A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

Szij Béla: Jókai Mór képzőművészeti érdeklődése

mával közösen is igyekezett fejleszteni kifejezőerejét. Orlai Petrich jegyezte föl a pápai tanulóesztendőről a következőket: „Néha, ha időnk engedte . . .Jókaival ketten rajzolgattunk szűk szobánkban, nagy súlyt fektettünk a színek egymásra gyakorló vegyi hatására, ebben Jókai volt a mester, ő tudta, hogy milyen színeket szabad csak egymásra keverni, hogy azok meg ne változzanak, s müveink örök időkre megtartsák frissességüket. Rajzban pedig Petőfi ítélete volt a döntő."

2 3 Azt nem tudjuk ellenőrizni, hogy Petőfi miként nyilvánított véleményt, de az olajfestés technikája iránti érdeklődésüknek a jelét mi is megerősíthetjük. Orlai Petrich Soma első pápai tanulóesztendejében 1840-184l-ben levél útján érdeklődhetett a még Sopronban tanuló barátjától, Lantay Sándortól bizonyos festékfajták vegyi természetéről, mert Lantay egyik hozzá írt levelében — egy soproni festőre hivatkozva — megígérte neki, hogy tájékoztatást küld majd az olajfestékek használatával kapcsolatosan.

24 Úgy tetszik, hogy az Orlaiban az olajfestékek iránt dolgozó érdeklődés Jókaiban is megvolt. Vagyis Jókait éppúgy érdekelte a kérdés, mint Orlait. Mikszáth szerint Jókai Pápán ,,a rajzban annyira előre haladott, hogy az arczokat egypár vonással pontos hűséggel veti papírra, a festésben pedig minden nap gyakorolja magát, új szinezési mód kitalálásán töri a fejét, s festékeit maga csinálja."

25 Ismét Mikszáthot idézzük: Móricz leginkább a magához hasonló szelid természetű Orlaival rokonszenvezett. Orlai is tudott festeni, megmutogatták egymásnak rajzaikat, vázlataikat, beszélgettek szép képekről, minőkből sokat lehet látni az Eszterházy kastélyban . . . Jósika Miklós Abafija éppen akkor volt friss", egyszóval, fontos és időszerű" olvasmányaik közé tartozott.

26 Ez utóbbi állításnak a megerősítésére hamarosan visszatérünk. * A következő két iskolai évet nem Pápán, hanem Kecskeméten végezte. Ott különben jóval többet festett, és jóval több forrás tájékoztat bennünket akkori képzőművészeti érdeklődéséről is. Orosz Lászlónak Jókai Kecskeméten című tanulmányában sok fontos adatot és megállapítást találunk.

2 7 Jókai buzgón másolta a főiskola könyvtárából kölcsönzött festményeket és rajzokat. Egy Simonyi nevű kecskeméti festő műveinek a tanulmányozását külön is megemlítette Orosz László. És egy érdekes, tankönyvnek is beillő művet ismert meg Jókai ebben az esztendőben: Johan, Caspar Lavater: Phisiognomiáját. Ez volt — Orosz László megállapítása szerint — „az egyetlen könyv, amelyet két év alatt kölcsönvett a főiskolai könyvtárból, bizonyára szintén festészeti szempontból érdekelte".

28 Lavater, (a hírneves zürichi lelkipásztor és tudós) szerint ugyanis az arcvonásokból, a szemöldökökből, a szemből, az orrnak, a szájnak és általában a fejnek a formájából következtethetünk az ember jellemére, belső és titkos indulataira. Ehhez a könyvhöz a szerző maga készített — illusztrációként — tanulmányfej eket, s velük is megpróbálta, hogy állításait igazolja. Érthető, hogy az emberi jellemet kutató Jókai érdeklődését szintén megragadta. A kecskeméti református egyház könyvtárában őrzik Ács Károlyról készített kis méretű arcképét.

29 A festmény hátán, (a vakrámán) ez a felírás olvasható: „Jókai első olajfestménye a kecskeméti r. főiskolán 1842-43-bani tanuló korából".

20 Ács Károly műfordító volt, később nyelvtudós lett. Már fiatalon a francia nyelvet tanította Kecskeméten. Orosz László szerint 1848 májusában Pest megye első szolgabírája volt, majd Kalocsán szervezett nemzetőrséget. A szabadságharc elbukása után tíz hónapig bujdosott, azután elfogták, s 1852-ben halálra ítélték. Ezt nem hajtották végre, hanem hatévi várfogságra változtatták. Fogságában európai nyelvekkel foglalkozott. Később ismét részt vehetett a közéletben. Muraközy Lajos arcképét a legutóbbi években szerezte meg a kecskeméti Katona József Múzeum.

3! Muraközy Kecskeméten jogot tanult, de azt abbahagyta, s festő lett belőle. A szabadságharc elbukása után bujdosnia kellett, s ez alatt festésből próbálta fenntartani magát. Jókai ajánlására Bécsbe ment. Ott részben rejtőzködött, részben megpróbálta fejleszteni művészi készségét. Hazatérte után letartóztatták, bebörtönözték, majd — onnan szabadulva — Kecskeméten gazdálkodni kezdett. Maga a kisméretű olajfestmény gondos, karakteres, de óvatos, harmonikus előadást mutat. Inkább a biedermeier kisszerű, nyugalmat kereső előadását látjuk rajta, nem pedig azt a romantikus életérzést, amely majdan Jókai írásműveiből sugárzik. A bonyi Lajos arcképe a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokába került.

32 A Vasárnapi Újság 1909. évi folyamának 10. számában találjuk Abonyinak az arcképpel kapcsolatos visszaemlékezését, ugyanott láthatjuk az ovális alakú miniatűr arckép másolatát. Abonyi előadása szerint Jókai Kecskeméten a Nap utcában lévő diákszállásán mutatta meg neki rajzait, festményeit és festőeszközeit. ,,Az ecsetekre, а festékesládára nyitva maradt a szájam" Jókai „rajzkönyvecskéi"-ről pedig, amelyekből ma is sok megvan, azt mondta, hogy azokban „kecskeméti ismeretes báty amur amok", valamint „Jósika regényeinek, Abafinak, Utolsó Báthorynak alakjai pompáztak". Tehát a Jósika-regények érdekességei, amelyekről Mikszáth is megemlékezett, Pápa után Kecskeméten is változatlanul foglalkoztatták Jókai képzeletét. Az Abonyi Lajosról készített arckép rokonságot mutat Jókainak azzal az önarcképével, amelyen magát 18 éves korában festette meg.

33 Az olajban készült arckép reprodukciója sok helyen megjelent. A Vasárnapi Újság 1885. évi 9. számában Tors Kálmán ismertette keletkezésének történetét, s a szöveg mellett ott találjuk - az akkori nyomdai lehetőségeknek megfelelő — reprodukciós változatát. A kép Tors 506