A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)

S. Lackovits Emőke: Veszprém megye textilművészete. I. A balatonfüredi református templom úrasztali kendői

JEGYZETEK 1. PALOTA Y Gertrúd: A debreceni református egyház régi térítői. Debrecen, 1936. 1. 2. Pl. a szentantalfai úrasztali terítők és kendők ellopásáról, valamint a gyülekezet asszonyainak áldozatkész ajándékozásáról egy ilyen bejegyzésből értesültünk. 3. Az 1562. évi Debreceni Hitvallás az úrvacsorai edényekről rendelkezve kimondja, hogy bármiből készül hétnek, csak egyszerűek legyenek. Hasonlóképpen határozza meg az Oltárt (Úrasztala!) és a papok szertartás közbeni öltözetét is. In: KISS Áron: A 16. században tartott magyar református zsinatok végzései. Bp. 1881. 152. 4. PALOTA Y Gertrúd: A győri református egyház régi török kendője s némely tanulsága. Győr, 1936. PALOTAY Gertrúd: A miskolci református egyház régi hímzései. In: Történetírás I./5-6. é. n. PALOTAY Gertrúd: A debreceni református egyház régi térítői. Debrecen, 1936. PALOTAY Gertrúd: Oszmántörök elemek a magyar hímzésben. Bp. 1940. 5. FELVINCZI TAKÁCS Zoltán: Török és törökös magyar hímzések a református kiállításon. Protestáns Szemle 1934/11.577-580. 6. RÓMER Flóris: A pápai református egyház levéltára és régibb térítői. Vasárnapi Újság 1875. aug. 15. 522. 7. TAKÁCS Béla: Református templomaink úrasztali térítői. Bp. 1983. 8. TAKÁCS Béla: Református templomok török hímzései Észak-Magyarországon. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. Miskolc, 1974-75. 9. ТАРА Y SZABÓ Gabriella: Magyar úrihímzés. Bp. 1941. V. EMBER Mária: Úrihímzés. Bp. 1981. 10. V. ö. TAKÁCS Béla: op. cit. (1983). 59. 11. V. EMBER Mária: op. cit. 19. 12. A balatonfüredi református egyház jegyzőkönyve. 13. PALOTAY Gertrúd: Oszmán-török elemek a magyar hímzésben. Bp. 1940. 17. 14. TAKÁCS Béla: op. cit. (1983.) 59. 15. PALOTAY Gertrúd: op. cit. (1940) 45., 49., 89., 130.sz. ábrák. 16. V. ö. Ibidem: 42-43. valamint: PALOTAY Gertrúd: A magyar református templomok úrasztali térítői. In: Magyar református templomok. Szerk.: KOVÁCS J. István. Bp. 1942.289-313. 17. PALOTAY Gertrúd: op. cit. (1940.) 33. és 51. valamint az ábrái. GERVERS-MOLNÁR Veronika: Ipolyi Arnold hímzésgyűjteménye az esztergomi Keresztény Múzeumban. Bp. 1983. 17. 18. V. ö. V. EMBER Mária: op. cit. (1981.) és TAKÁCS Béla:op. cit. (1983.) 19. L! PALOTAY Gertrúd: op. cit. (1940.) 33., 35., 38., 51.,53. 20. Ibidem: 42., 43., 45. 21. 22. Ibidem: 33. és 51. 23. TAKÁCS Béla: Úrasztali terítők. Múzsák 1984/3. 8-10. 24. Maria V. EMBER: Alte ungarische Stickerei. Bp. 1963. V. EMBER Mária: op. cit. (1981) TÁPAY SZABÓ Gabriella : op. cit. 10 -11. 25. THALY Kálmán: A régi magyar hímzőművészetről 1707-1708. Arch. Ért. 13. (1879.) 344-350. (idézet: 346.) 26. Köszönetet mondok mindenekelőtt PETRÖCZ László balatonfüredi református lelkésznek az úrasztali kendők és az egyházközség birtokában lévő írásos feljegyzések rendelkezésemre bocsátásáért, továbbá VÁJNA Lajosné díszítőművészeti szakkörvezetőnek, KÖVY Zsolt pápai gyűjteményi igazgatónak és TISLÉR Géza csopaki református lelkésznek szíves segítségükért. 27. DANKÓ Imre: Az almaszimbolika magyar vonatkozásai Ethn. 1962. 558-589. 28. V. ö. KRESZ Mária: Virág és népművészet. Bp. é. n. 25. 29. KRESZ Mária: op. cit. 4. 30. V. ö. ERDÉLYI Pál: A virágének. Ethn. 1899. 257269. és 337-352. *** Fényképfelvételek: Bakonyi Múzeum fotótára, Róka Lajos EMŐKE S. LACKOVITS: TEXTILKUNST DES KOMITATS VESZPRÉM I. DIE ABENDMAHLSTISCHDECKEN DER REFORMIERTEN GEMEINDE ZU BALATONFÜRED Die „reformierten" Abendmahlstischdecken zeigen am umfassendsten das Bild der Textilkunst des 17-18. Jahrhunderts auf. Sie waren in Farben und Ornamenten durch die Liturgie nicht bestimmt, so sind sie mit den alltäglichen (profanen) Textilien identisch. (Die Herrenmahlstischdecken unterscheiden sich von den profanen nicht!) Zu der Geschichte der Leinenstickerei im Komitat Veszprém geben die drei Herrenmahlstücher der reformierten Kirche in Balatonfüred wichtige, ergänzende Beiträge. Darüber hinaus liefern sie ein gutes Beispiel über den Geschmack der Reformierten in dieser Gegend und über die Beziehungen zu der ungarischen Stickereikunst dieser Epoche (17.-18. Jh.). Alle drei gestickten Tücher sind aus feinem weissen Leinwand. (Batist). Die Grösse ist ca. so, wie die der Kelchdecken und der Velum. In Form sind sie quadratisch. 60 x 60 oder 80 x 80 cm. Das erste Tuch ist mit Goldfaden gestickt. In allen vier Ecken prangen offene Granatäpfel, die in dreizweigigen Hyazinthen enden und ausserdem breite und zackige blättertreibende Büsche. Das zweite Tuch ist mit Gold und Silberfaden gestickt worden. In allen Ecken finden wir je vier „Türkenbirnen" mit kleinen Ranken und mit kugelförmigen Ornamenten und Büsche mit dicken, -auf der einen Seite zackigen Blättern. Diese Büschcen sind auch auf der Mitte jeder Seite zu sehen. Das dritte Tuch ist mit Gold und ekrü - (beige) türkisfarbigen Fäden geschmückt. In allen Ecken ist je ein blü645