A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)
S. Lackovits Emőke: Veszprém megye textilművészete. I. A balatonfüredi református templom úrasztali kendői
mustrája. A rokonvonásokat mutató textíliák ábrája és leírásai Palotay Gertrúd már idézett munkájában megtalálhatók. 15 Ma a kompozíciókat alkotóelemeikre szedjük szét, akkor megállapítható az egyes részecskék eredete és az előképtől való eltérése. Technikailag és a kompozíció szerkezetét tekintve legtökéletesebb, legaranyosabb és leggondosabban szerkesztett az első kendő, az aranyszállal hímzett gránátalmás. A virágok közös tőből fakadók, a kendő közepe üres, a négy sarokban hangsúlyos a virágbokor díszítmény. Ezek a sajátosságok a törökös magyar hímzések jellemzői. 16 De törökös magyar vonás a vaskos levélábrázolás, a kunkorodó kacsok és a csak egyik oldalon fogazott levél is. Mindezek mellett török elemek is megfigyelhetők: így pl. a gránátalmák felett koronaként elhelyezkedő hármas levél vagy jácint, az aszimmetrikus szerkesztés, a síkábrázolás, a főszárból páros számmal kiágazó gránátalmák, amelyeknek előképe minden bizonnyal az egy tőből fakadó, egymást keresztező szárakon ülő gránátalmák voltak. De török sajátosság a tőből kinövő levél, vagy a gránátalmák középrészre és keretre bontása is. 17 A második kendő fő díszítménye az ún. török körte a török kendőknek (tsevre, pesgír, uckur) és a magyar úrihímzéses textíliáknak is ékítménye. 18 Hasonlóan az előzőhöz török és törökös magyar sajátosságokat egyesítő mustra. Török elemei: a közös tőből fakadó, szétágazó páros számú virágok, az aszimmetrikus ábrázolás, az oldaközepeken is megjelenő virágbokrok, minden száron, az egész virágtövön ismétlődő bóbiták (három függőleges ággal ellátott gömböcskék) és a tőből kinövő levelek. 19 Törökös magyar vonás viszont a nagy hangsúlyos sarokdíszítmény, a velük megegyező oidalközépdíszítmények, amelyek már a Nyugat-európai vászonhímzésekhez állnak közel. A virágbokrok azonos méretűek, a levelek vaskosak, legfeljebb csak az egyik oldalon fogazottak. 20 A török körték merev-szabályosan elrendezettek, s a szárakat sok apró kacsocska ékíti, amelyek barokkos ízt adnak még akkor is, ha túlontúl merevek. A legvegyesebb és legmerevebb a harmadik kendő négy sarokdíszítményként álló virágbokra, ahol a/ egyetlen S alakú, viszonylag széles talapzatból kiinduló száron háromféle növényi díszítmény látható, aszimmetrikusan és páratlan számban. Míg az előző torok elemként" ' . utóbbi törökös magyar jellemzőként fogható fel 22 . Török sajátosság továbbá a három színnel (ekrü, arany, türkiz) való hímzés és a szögletes, fekvő S alak is. Magyar jellegzetesség — törökös vonásokat egyesítve — a mustra sarokban történt elhelyezése, azonos mérete, a széles alapról való kiindulás, az egyszerű, majdnem torz levelek. A merevség elsősorban a kisebb technikai tudásnak, a minta gyarlóbb lemásolásának tulajdonítható. A három kendő díszítményének egy-egy eleme nemcsak keleti, hanem európai reneszánsz vonásokat is mutat: pl. a gránátalma, szegfű 23 , így méltán sorolhatók a jellegzetes magyar úrihímzések csoportjába, ha nem is az élvonalbelibe 24 . Arany- és ezüstszál dominál a kendők hímzésén, amelyet a kutatók kevésbé vélnek tartósnak a selyemnél 25 , azonban a sok nehéz megpróbáltatást és üldöztetést kiállott veszprémi református egyházmegye balatonfüredi eklézsiája évszázadokon át megőrizte ezeket a kendőket, ha nem is teljes épségben. E három textília nemcsak fontos és uj adat a Bakony- és Balatonfelvidék hímzőművészetéhez, hanem tanuja a térségben élők ízlésének, egyházuk iránti adakozókészségének, a magyar nyelvterület hímzőkultúrájához való kapcsolatának is. Díszítményeik, kivitelezésük, alapanyaguk és a felhasznált hímzőfonal alapján a három kendő korát a 17. század végére, a 18. század első felére tehetjük. Hozzájuk hasonló úrasztali kendő vidékünkön nem található. A pápai gyűjtemény (Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei) őriz 16., 17., 18. századi úrasztali kendőket és térítőket, de ezek a három füreditől eltérőek, motívumaikbaji különbözőek, csak alapanyagukban és hímzéstechnikájukban megegyezőek 2 6 . A kutatás során felmerült az a gondolat, hogy a hímzett textíliáknak az alkotók környezetében, a valóságban meglévő növények szolgáltak-e előképként, avagy csak egyszerűen már elkészült kompozíciók átvételéről van szó. A hímzések is, a faragások is sokféle jelképet ábrázolók, pl. a gránátalmát mint a szerelem, a termékenység összetett jelképét 27 . Ugyanezen szimbólumok a kor (a 16 18. század) legüldözöttebb, mégis legkedveltebb költészeti remekeiben, a virágénekekben is általánosan meglévők. De az itt megénekelt, viszonylag nagyszámú virág a textíliákon is megjelenő 28 . Ha a virágminta nem is mindig a természetből vett, azért elképzelhető, hogy a termesztett virággal azonosított 29 , hisz a korabeli virágoskertekből ismert adatok alapján feltételezhető, hogy a virágos nyelv és a virágábrázolás megfelelő környezet híján nem létezett volna 30 . Tehát a meglévő ábrázolások és a szűkebb vagy tágabb környezetben látottak egyaránt ihletőivé váltak e textilművészen emlékeknek. 644
