A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (Veszprém, 1986)
S. Lackovits Emőke: Veszprém megye textilművészete. I. A balatonfüredi református templom úrasztali kendői
hajló belső oldalán fogazott levéllel indul. Ezután bal oldalra egy kis csigavonal hajlik, majd jobbra és balra két-két lehajló török körte következik, amelyek sima oldalukkal egymásnak fordított sarlós-fogazott leveleknek tűnnek. A főág végén az előzőekkel megegyező török körte ül. Ebből a főágból jobbra egy, balra két mellékág ágazik el, amelyeknek végén az előzőekkel megegyező török körte látható. A főág jobb és bal oldalára egy-egy levelet, valamint csigavonalba hajló egy-egy kacsot is elhelyeztek. A jobb oldali mellékágon jobbra-balra három ágra szétnyíló levél végén egy-egy bóbita (gömböcske, tetején három függőleges vonal) díszlik. A bal oldali alsó mellékág bal oldalán hasonló a bóbita és a levél, jobb oldalán egy csigavonalú kacs, belőle pedig száron ülve egy-egy bóbitácska ágazik ki. Ez valamennyi virágbokron megismétlődik. Mindeniknél erősen kopottak a mellékágak levelei, csak egy-egy részlet látható, felismerni alig lehet, inkább csak következtetni az egyes motívumokon megfigyelhető részletek alapján. Az egyik virágtő két alsó levele fölött jobbra egy apró, zárt gránátalmabimbó található, föléje ugyanitt egy azonos levélkét varrtak. Valamennyi török körte csúcsát egy-egy kis bimbócska ékíti. Egy jobb oldali és két bal oldali mellékszáron pedig egy kacs és két bimbó helyezkedik el. Valamennyi bokornál a jobb oldali kihajló alsó mellékszárra egy bimbócskát, föléje egy bimbóban végződő levélkét varrtak. Öltéstechnikája hasított laposöltés. A szárakat indákat szalagöltéssel, a bimbókat sima laposöltéssel, kitöltéssel, míg a kacsokat fonott vagy szálánvarrott öltéssel hímezték. A török körték közepét ezüstszállal, a többit aranyszállal varrták. Mérete: 62 x 66 cm (2. sz. ábra). A harmadik kendő az előzőekhez hasonlóan, ugyancsak fehér alapra, gyolcsra hímzett. A másik kettővel megegyezően, itt is egy-egy virágbokrot találunk a négy sarokban, amelyek ekrü színű selyemszállal hímzett fogazott levélből, s fölötte elhelyezkedő, két végén csavart indában végződő fekvő S alakú szalagból indulnak ki. Utóbbi aranyszállal varrott. A főszár csaknem egyenesen emelkedő, s egy jácintus végű zárt gránátalmába torkollik. Rendkívül merev az egész mustra. A gránátalma közepe és külső burka, valamint a jácintus valamennyi külső levele aranyszállal hímzett, közöttük ekrü színű selyemszálas kitöltéssel. A gránátalma alatt mind jobbra, mind balra egy egyszerű levél bújik meg. Mind ezek, mind pedig a szárak türkiz színű (halványzöld?) selyemszállal hímzettek. A kiindulási alap fölött kevéssel (a jobb oldali levélke fölött) feljebb balra a főszárból egy stilizált rózsa hajlik ki, amelynek három szirma arany, kettő pedig drapp selyemszállal hímzett. A rózsácska alatt a szár jobb oldalán levélke, a virág és a szár csatlakozásánál pedig arannyal hímzett kacs ül. Jobbra rövid, merev száron egy zárt gránátalma ékeskedik, amelynek alsó része szárcsatlakozásánál esetlen merevséggel hajlik egy aranyhímes kicsi inda. A gránátalma formája és nagysága megegyezik a főszáron lévővel. E mellékszáron elhelyezkedő gránátalmával párhuzamosan balra egy kinyüt szegfű pompázik. Közepe és két sziromcsokra arany, másik kettő alsó, kihajló apró levélkéivel együtt drapp selyemszállal kivarrott. A virág négy sziromcsokorból áll, amelyek váltakozva arany és selyemszállal varrottak. Jobb oldalon, a gránátalma fölött az előzőhöz hasonló szegfű díszlik, mindössze annyiban különbözve, hogy öt sziromcsokra van. Két alsó levélkéje közül a bal oldali aranyszállal, a jobb oldali selyemmel varrott. Ugyanígy váltakoznak a sziromcsokrok is, három drapp selyemszállal, kettő pedig aranyszállal hímzett. Ezen a mellékágon, a szegfű alatt balra egy kicsi zöld levél is meghúzódik. A négy bokor közül egyeseiben az alsó (jobb oldali mellékágon elhelyezkedő) gránátalma kacsocskája arany szál helyett drapp selyemszállal varrott. Öltéstechnikája: a gránátalma és a virágok török laposöltéssel, míg a szárak, kacsok szalagöltéssel, a levelek pedig ferdeöltés sorokkal kivarrottak (i. sz. ábra). Mérete: 76 x 76 cm. Amíg az első és második kendőt kevésbé, addig a harmadikat a teljes aszimmetria jellemzi a virágbokrok szerkezetét illetően. Az első kendőn jobbra is, balra is két-két gránátalma hajlik, ugyanez mondható el a második kendő török körtéiről is, a harmadik esetben azonban öt virágot találunk a bokron, de ezek nem szimmetrikusak a két oldalon, kivéve a szegfűket. Itt valóban uralkodik a főszár gránátalmás végével, míg a mellékszárak merev-esetlenül illeszkednek hozzá. A mozgalmasság, a lüktető ritmus és hajlékonyság egyik kendő díszítményének sem sajátja, azonban az első kettő a harmadikhoz viszonyítva mégis mozgalmasnak mondható enyhén hajladozó indáival, a szárakon ülő kacsokkal, a kacsokról lecsüngő bimbókkai. A harmadikat azonban a teljes merevség jellemzi. Ahol hajlékonyságot próbált a kacsok alkalmazásával elérni az alkotó, ott sem sikerült. Esetlenül illeszkednek e kacsok a szárhoz, a kompozícióban idegen elemként jelenlévők. Minden bizonnyal házilag készült munka, bár az öltéstechnikája hibátlan, azonban a szerkesztés, a formák megalkotása, az alkotóelemek összhangjának hiánya kisebb tudásról, felkészültségről, gyengébb formakészségről tanúskodik. Mindezek ellenére ezt a keszkenőt is a többihez hasonlóan valami esetlen báj, harmónia jellemzi. Ili Az első két kendőt teljes egészében, a harmadikat részben varrták fémszállal, amely Palotay Gertrúd szerint „a török ízlés elterjedésének tekinthető , \ 13 Ugyanakkor azonban a fémszállal való hímzés kedveltségét is igazolja, amelyre vonatkozólag Dunántúl-szerte találunk példákat. Elég megemlíteni pl. a nagyszámú, fémszállal hímzett pápai református úrasztali terítőt. Takács Béla kutatásai során igazol642
