed is nyughassék felőle. Másképpen is utánna lesznek törvény szerint is, ha különben Kegyelmed nem engedi, válaszra várok Kegyelmedtül. Isten tárcsa Kegyelmedet javaiba. Boldogasszony avagy Küvágó Eörsön költ. Die 29 Januári Anno 1636. Istent imádom én Diskai Margit, néhai Kun Péternek meghagyott özvegye."

24 A törökökkel elcsendesült harcok és a viszonylagos békeévek láthatóan kedveztek az adásvételeknek, elsősorban a Kál-völgy nemesi falujában, Kővágóörsön. 1637-ben a veszprémi káptalan előtt Kálmán Mihály a maga és veje (Bósa László) nevében kővágóörsi nemesi kúriájának (udvarházának) felét és annak tartozékait örökre eladta nemes Sinka Ilonának és férjének, az „agilis" (azaz nem nemes, de felesége jogán nemesi jogokat élvező) Rendesi Tamásnak. Az eladott kúria szomszédja keleten a közút (via publica), délen a Szűz Mária tiszteletére épült templom, északon a királyi közút (via regia publica), nyugaton pedig rétek. Néhány évvel később, 1644-ben Márton Jánosné Pósa Kata a maga és gyermekei (Farkas, István, Ferenc, Mihály, Márton), továbbá Pósa Anna és annak gyermekei nevében örökre eladta kővágóörsi nemesi kúriáját (udvarházát) Kövesi Vincének, annak nejének és testvérének, illetve annak fiának: Vincének. A ház eladások mellett - a nemesek között földek eladásával is találkozunk. Keresztes János özvegye Kozma Erzsébet - 1657-ben a veszprémi káptalan előtt — örökre eladta nyolc és fél hold kővágóörsi szántóföldjét Nagy Istvánnak, Mátyásnak és Bálintnak.

2 s A viszonylagos békeévek a vidék legértékesebb termékének, a bornak fokozatos termelését és kereskedelmét is fellendítették. A veszprémi káptalan két kál-völgyi birtokán rendszeresen beszedte a bortizedet. 1638-ban Mindszentkálon hét vödör bort, Szentbenedekkálon pedig kilenc vödör bort szedtek be a jobbágyoktól. (Egy „vödör" vagy „cseber" („tina") 42 és fél liternek felelt meg.) A káptalan a beszedett bor jelentős részét eladásra Bécsbe szállíttatta. A szállítást is a szentbenedekkáli és mindszentkáli jobbágyoknak kellett elvégezniök. 1645-ben a káptalan a sümegi várban tartott úriszék elé idézte a két falu jobbágyait, s azzal vádolta meg őket, hogy a Bécsbe szállított bort megdézsmálták. A kihallgatás során a mindszentkáliak nem tagadták, hogy útközben ittak a borból, de azt tagadták, hogy a megivott bor helyébe vizet öntöttek volna a hordóba. Az értékes szőlőbirtokokkal sok volt a probléma, a zavaros időkben a köveskáli nemesek — a veszprémi káptalan birtokából — több szőlőt erőszakkal lefoglaltak és műveltettek. 1650-ben a veszprémi káptalan felkérésére a vasvári káptalan megbízottai 1650. július 4-én vizsgálatot tartottak Szentbenedekkálon és a környező összes káptalani birtokon, hogy tisztázzák a birtokok és az ott élő jobbágyok hovatartozását. A vizsgálat során a következő kérdéseket kellett tisztázni: Hány jobbágya volt régen a káptalannak az illető faluban? Most hány puszta hely van, hol vannak telkek, kik a szomszédok, meddig tart a telek; kié most, illetve hány hold a szántóföld, a rét, van-e 309