A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Hudi József: A Veszprémi Olvasótársaság története 1841–1844. (Adalékok a Veszprém megyei reformkori egyletek történetéhez)

42, 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51. 52. 53. 54. 55. RÁKÓCZI István: A szentgáli Olvasó Egylet (Kaszinó) története. A Veszprém megyei Könyvtár Évkönyve 1974. 237-274., VARGA Béla: A Veszprém megyei Könyvtár története. Uo. 1961. 7-46. A felhasznált statisztikai kiadvány: Magyarország egyletei és társulatai 1878-ban. (Szerk.: Varga Gyula) Bp. 1880. Az olvasótársaság névkönyvét is felhasználta kutatásai során Varga Béla (1961) és Tóth Dezső (1975). A Pallas Nagy Lexikona Bp. 1895. X. köt. 248., A Magyar Nyelv Értelmező Szótára Bp. 1960. III. köt. 777. SZÉCHENYI István: Világ. Pest, 1831. 320-321. Uo. 335-369. Uo. 345-346. Uo. 352. Tudományos Gyűjtemény 1828. XII. köt. 164., Mezőszentgyörgyön 1840-ben 70 szavazóképes nemest írtak össze a szolgabírák, a nemesek egy része Zalában és Fejér megyében él, de itt is vannak kisebb birtokai, mint például a köveskáli Györfy családnak, a nyéki Balassa családnak. A nevezetesebb birtokos famíliák, melyek a társaságot alkothatják: a Baditz, Bárdosy, Fodor, Harmath, Szalay, Udvardy, Véghelius, Hajós, Pósa, ötvös a helyben lakók közül, s a Katona, a Keserű, a Meszely, Pázmándy, Somogyi, Szűts, Hajós és Matkovits a szomszédos megyében lakó családok közül. Megyei tisztviselő is akad a nevezetesebb családok tagjai között: Hajós György Tolnában szolgabíró. A Matkovits család legidősebb tagja - Matkovits István - a legmagasabb állami hivatalok egyikét mondhatja magáénak: a hétszemélyes tábla egyik bírája. Fia, Tivadar (1813-1898) országgyűlési képviselő, unokája ugyanezen a néven közmegbecsülésben álló veszprémi ügyvéd, függetlenségpárti politikus és hír lapszerkesztő. SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái. Bp. 1902. VIII. köt. 822-823. A Pápai Casino Részvényeseinek Névsora betűrenddel, annak Törvényei s egyéb Tudnivalói. Pápa. 1838. 3-4. Bocsor szerint a kaszinó 1834. január 4-én alakult kb. 100 taggal, a város nagylelkű pártfogójának, gróf Esterházy Károlynak az elnökletével. Az alakuló ülést 6-án újabb nagygyűlés követte, melyen elfogadták az egylet alapszabályait és megválasztották vezetőségét. BOCSOR: i. m. 1. sz. 1-2. A különválást a városi tanács tisztségviselői irányították, az újonnan alakult polgári kaszinó főigazgatói tisztét is a városi polgármester töltötte be. 1848. október 20-án a két egylet ünnepélyes keretek között újra egyesült Kör. néven. 1849-ben az egyetlen egylet volt a megyében, melyet az osztrákok nem tiltottak be: gr. Althan ezredes azzal a feltétellel adta ki a működési engedélyét, hogy tevékenységi köre kizárólag csak a művelődésre szorítkozik. BOCSOR: i. m. 2. sz. 5-6. BOCSOR: i. m. Honművész 1833. II. 1. sz. Pesti Hírlap 1842. 146. sz. 371. Az olvasókört Kőszeghy József uradalmi tiszt szervezi meg. Kezdeményezésére 1841. év végén megalakul a társaság. Helyiségeit - két szobát - a kastély egyik melléképületében rendezték be. Itt is gr. Esterházy Károly, a felvilágosult földesúr volt az, akinek segítsége nélkül a kör aligha alakult volna meg. Az egylet fokozatosan megerősödik: 1842 májusában már 32 tagja van. TÓTH: Veszprém megyei olvasókörök, olvasóegyletek a 19. században. VmMSZ 8(1975) 140., RÁKÓCZI: i. m. 234-274., a feltevést elsőként MALONYAY Dezső népszerűsítette monográfiájában. (A magyar nép művészete. Bp. 1912. IV. köt. 21.) VemLIV. 1b. 988/1846. sz. Uo. Huszár Pongrác járási szolgabíró jelentése 1846. május 2-án. 56. 57. 58. 59. 60. 61. 62. 63. 64. 65. 66. 67. 68. 69. 70. 71. Uo. Acta nobilitaria, conscriptio nobilium, Küngös. 1840. Uo. Szilasbalhás DOBI:i. m. 9-10. VÉGHELY Dezső: Emléklapok rendezett-tanácsú Veszprém város közigazgatási életéből. Veszprém, 1886. 264-321., KOROMPAY György: Veszprém. (2. átd., bőv. kiad.) Bp. 1957. 46-63., GERÖ László: Pápa. Bp. 1959. 66-73., Életképek 1842. I. 10. sz. 86-88., 1846.1.14. sz. Honderű 1844. 2. sz. 33-34., VÉGHELY: i. m. 204., a Vizler-féle fürdőt 1843 tavaszán nyitották meg, 1866-ban szűnt meg; a megyeszékhely kedvelt szórakozóhelye: a fürdőház mellett vendéglő és kerthelyiség állt a közönség rendelkezésére. A negyvenes évektől kezdve gyakorta szoktak itt a városi polgárok táncmulatságokat rendezni. Életképek 1845.11. 13. sz. A veszprémi tudósító örömmel jelentheti az 1845. január 13-i közgyűlésről szóló beszámolójában: ,,Veszprémben is a honi már a divat." A vármegyei gyűlésen ugyanis magyaros szabású öltözékben jelent meg a nemesek és a megyei tisztviselők többsége: „ . .. a pápai posztóból készült veszprémi attilákon kívül alig láthatánk más öltönyt fulladásig tömött megyei nagytermünkben." Életképek 1845. I. 6. sz. 193-194. A hölgyek körében azonban sokkal nehezebben terjed a rosszabb minőségű és drágább hazai alapanyagból készült öltözet. Az 1845. évi farsangi bálokon Pápán a „honi kelme, nemzeti szabású" öltözék „ritka madár". Életképek 1845. I. 7. sz. 221. A fővárosi lap tudósítója nem sokkal később ironikusan jegyzi meg, hogy a hetivásárok alkalmával csak a bécsi divatárus bódéja körül tolonganak a pápai védegyleti hölgyek. Életképek 1845.

1. 25. sz. 807. Életképek 1846. I. 4. sz. A veszprémi szőlőbirtokosokról olvashatjuk egy helyen, hogy az almádi, csatári, csopaki szőlőhegyeken a szüreti mulatságokat „átfrissmagyarozták". Uo. 1845. II. 23. sz. 737-738. A veszprémi polgári kaszinó 1842. január 24-én tartott tán cestély érői szóló beszámolóból idézünk: „Társalgási nyelvünk egyedül magyar volt, de talán te fölöslegesnek is tartod ezt Veszprémről megemlíteni, - oh én épen nem! hiszen kisebb körökben igen gyakran főszerepet játszik a németnyelv . . ." Életképek 1842.1. 10. sz. 87. Életképek 1845.1. 14. sz. 448-449. Uo. 1845.1. 8. sz. 253. Uo.1846.II

. 3.sz. Uo. 7. sz. Uo. 14. sz. A zsinagógát 1846. szept. 11-én szentelik fel, Lőw mond nagyhatású beszédet. Folyóirat-tervét végül is nem tudja megvalósítani, mivel az 1848/ 49-es idők ezt lehetetlenné teszik, s a haza ügye őt is a harctérre szólítja. A Magyar Zsinagóga 1847 elejénjelenik meg. Életképek 1847.

1. 19. sz. Életképek 1847.1. 19. sz. A pápai kollégium története. Bp. 1981. 184-186. A másik, megyében alakult diáktársaságra, a veszprémi kispapok olvasókörére nézve megoszlanak a vélemények. Az egyik álláspont szerint a pesti szemináriumi kispapok példájára a veszprémiek is irodalmi kört alakítottak, mely 1836-1846 között működött, önálló kéziratos hetilapot is kiadott Bimbó címmel, melyben tudományos és szépirodalmi dolgozataikat, írásaikat adták közre. Brisits Frigyes szerint a kör alakulására csak 1846-ban került sor: ekkor kérték a növendékek az aluljárókat arra, hogy magyar nyelvű hírlapokat járatnassanak és olvashassanak. Brisits arra is utal, hogy lehet, a kör meg sem alakult. A kérdés eldöntése további kutatást igényel. 471