A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Veress D. Csaba: A Kál-völlgy története (II. rész)

kivétetik az utolsó napon, és mind testestől-lelkestől meg látom az én üdvözitő Christusomat az Ő Szent Attjával és az Szent Lelkivel és az több Szentekkel egyetemben az ő Szent Országába mindörökkön ott élvén és örvendezvén azokkal egyjetemben. Annak utána teszek illy Testamentumot : Hogy az én részem az Jószágban valami vagyon, hagyom Fe­leségemnek Margitnak, birja mig él, maga mellett az kit akar tartani, tartsa és birják egyenlő képpen, ha az vőnk Vörös János együtt tür vele, egyjütt vegyék hasznát. Egyéb féle marha is minden mi vagyon, övék. Vagyok adós Biró Uramnak Szarka Lukátsnak tizedfél forinttal, Uki János Uramnak huszonharmad­fél forinttal, Kövesi Orbán sógoromnak négy forint­tal. A megholt Farkas Imrének szántóföldekre zálog pénzzel nyolc forinttal. Szalaj Péternek 16 Garassal. Veszprémi Püspök Erghelius Ferenc Urammal a Re­keszbéli másfél hold földet, holtom után birja fele­ségem, ha akarja Püspök Uram, hanem az én földem mellé álljon feleségem, az ő holta után az Atyafiaké legyen. Vallom Tutorul (gondviselőül, Sz.) Szegény Feleségem mellé jámbor fő Uraimat Uki János uramat és Szarka Lukács uramat. Tettem ez Testamentumot illyen tisztességbeli jámbor Nemes Uraim előtt: Sóstói Bálint, Kövesi Orbán Esküitek Szála várme­gyében, Farkas János, Diskay Imre, Nagy Máté. Ké­rem is hogy holtom után ő Kegyelmek ezen megha­tott Testamentumomat megerősitsék pecsétekkel. Datum in Possessione Nobili Boldogasszony ali­ter Kővágó Eörs. Die et Anno Suprascriptis. Urbánus Keővesi juratus in Cttu Zaladiensis (L. Valentinus Sostoj juratus in Cttu Zaladiensis (L. S.)" 19 Kővágóörs falu lakosságáról - neveikről és rendi hovatartozásukról értékes dokumentum a fent említett Kun Péter özvegyének, Diskai Margitnak 1629.április 18-án írott levele: „Én az néhai Kun Péternek meghagyott özvegye, Diskai Margit asszony vallom ezen Levelemnek rendé­ben, hogy én ez mostani időnek alkalmatosságához képest, de kéváltképpen az kenyérnek szükségéért vöttem magamhoz Uki János uramtól 4 ezüst Gréczi tallérokat és 125 pénzeket. Az mely meg neve­zett pénzért adtam Ő Kegyelmének zálogul az Ecsér Hegyen lévő másfél hold szőlőmet, az mellyett Sail SzőÜőnek hinak, mely szőllőnek Fölszérlől való szomszédgya Farkas János, napnyugatról Ecséri La­zámé, délrül Györffi Mátyás gyermekei. Ez megneve­zett szőllő vagyon Szála vármegyében. Adtam penig illen okokat, hogy mikoron Én vagy utánam, akikre ez jószág nézne, meg akarnák vennyi vagy akarnák váltani, . . . nem különben, hanem hasonló pinzt tartoznak eő Kegyelmének adni, az minémü pénzt nekőnk adott. Ez nevezett Szőlőre penig mivel hogy az én megholt Szegény Uram, Kun Péter kért volt Uki Jánostól 23 magyar forintot, melly 23 forintot egyben számolván, ez mostani nékem adott pinztt, tészen egy summának: 29 magyar forintot és 65 pintz. Minek bizonyságára és erősségére adom az je­len való levelemet illen bizonyos személyek előtt, ugy mint Sóstai Bálint Uram, Szalavármegyének Es­kütt Birája, Boldogasszony aliter Kővágóörsi prédi­kátor Kassai Huszár András, nemes ember Gyarmati Gergely Jánosiba lakozó Bakonyi György és Pápán lakozó Marcus Sándor Nemes Személyek előtt, és ugyan ezen Személyeknek pecsétjeikkel megerő­sítvén. Ezen Kővágóörs Die 18 Április Anno 1629." 20 Egy esztendő múlva már Kun Péter özvegye, Dis­kai Margit végrendelkezett: „Anno 1630 Die 29 De­cembris. Mi Sóstói Bálint, Küvesy Orbán, Tsopaly Torma István Deák, e Szent Szála vármegyének Es­küttyei, Adjuk mindeneknek emlékezettyekre az kiknek illik, hogy mielőttünk az néhai Kun Péternek meghagyott özvegye, Diskai Margit tészen ilyen (. . .) egészséges állapotyában lévén. Hogy ütet az ő Attyafiai hozzájok nem vévén, ő pedig öreg ember lévén, magátul elégtelen, hogy magát táplálhassa, hanem az ő nyomorodott fejét kölletett fogni az ő Vejéhez, Wörös Jánoshoz-, azért valamint az ő Isten­ben el nyugodott Attyafiai s Ura hattá, ő is hasonló­képpen hadgya minden javait, akármik légyenek azok, ennek a megnevezett Wörös Jánosnak az Jószágon kivül, valami házi eszköz lenne avagy költség, az há­zat is penig az mellyben laknak, mellyet Szegény Megholt Urával együtt építettek, azt is neki hagyom, mint szintin megholt Uram is hattá; ha penig az Uram Attyafiai is az házból ki akarnák küldeni Vörös Já­nost, különben ki ne küldhessék belőle böcsü nél­kül, hanem az ő erejeket meg böcsüljék és igy küld­hessék ki belőle, az böcsü penig Vörös Jánosnak adassék. Ez vallás tételben jelen voltak Totty Neme­sek Zabó János, . . . Jakab, Zabó László. Datum in Possessione Boldogasszonyfalva aliter Kővágó Eörs, in Cttu Zaladiensis, Anno et Die Supra narat. Urbá­nus Küvesy juratus (L. S.), Stephanus Torma jura­tus (L.S.)" 2Í Az 1630. évben Zala vármegye összeíratta a job­bágyi és egytelkes (adóköteles) nemesi portákat a vár­megyében, s így a Kál-völgyben is. „Az mostani utol­szor való reticicatio (sic) szerént találtam Szám sze­rént az hódulatlan (azaz a töröktől hódolatlan, Sz) portákat az Battyáni Uram Eő Nagysága ... 6 és fél portáján kivül: Szentbenedekkállya mindenestül port. 2, gr. 1., Mindszentkállya mindenestül port. 1, gr. 1." Azaz Szentbenedekkálon kettő- és Mindszent­kállon egy jobbágy portát találtak az összeírok. A két földesúri falunak egy-egy nap volt a Jabor gra­tuitus"-a, azaz a közeli végvárakban végrehajtandó kötelező ingyen munkája. A Kál-völgyben és környékén lévő nemesi falvakat névszerint írták össze, megjelölve, hogy az illető egytelkes nemesi család milyen összegben (dénár­ban megjelölve) volt köteles fizetni - az 1595:5. te. által — az egytelkes nemesekre kivetett állami adót, a „taxát" (taksát): 308

Next

/
Oldalképek
Tartalom