A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Veress D. Csaba: A Kál-völlgy története (II. rész)

kivétetik az utolsó napon, és mind testestől-lelkestől meg látom az én üdvözitő Christusomat az Ő Szent Attjával és az Szent Lelkivel és az több Szentekkel egyetemben az ő Szent Országába mindörökkön ott élvén és örvendezvén azokkal egyjetemben. Annak utána teszek illy Testamentumot : Hogy az én részem az Jószágban valami vagyon, hagyom Feleségemnek Margitnak, birja mig él, maga mellett az kit akar tartani, tartsa és birják egyenlő képpen, ha az vőnk Vörös János együtt tür vele, egyjütt vegyék hasznát. Egyéb féle marha is minden mi vagyon, övék. Vagyok adós Biró Uramnak Szarka Lukátsnak tizedfél forinttal, Uki János Uramnak huszonharmadfél forinttal, Kövesi Orbán sógoromnak négy forinttal. A megholt Farkas Imrének szántóföldekre zálog pénzzel nyolc forinttal. Szalaj Péternek 16 Garassal. Veszprémi Püspök Erghelius Ferenc Urammal a Rekeszbéli másfél hold földet, holtom után birja feleségem, ha akarja Püspök Uram, hanem az én földem mellé álljon feleségem, az ő holta után az Atyafiaké legyen. Vallom Tutorul (gondviselőül, Sz.) Szegény Feleségem mellé jámbor fő Uraimat Uki János uramat és Szarka Lukács uramat. Tettem ez Testamentumot illyen tisztességbeli jámbor Nemes Uraim előtt: Sóstói Bálint, Kövesi Orbán Esküitek Szála vármegyében, Farkas János, Diskay Imre, Nagy Máté. Kérem is hogy holtom után ő Kegyelmek ezen meghatott Testamentumomat megerősitsék pecsétekkel. Datum in Possessione Nobili Boldogasszony aliter Kővágó Eörs. Die et Anno Suprascriptis. Urbánus Keővesi juratus in Cttu Zaladiensis (L. Valentinus Sostoj juratus in Cttu Zaladiensis (L. S.)"

19 Kővágóörs falu lakosságáról - neveikről és rendi hovatartozásukról értékes dokumentum a fent említett Kun Péter özvegyének, Diskai Margitnak 1629.április 18-án írott levele: „Én az néhai Kun Péternek meghagyott özvegye, Diskai Margit asszony vallom ezen Levelemnek rendében, hogy én ez mostani időnek alkalmatosságához képest, de kéváltképpen az kenyérnek szükségéért vöttem magamhoz Uki János uramtól 4 ezüst Gréczi tallérokat és 125 pénzeket. Az mely meg nevezett pénzért adtam Ő Kegyelmének zálogul az Ecsér Hegyen lévő másfél hold szőlőmet, az mellyett Sail SzőÜőnek hinak, mely szőllőnek Fölszérlől való szomszédgya Farkas János, napnyugatról Ecséri Lazámé, délrül Györffi Mátyás gyermekei. Ez megnevezett szőllő vagyon Szála vármegyében. Adtam penig illen okokat, hogy mikoron Én vagy utánam, akikre ez jószág nézne, meg akarnák vennyi vagy akarnák váltani, . . . nem különben, hanem hasonló pinzt tartoznak eő Kegyelmének adni, az minémü pénzt nekőnk adott. Ez nevezett Szőlőre penig mivel hogy az én megholt Szegény Uram, Kun Péter kért volt Uki Jánostól 23 magyar forintot, melly 23 forintot egyben számolván, ez mostani nékem adott pinztt, tészen egy summának: 29 magyar forintot és 65 pintz. Minek bizonyságára és erősségére adom az jelen való levelemet illen bizonyos személyek előtt, ugy mint Sóstai Bálint Uram, Szalavármegyének Eskütt Birája, Boldogasszony aliter Kővágóörsi prédikátor Kassai Huszár András, nemes ember Gyarmati Gergely Jánosiba lakozó Bakonyi György és Pápán lakozó Marcus Sándor Nemes Személyek előtt, és ugyan ezen Személyeknek pecsétjeikkel megerősítvén. Ezen Kővágóörs Die 18 Április Anno 1629."

20 Egy esztendő múlva már Kun Péter özvegye, Diskai Margit végrendelkezett: „Anno 1630 Die 29 Decembris. Mi Sóstói Bálint, Küvesy Orbán, Tsopaly Torma István Deák, e Szent Szála vármegyének Esküttyei, Adjuk mindeneknek emlékezettyekre az kiknek illik, hogy mielőttünk az néhai Kun Péternek meghagyott özvegye, Diskai Margit tészen ilyen (. . .) egészséges állapotyában lévén. Hogy ütet az ő Attyafiai hozzájok nem vévén, ő pedig öreg ember lévén, magátul elégtelen, hogy magát táplálhassa, hanem az ő nyomorodott fejét kölletett fogni az ő Vejéhez, Wörös Jánoshoz-, azért valamint az ő Istenben el nyugodott Attyafiai s Ura hattá, ő is hasonlóképpen hadgya minden javait, akármik légyenek azok, ennek a megnevezett Wörös Jánosnak az Jószágon kivül, valami házi eszköz lenne avagy költség, az házat is penig az mellyben laknak, mellyet Szegény Megholt Urával együtt építettek, azt is neki hagyom, mint szintin megholt Uram is hattá; ha penig az Uram Attyafiai is az házból ki akarnák küldeni Vörös Jánost, különben ki ne küldhessék belőle böcsü nélkül, hanem az ő erejeket meg böcsüljék és igy küldhessék ki belőle, az böcsü penig Vörös Jánosnak adassék. Ez vallás tételben jelen voltak Totty Nemesek Zabó János, . . . Jakab, Zabó László. Datum in Possessione Boldogasszonyfalva aliter Kővágó Eörs, in Cttu Zaladiensis, Anno et Die Supra narat. Urbánus Küvesy juratus (L. S.), Stephanus Torma juratus (L.S.)"

2Í Az 1630. évben Zala vármegye összeíratta a jobbágyi és egytelkes (adóköteles) nemesi portákat a vármegyében, s így a Kál-völgyben is. „Az mostani utolszor való reticicatio (sic) szerént találtam Szám szerént az hódulatlan (azaz a töröktől hódolatlan, Sz) portákat az Battyáni Uram Eő Nagysága ... 6 és fél portáján kivül: Szentbenedekkállya mindenestül port. 2, gr. 1., Mindszentkállya mindenestül port. 1, gr. 1." Azaz Szentbenedekkálon kettő- és Mindszentkállon egy jobbágy portát találtak az összeírok. A két földesúri falunak egy-egy nap volt a Jabor gratuitus"-a, azaz a közeli végvárakban végrehajtandó kötelező ingyen munkája. A Kál-völgyben és környékén lévő nemesi falvakat névszerint írták össze, megjelölve, hogy az illető egytelkes nemesi család milyen összegben (dénárban megjelölve) volt köteles fizetni - az 1595:5. te. által — az egytelkes nemesekre kivetett állami adót, a „taxát" (taksát): 308